Címke: remény

Az értelem tava

Az értelem tava egy letűnt kor maradványa,

egykor csodás napokat látott maga körül,

ám mára beindult a végső hanyatlása.

 

Egy mély völgyben található az ősidők óta,

sűrű erdővel borított hegyek néznek le rá,

és annak idején sok állat hallott róla.

 

Lejártak a partjára magukba szívni a tudást,

s naponta itták a kristálytiszta, dús vizét,

majd gyakorolták a menekülést, futást.

 

A tó fénykorában az egész helyet betöltötte,

s néha már olyannyira megtelt életerővel,

hogy a szárazabb helyeket is elöntötte.

 

Áldásos hatása érvényesült fűben és fában,

miatta borultak virágba a közeli mezők,

s vize éltette őket télben és nyárban.

 

Egy idő után zavaros víz csörgedezett belé,

teli vegyi méreggel, trágyával, kosszal,

és a szenny tömegével indult felé.

 

Mikor elérte, sűrű és sötét mocsok lepte el,

bűzös lett, az állatok ivás után meghaltak,

s a természet érezte, ez gonosz jel.

 

Az értelem tava a kiszáradás szélére került,

sekély lett, ám elérte egy friss vizű patak,

s a tó a végzet elől a reménybe merült.

Egy képzelt világban

Egy képzelt világban a gonosz nem létezik,

a boldogság, s az öröm ösztönösen érkezik.

A szeretet folyamatos és a szívek repesnek,

az emberek nevetnek, mindenkit szeretnek.

 

Nincs bűn és nincs bűnözés, nincs politika,

egyetlen nap sem unalmas, s nincs tragédia.

Étel, ital van bőven, semmiből nincs hiány,

valamennyi ember tudja, mi a helyes irány,

 

Mindennapos a szerelem, az ölelés, a csók,

s minderre rátesz a sok kacaj, nevetés, bók.

Zöldek a mezők, a rétek, s virágok nyílnak,

a lelkek e helyen különleges erővel bírnak.

 

Egy képzelt világban az óhajok teljesülnek,

nagyokat, s piciket szintúgy megbecsülnek.

Az álmok valóra válnak és a remény valós,

a sors a jóval és a széppel nem marad adós.

Félelemben tartva

Félelemben tartva már semmi nem olyan,

másak a színek, s fanyarabbak az ízek,

és az emberek megváltoztak sokan.

 

A rettegés kiöli a lelket, mérgezi az agyat,

elbutít, lealacsonyít és zombivá tehet,

s ki így jár nem láthat több nyarat.

 

Az értelem gyáván kushad, szégyen a léte,

ám az elnyomottak még nem adják fel,

s könyörögnek térjen már észre.

 

Félelemben tartva nincs kiút, sem remény,

csak az összefogás segíthet a helyzeten,

különben nem lesz többé esély.

Egy igaz ember

Egy igaz ember nem alkuszik meg soha,

s nem irányítható és nem is zsarolható,

s nem adja a lelkét az ördögnek oda.

 

Nem hagyja levenni magát a valós útról,

és kitart a végsőkig, harcol önmagáért,

s nem feledkezik meg a szép múltról.

 

Számára fontos a becsület, s a tisztesség,

segít az elesetteken, s a szegényeken,

és nem hiszi magáról, hogy istenség.

 

Akármit megtesz az igazságért, s a jóért,

kiáll akkor is, ha már nincsen remény,

és képes küzdeni egy kedves szóért.

 

Egy igaz ember nem mond le az elveiről,

biz nem megvesztegethető semmikor,

s nem lebeszélhető a jó terveiről.

király, harcos, barbár-6363180.jpg

Szomorú szerelem

Szomorú szerelem, s be nem teljesült vágyak,

a szellővel szárnyaló, suhanó érzelmek,

és a nagy csalódást sugalló árnyak.

 

Az elképzelt valóság, a félénk, lapuló remény,

az oly nagyon áhított imádat, igaz ölelés,

s a szemeit ismételten behunyó erény.

 

A magát kínzó lélek, amely önmagát emészti,

s mivel nem mer, nem akar róla beszélni,

a saját békéjét újfent másoktól reméli.

 

Szomorú szerelem és a hamu alatt izzó parázs,

lesütött pillák, s oldalra fordított tekintet,

ez az egész nem más, mint varázs.

lány, portré, nő-3023800.jpg

A szeretet átsegíthet

A szeretet átsegíthet a nehéz időkön, a gondokon,

a problémák hosszú során és a viszályokon,

s javíthat bizony az emberi sorsokon.

