Címke: jövő

Elmebajos világ

Elmebajos világ az, amelyben most élünk,

s amelyben úgy rettegünk, szenvedünk,

és amibe belehal az igazi énünk.

 

Amelyben a jót üldözik, s a hitvány feszít,

a becsületes elvérzik, az aljas dicsőül,

és a tisztességes mindent elveszít.

 

Az emberség ritka, mint Holdon a levegő,

a gonosz gyűlölete ellenünk hatalmas,

s hamar megtelik minden temető.

 

Az emberek megosztottak, s kínzó a jövő,

családok bomlanak szét, vesznek össze,

és pusztul a sok mérget nyelő.

 

A barátságok felbomlanak, a szerelem fáj,

a nehézségek elpusztítják az értelmet,

s az emberi faj olyan, mint a nyáj.

 

Elmebajos világ, gyorsan közelgő végzet,

önmagunk és szabadságunk feladása,

csak felgyorsítja a sötét véget.

Varázslatos az ősz

Varázslatos az ősz, mégis zord idők járnak,

és olyan dolgok történnek folyamatosan,

melyek az embereknek nagyon fájnak.

 

Csodásan süt a Nap, mégis fáznak a lelkek,

egyfolytában érzik a közelgő hideg erejét,

és tudják, abban sok jóra nem lelnek.

 

Biz tanácstalanul kémlelik a szürkülő eget,

s látják, hogyan suhannak a viharfelhők,

sejtik, ennél sokkal rosszabb is lehet.

 

Varázslatos az ősz, s színesednek a levelek,

legyen a jövő bármilyen rideg és kemény,

a kitartáshoz erőt tud adni a szeretet.

Fény az út végén

Fény az út végén, mely reményt adhat végül,

amely kitartásra ösztönözhet mindenkit,

s melynek üzenete soha el nem évül.

 

Mely megdobogtatja a szíveket, megnyugtat,

békésen cirógatja a rettegő, sérült lelkeket,

s egy szebb, egy jobb világba eljuttat.

 

Megőrzi a békét, örömtelivé teszi a napokat,

szeretettel öleli át a Föld összes lényét,

és felvidítja a kicsiket, s a nagyokat.

 

Fény az út végén, egy új lehetőség, másik út,

másféle gondolkodás, erősebb akarat,

és a sötét jövő nem lesz olyan rút.

Meg kellene védeni

Meg kellene védeni a múltunkat, az álmainkat,

megőrizni szívünkben a régi szép időket,

s beteljesíteni az áhított vágyainkat!

 

Nem szabadna elengedni a jövőnek az esélyét,

s védtelenül várni a rosszat, a végzetünket,

és eljátszani valamennyiünk reményét!

 

Nagy hiba a fejünket lehajtva vágóhídra menni,

s ott tétlenül várni, hogy végezzenek velünk,

igenis tudnánk önmagunk létéért tenni!

 

Nem hagyhatjuk elpusztítani a szeretteink sorát,

és nem hagyhatjuk magukra a gyermekeket,

szájtátva várva, a nem létező csodát!

 

Nem áldozhatjuk fel, mit őseinktől örököltünk,

harcolnunk kell, ha muszáj az idők végéig,

s a gonoszon soha ne könyörüljünk!

 

Meg kellene védeni a jót, az igazat és a szépet,

hisz a lelkünk is, s a szívünk is tudja, érzi,

az életünk nem érhet ily siralmas véget!

Elpusztítás alatt áll a jövő

Elpusztítás alatt áll a jövő, immár véglegesen,

és abból, ami valaha is a jó részét alkotta,

minden elmúlik gyorsan, végzetesen.

 

Örökre vége mindannak, amiért érdemes élni,

ami megdobogtatta az emberi szíveket,

most eljött az idő rettegni, s félni.

 

A hiszékenység miatt alakult ki így a helyzet,

ehhez társult a gyávaság és a butaság is,

az értelem pedig már nagyon verzett.

 

Az életösztön, s a szeretet mára visszavonult,

az ármány, a gonosz, erősebb, mint valaha,

a becsület, a tisztesség visszaszorult.

 

Elpusztítás alatt áll a jövő, gyorsul a folyamat,

ám mielőtt örök sötétségbe borulna a világ,

lecsapolhatnánk a bűzös mocsarat.

Díszcsomagban tálalják elénk

Díszcsomagban tálalják elénk a sok mocskot,

s amíg nem bogozzuk ki a selyemzsinórt,

nem láthatjuk meg a rengeteg gondot.

 

A dobozban több kisebb doboz, bennük a vég,

a sötét jövő, s a jól megtervezett ármányok,

ott lapulnak már nagyon-nagyon rég.

 

Arra várnak csendben, hogy kijussanak végre,

s rászabadulhassanak majd az egész világra,

addig, míg az emberek nem térnek észre.

 

Díszcsomagban tálalják elénk biz a halálunk,

a feladók remegve várják a kicsomagolást,

s végünk is lesz, ha a sorba beállunk.

A galaktikus sötétség

A galaktikus sötétség bekebelezi a fény hadát,

s kiterjesztve a láthatatlan gonosz erejét,

elnémíthatja a rengeteg csillag szavát.

 

Ármánnyal és alattomosan mételyez az űrben,

megzavarja a bolygók szokásos mozgását,

s azok nem voltak még ekkora zűrben.

 

Felfordult a galaxis megszokott rendje, világa,

szertefoszlik az ősrobbanás utáni állapot,

s néma sikoly kiált a végtelen világba.

 

A galaktikus sötétség a jövő réme, s ellensége,

tagadása mindannak, ami valaha is létezett,

és a normalitásnak a tökéletes ellentéte.

Életben tartó emlékek

Életben tartó emlékek, s a lelket perzselő tűz,

a szívet marcangoló vágyak izzó parazsa,

ez mind a sejtelmes izgalmak felé űz.

 

Ki nem a szépről, jóról álmodik, nincs olyan,

s olyan sem, akit hidegen hagyna mindez,

bár lehet, elképzeléséből jó nem fogan.

 

Megannyi, ezerszer átgondolt pillanat árnyal,

felidéződnek a legmélyebben rejlő titkok,

ám mégis a földön kell állni, két lábbal.

 

Életben tartó emlékek, s ködbe vesző remény,

selymesen bársonyos simogatások érzete,

talán felcsillan az esély a jövő egén.

Túl sok a megterhelés

Túl sok a megterhelés az embereken és ez nőni fog,

a hatalmat birtoklók eljátsszák a színdarabjukat,

amíg csak az utolsó ember is el nem fogy.

 

Addig kábulatban tartják őket, s elveszik a lelküket,

a félelem és a rettegés segíti a gonosz folyamatot,

ami addig tart, míg véghez viszik a tervüket.

 

Megfelelő szólamokkal, új és újabb ürügyet találva,

sikeresen kihasználva az oly régóta tartó butítást,

ügyesen terelnek felnőttet, s gyereket a halálba.

 

Túl sok a megterhelés és egyre távolodik a remény,

a született emberi jogok véglegesen eltörlődnek,

s a jövő, ami reánk vár, kegyetlenül kemény.

Békében és boldogságban

Békében és boldogságban szebbek a napok,

kellemesebben telnek az órák, a percek,

érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.

 

Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,

megszokott a segítőkészség, a jó szándék,

és emberségből mindenki példát kap.

 

Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,

a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,

s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.

 

Békében és boldogságban nem érzik az idő,

s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,

az emberiség számára ez lehet a jövő.