Közeleg a tavasz, éled a természet

Közeleg a tavasz, éled a természet, hóvirágok nyílnak,

sarjad a fű a mezőkön, nő a jácint, a tulipán,

és a nárciszok a szabadba hívnak.

 

Közeleg a tavasz, éled a természet és felragyog a Nap,

az emberek vidámabbak, a szeretet erősödik,

s még a remény is, újfent erőre kap.

snowdrops 4005428 1280

Ragyog a reményt sejtető napfény

Ragyog a reményt sejtető napfény, végre ragyog,

egyre kevesebb az éjszakai, hajnali fagy,

s ezt szeretik a kicsik és a nagyok.

 

Az állatvilág is sürög és kitakarítja a régi fészkét,

építi az újat, a szebbet, a biztonságosat,

s ebből mindőjük kiveszi a részét.

 

Ragyog a reményt sejtető napfény, kékebb az ég,

és kezdenek kizöldellni a rétek, a mezők,

az élet nem adja meg magát, még.

meadow 5263664 640

A koromsötét sem tarthat örökké

A koromsötét sem tarthat örökké, vége szakad egyszer,

s reggelente ismét megcsillannak a Nap sugarai,

és új reményre lel, a sok megfáradt ember.

 

A koromsötét sem tarthat örökké, a Hold is megpihen,

s búcsút intenek az éjjelente ragyogó csillagok,

nélkülük minden éjszaka, olyan semmilyen.

daisy 4373803 640

Reménytelenségben reményre várva

Reménytelenségben reményre várva szenvednek sokan,

feszülten ébrednek reggel és este úgy fekszenek,

miközben az idő folyamatosan rohan.

 

Reménytelenségben reményre várva, dermesztő az élet,

keserű percek uralják a legszebb pillanatokat is,

s állandó félelemben él számtalan lélek.

woman 6930644 1280

Keserű percek könnyei

Keserű percek könnyei csordogálnak az arcokon,

a csalódottság tüze ég az emberek szemében,

s muszáj túllépni a mindennapi harcokon.

 

A hitvány eltiporhatja a jót, ám uralni nem fogja,

elzárhatja az igazságtól és a tisztánlátástól,

de végezetül a gonosz önmagát megfojtja.

 

Elveheti látszólag a reményt valamennyi lélektől,

megalázhat bárkit és kiforgathat a pénzéből,

ám nem szabadulhat meg a tényektől.

 

Keserű percek könnyei dagadnak folyóvá hamar,

s amikor kevés lesz a temetőkben a kiadó hely,

az értelem rájön, a sötétségben nyaral.

pexels photo 4471315 1

Ígérni a legszegényebb is tud

Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,

ez így van, hiszen nem jár következménnyel,

és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.

 

Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,

Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,

és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.

 

Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,

egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,

és örök békességet a túlvilág szigetén.

 

Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,

gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,

külön kiemelve valamennyi igaz szót.

 

Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,

ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,

szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.

page

Tűzben ég a lélek

Tűzben ég a lélek, miközben önnön vágyai perzselik,

s lassacskán hamuvá válik az emésztő tűztől,

miközben a reményeit szépen elveszik.

 

Tűzben ég a lélek, s a fájdalmát belekiáltja a világba,

igyekszik megszabadulni a pokoli forróságtól,

próbálkozik is keményen, ámde hiába.

angel 1284369 640

Elszállt ez az év is

Elszállt ez az év is, elfújta a zord idők hideg szele,

a sors nem igazán kegyeskedett biz senkivel,

s az emberek szíve aggódással volt tele.

 

Mindenki érezte a saját gondját és a saját terheit,

önnön problémáját, s a reá háruló nyomást,

amelyek gyakorta lenullázták a terveit.

 

Nagyon sokaknak kellett megküzdeni az életben,

megvívni a csatáikat, magáért a létezésükért,

s ez mély nyomot hagyott a lelkekben.

 

Persze akadtak vidámabb napok, s boldog percek,

szeretettel teli időszakok, örömteli ölelések,

amelyekben az emberek békére leltek.

 

Ezekből azonban kevés volt, s olyan nagy a hiány,

annyira megfogyatkozott maga az értelem is,

s túlteng a világban a hitvány, a silány.

 

Elszállt ez az év is és sok jót a következő sem ígér,

a remény az, amely nélkül oly nehéz küzdeni,

s mely jó esetben, akár a halálig kísér.

sylvester 6897648 640

A lefogyott Remény

A lefogyott Remény egykor remek formában volt,

délceg, erőteljes, segítőkész és szeretni való,

s az egész élete mások biztatásáról szólt.

 

Mindig ott volt, mikor szüksége volt rá valakinek,

támaszt nyújtott a legnehezebb időkben is,

s rengeteg biztatást adott mindenkinek.

 

Mostanára azonban meggyengült, kedvetlen lett,

szomorúvá és mélabússá vált, meggyötörtté,

már nem tudja felvidítani semmilyen tett.

 

A lefogyott Remény a sok rossztól kezdett fogyni,

mára szinte alig maradt belőle csont és bőr,

és hamarosan véglegesen el fog kopni.

candle 1144728 640