 

Átölelhet, ahogyan átöleli egy anya a gyermekét,

megcirógathatja a síró és szenvedő arcokat,

s könnyíthet a túlterheltek helyzetén.

 

Olyan dolgokra képes, amelyet felfogni is nehéz,

áttörheti a gyűlölet által létrehozott falakat,

s úgy tűnik, a lelkek mélyére is benéz.

 

A szeretet átsegíthet az érzelmek viharos tengerén,

megbocsátásra ösztönözhet és nyugalomra,

s kifoghat minden ármány fegyverén.

Vágyakozás

Vágyakozás egy esemény, vagy egy személy után,

egy tárgy, egy eszköz megszerzésének a vágya,

s a nap része ezzel lesz lefoglalva csupán.

 

A lélek örökös káoszban suhan a fáradt elme körül,

megpróbál remélni, s igyekszik befolyásolni azt,

ám ennek az agy olyan nagyon nem örül.

 

A tettek váratnak magukra, a bizonytalanság erős,

egy lépés előre, kettő pedig hátra, az a szokás,

s a lépésekre adott válasz néha igen velős.

 

Vágyakozás tölti ki a végtelen idő oly sok percét,

hangosan dobog a szív a kudarcoktól tartva,

s bízva, a sors megkönnyíti majd a tervét.

modell, nő, portré-2614569.jpg

Magunkba nézni

Magunkba nézni legtöbbször nehéz nagyon,

mivel szembesülnünk kell a tetteinkkel,

s a hibáinkkal is, ugyanazon a napon.

 

Lelkünk mélyében izzik az igazság parazsa,

s bármikor fellobbanhat ismét és újfent,

és jobban fog égetni, mint valaha.

 

Szörnyen súlyos teher a hibánkat beismerni,

pedig anélkül meglehet végleg vesztünk,

és ideje lenne mindezt felismerni.

 

Magunkba nézni olyan rettenetesen kemény,

ám ha végre megtesszük tiszta lélekkel,

talán ismét miénk lehet a remény.

lány, szomorúság, magány-3421489.jpg

Sóhajok szállnak

Sóhajok szállnak, izzik a vágyak parazsa,

a szívek dobbanása erőteljesen hallik,

s remélnek az álmok, mint valaha.

 

A lélek félénken pislog szerte maga körül,

az érzések és az érzelmek táncot járnak,

s eme zűrzavarnak, van aki örül.

 

A szemek tiszta tükrében remény csillan,

és a puha érintések nyugalmat adnak,

talán a pillanat varázsa el nem illan.

 

Sóhajok szállnak, de ezek boldog sóhajok,

most a lélegzet is visszafojtva figyel,

s reméli, beteljesednek az óhajok.

nő, modell, csinos-4371515.jpg

Válaszút előtt

Válaszút előtt áll oly rengeteg ember,

a zsarnokság elől menekvést nem lel.

Folyamatos a fenyegetés, s a zsarolás,

nem sokat segít az időhúzás, habozás.

 

Hazugság árad a nap minden percében,

nagy törést okozva mindenki lelkében.

Gyötrik az elmét, s felőrlik az idegeket,

semmivé teszik az elért szép sikereket.

 

A gonosz szolgái nem kegyelmeznek,

s minden ellenállót megfegyelmeznek.

Nekik csak a pénz számít, s a hatalom,

általuk senki, sohasem élhet szabadon.

 

Meggyilkolnak nőt, férfit és gyereket,

elveszik tőlük a megmaradt kenyeret.

Igába hajtják, szolgájukká teszik őket,

és kiiktatják hamar a legöregebb főket.

 

Megosztják a népet, egymásra uszítják,

az igazi szépséget ocsmányra csúfítják.

Felperzselik a még megmaradt zöldet,

s ha kell, felrobbantják az egész Földet.

 

Míg uralmuk tart, egy csíra sem marad,

és az egykori élet a végzete felé halad.

Akik kábán és aléltan hiszik szavaikat,

bizony ugyanúgy elveszítik a javaikat.

 

Válaszút előtt áll most az egész világ,

s ím feleslegessé váltak az önző viták.

Harc nélkül elhal a remény és az esély,

és sajnos most igen komoly a veszély.