becsapás Archívum - Kiss Gyula versei

Mikor a félelem irányít

Mikor a félelem irányít, akkor nincs remény,

nincs megnyugvás és nincs békesség,

az élet pedig rettentően kemény.

Mikor a szemek nem látnak, csak az orrukig,

és azt csak veszik észre, amit engednek,

akkor azt bánni fogják, holtukig.

Mikor az ész alszik, s a hiszékenység az új úr,

könnyedén elhallgattatják az értelmet,

a lelkekben a bizonytalanság dúl.

Mikor családtagokat uszítanak egymás ellen,

s azok egy része engedelmes bábbá válik,

nem számít a vér, igazság, jellem.

Mikor a félelem irányít, az embereknek vége,

a szabadságuk a múlté lesz, véglegesen,

és soha többé nem jutnak a fénybe.

Mindenki leplezni próbálja

Mindenki leplezni próbálja önnön hibáit,

a fájdalmait, a csalódásait, az érzéseit,

és elhallgatni az elvesztett vitáit.

Letagadni a valódi mivoltát, a valós énjét,

a legtitkosabb álmait, az izzó vágyait,

s eközben védeni a saját lényét.

Mindenki leplezni próbálja az igazi arcát,

a sebezhetőségét és az érzékenységét,

mialatt a lelke megvívja a harcát.

Aki elhiszi

Aki elhiszi bármely hazug ember szavát,

és nagy áhítattal isteníti is az illetőt,

az csak egyvalakit csap be, magát.

Hiszékenysége nagy mélységekbe küldi,

olyatén szintre, honnan a kiút nehéz,

és azután nem fog jókat derülni.

Nem veszi észre, igazából ő nem számít,

és nem több, mint kihasznált senki,

azt sem érzi, hogy valami sántít.

Aki elhiszi, hogy itt érte történik bármi,

és csakis miatta válik szebbé az élet,

azt nem utálni kell, hanem szánni.

Varázsolnak a kezek

Varázsolnak a kezek, üresednek a zsebek,

a tátott szájak a csodálattól hangosak,

s meg vannak tévesztve a szemek.

Varázsolnak a kezek, tetőfokon az ámulat,

s miközben az emberek elméje alszik,

jól szórakozik az elitista társulat.

Egymás ellen fordítva

Egymás ellen fordítva nehéz békére lelni,

mivel a megosztottság csakis pusztít,

és emiatt sok mérget kell nyelni.

Egymás ellen fordítva nem lesz esélyünk,

prédaként menekülünk a vadászaton,

és erről háborogva hiába beszélünk.

Egymás ellen fordítva elhal a reményünk,

és elpusztul mindaz a jó, amit védtünk,

a hóhérok kegye nem lesz mivélünk.

Egymás ellen fordítva eme világnak vége,

és semmi nem fog maradni az életből,

ha nem térünk igen gyorsan észre.

Másoknak tanácsot adni

Másoknak tanácsot adni soha nem nehéz,

a tanács lehet kért, vagy akár kéretlen,

és olykor játéknak tűnhet az egész.

Ki a tanácsot adja, néha nem gondolja át,

és olykor félvállról veszi a másik baját,

hisz annak a lelke mélyére nem lát.

Másoknak tanácsot adni pedig felelősség,

a meggondolatlan beszéd kárt okozhat,

s akkor nem segíthet az érzelgősség.

A megvásárolható szeretet

A megvásárolható szeretet vajmi keveset ér,

kizárólag anyagi javak, juttatások éltetik,

csakis érdekkel fekszik és azzal is kél.

A megvásárolható szeretet érzelem nélküli,

nem valódi, nem őszinte és megjátszott,

a szerepét a valósággal összefésüli.

Egy őszinte ember

Egy őszinte ember igazat mond, ha fáj is,

nem kertel és nem hazudik sohasem,

nem beszél mellé, sőt, még lát is.

Látja a valóságot és hallja a bánat szavát,

érzékeli a számtalan, gyötrő rosszat,

s ezek alól nem vonja ki önmagát.

Igyekszik segíteni, ahogy erejéből telhet,

s próbál fényt gyújtani a sötétségben,

miközben maga is visel elég terhet.

Egy őszinte ember nem hajlik meg soha,

mert van gerince, s van becsülete is,

a hitványságot pedig száműzi tova.

A manipulált világ

A manipulált világ nem a szeretetről szól,

nem a jóságról és nem is a becsületről,

e világban a gonosz érzi magát jól.

A gonosz viszont tombol, őrjöng és nevet,

az igazság arcába vágja saját tébolyát,

s hiszi, hogy az egész lét ura lehet.

Hiszi, hogy előbb-utóbb mindenki érte él,

mindenki vágyja őt, oly engedelmesen,

s reggelente a Nap is csak érte kél.

A manipulált világ, a hazugok sötét világa,

a megtévesztetteké és a becsapottaké,

a remény itt nem szökken virágba.

Mesevilágban élünk

Mesevilágban élünk az idők kezdete óta,

mese van bőven, a kínálat végtelen,

s míg hallgatjuk, ketyeg az óra.

Ketyeg monoton, kitartóan, s állandóan,

ám észre sem vesszük legtöbbször,

csak hallgatunk, igen kitartóan.

Minden népnek megvan a maga meséje,

s legyen az szép, jó, netalán drámai,

bármilyen is, tálcán rakják eléje.

A fáradt elme pedig nem is gondol erre,

és miközben figyel, mélán bambulva,

maga sem tudja, hova, vagy merre.

Mesevilágban élünk, s ott is fogunk élni,

és mindaddig, míg fel nem ébredünk,

ama világban fogunk remélni, félni.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	31