gőgösség Archívum - Kiss Gyula versei

A régi szép múltat

A régi szép múltat sokan sírják majd vissza,

miután rádöbbennek az igazi valóságra,

s mindőjük a keserű könnyét issza.

Miután rájönnek, csúnyán be lettek csapva,

félrevezette őket a felkorbácsolt indulat,

s valamennyiük szentnek hitt atyja.

Mikor az életszínvonaluk gyorsan csökken,

és már a számlák kifizetése is gond lesz,

a haragjuk hamar szárba szökken.

Akkor pedig izzik, pusztít, rombol, tombol,

a lelkükből előtör a bosszú jogos vágya,

és lesújt az árulókra, igen sokszor.

A régi szép múltat az emlékezet visszasírja,

és ha a szenvedés lángja nem alszik ki,

többeknek meg fog ásódni a sírja.

A gőgös nagyúr ül a trónján

A gőgös nagyúr ül a trónján, s flegmán alátekint,

elvárja, hogy az alattvalói hűen szolgálják,

és adózzanak neki újra, újfent, megint.

Mondjanak le a jogaikról, hiszen minek az nekik,

engedelmeskedjenek mindhalálig, s mindig,

és akkor a kegyét talán még el is nyerik.

Ne is kérdezzék, fogadják el, csak neki van igaza,

ő mindenekfelett áll, hiszen egy igazi isten,

ám egyszer őt is elpusztítja az idő vihara.

A gőgös nagyúr ül a trónján, s önmagát csodálja,

mikor nem látják, sokszor a tükör előtt pózol,

és hiszi, hogy ő ennek a világnak a csodája.

Amikor a pszichiátriát

Amikor a pszichiátriát egy idegbeteg vezeti,

akinek nincs önuralma, öntelt és gőgös,

az a tébolyt a tökély szintjére emeli.

Hiszi, hogy érte forog a Föld, ő maga a Nap,

tehát megtehet bármit, bárkivel, mindig,

s eme tudattól naponta új erőre kap.

Amikor a pszichiátriát egy idegbeteg uralja,

a többi betegnek sosem lesz nyugalma,

és ha mégis, az a tébolyult kudarca.

Semmi nem tart örökké

Semmi nem tart örökké, minden változik,

a legsötétebb vihar után is kisüt a Nap,

és egyszer a legrosszabb is távozik.

Elbukik majd a gőgösség hitvány uralma,

és hiába erőlködik őrjöngve a gonosz,

a fény fölött soha nem lesz hatalma.

Semmi nem tart örökké, tovaszáll az élet,

semmivé válnak az álmok és a vágyak,

az idő sem képes útját állni a végnek.

Aki elvégzi a piszkos munkát

Aki elvégzi a piszkos munkát, gazdagon tér haza,

nem érdekli sem az igazság, sem a becsület,

s neki nem jelent semmit az a szó, haza.

Az árulásáért megkapja mindazt, amit más nem,

s miközben ő maga az elismerésben fürdik,

másoknak egyvalami jár, a kisírt szem.

Aki elvégzi a piszkos munkát, öntelt, de nagyon,

gőgössége az egekig ér, magát istennek hiszi,

ám megfizet majd mindenért egy napon.

A gőgösség és a barátai

A gőgösség és a barátai találkoztak egy napon,

beültek egy jól ismert kocsmába iszogatni,

s hitték, mindenki értük rajong nagyon.

Ott volt az ego, a nárcizmus és a pökhendiség,

a kivagyiság, a fölényesség, meg a lekezelés,

mind hitte magáról, hogy igazi egyéniség.

Hamarosan hozzájuk csapódott az elmezavar,

a dühkitörés, s a haverja, a pszichopata is,

akinek a számára ez az élet igen fanyar.

Miközben jól érezték magukat jókat nevettek,

és vígan hahotáztak a mások szenvedésén,

hisz ők szívből még soha nem szerettek.

A gőgösség és a barátai a bezárásig mulattak,

mindőjük igyekezett túltenni a többieken,

amíg totális kábulatba nem zuhantak.

Amikor a sátán ivadéka

Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,

felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,

csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.

Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,

hogy a világot csak a játszóterének tekinti,

ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.

Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,

attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,

és soha nem tud elszámolni a jussával.

A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,

a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,

a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.

Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,

és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,

akkor ennek a világnak visszaút nincsen.

Aki pökhendi

Aki pökhendi, öntelt, hazug ember szavát hiszi,

az önmaga és a családja jövőjét is kockára teszi.

Akinek nem kell a biztonság és nem kell a béke,

akkor kezd eszmélni, mikor mindezeknek vége.

Amikor valaki elfeledi

Amikor valaki elfeledi, ki is valójában,

és milyen volt mielőtt gőgössé vált,

már nem él az igazi valóságban.

Mikor feledi, ő sem több, mint ember,

feledi, amikor nehéz időket élt meg,

s könnyes szemmel ébredt reggel.

Feledi, mikor bizonytalan volt a sorsa,

s tagadja a múltat, az sérti a lelkét,

úgy véli, az isten szerepe a dolga.

Amikor valaki elfeledi, honnan indult,

és többre tartja magát, mint kellene,

azt látja, a baráti köre megritkult.

A pökhendi hörcsög

A pökhendi hörcsög hitte, hogy övé a mező,

s gőgösen tekintett minden más lényre,

beképzelte, mindig ő lesz a nyerő.

A pofazacskója állandóan tele volt búzával,

no meg kukoricával és más magvakkal,

nem is foglalkozott a társai bújával.

Neki csak önmaga számított, hisz ő a király,

a réteknek királya, a termőföldek ura,

s nem zavarhatta semmiféle viszály.

Az arroganciája hatalmas volt, felért az égig,

önteltsége által még félelmet sem érzett,

s eme tulajdonságait megőrizte végig.

Az elbizakodottsága már nem ismert határt,

nem csak éjjel, fényes nappal is kint járt,

és ezzel kivívta maga ellen a halált.

Egy szép őszi napon meglátta egy sasmadár,

amint alant, a fűszálak között álldogált,

s eztán már nem várt reá a fagyhalál.

A pökhendi hörcsög rövid élete így ért véget,

felfuvalkodottsága vele tűnt a semmibe,

s nem hatotta meg a hörcsög népet.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31