Saját alkotásaim
Senki nem tudhatja előre, miként is végzi,
hová sodorja majd az idő szele, vihara,
s mindezeket oly fájóan hiába kétli.
Hiába kétli, hogy ő sem más, mint a többi,
ellenkezőleg, kiderül, hogy pont olyan,
s ettől kezdve a lelkiismeret gyötri.
Senki nem tudhatja előre, mi történik vele,
mennyi fájdalom és keserűség fogja érni,
s a szíve mennyi szeretettel lesz tele.
Mikor az agy nem hiszi el, amiket a szemek látnak,
s megkérdőjelezi a valóságot, minden szinten,
akkor az igazság percei nagyon fájnak.
Amikor a mesékről egymás után lehull már a lepel,
és végre kezd kitisztulni az ég, a viharok után,
az értelem a butaságokra könnyen felel.
Mikor az agy nem hiszi el még azt sem, amiket tud,
s kétségbe vonja önmaga tudását, képességeit,
akkor az ember előbbre csak nehezen jut.
A kételkedések ideje véglegesen lejárt,
a hazug propaganda sajnos igen bevált.
Az emberek jó része elaltatott és kába,
és a központi hírektől tátva van a szája.
Szentül hiszik, hogy mi elhangzik igaz,
s számukra csak a bemérgezés a vigasz.
Azzal álmodnak és reggel azzal kelnek,
remélve megváltást csakis így nyernek.
A saját hóhéraikra istenként tekintenek,
de a halálsejtek a vérükben keringenek.
Nem sokáig fogják dicsőíteni a rosszat,
s nem élhetnek le egy teljes élethosszat.
A kételkedések ideje értelmét vesztette,
a végzet a programját ím megkezdhette.
E program egyszerű, mindenkire halál,
kiben az értelem kicsit is otthonra talál.
