Mikor telik már be?

Mikor telik már be a világ mélységes pohara,

s mikor jön el az idő, amikor magához tér,

és megvilágosodik az emberek tudata?

 

Az idők kezdete óta telik a pohár mocsokkal,

ömlik bele ármány, hazugság, becstelenség,

s a legnagyobb része tele van gonosszal.

 

Folyton folyik mélyére a hitványság tömege,

az árulás és az irigység növeli a szutykot,

s benne mártózik a pusztítás gyökere.

 

Az ellenségeskedés természetes e mocsárban,

förtelmes indulatok gerjednek kavarogva,

s teljesen felesleges bízni a csodákban.

 

A szeretet, a béke és a jóság, legalulra merül,

az emberségnek lassan nyoma sem marad,

itt bizony a remény nehezen kerül felül.

 

Mikor telik már be végre az emberek pohara,

és mikorra lesz elege mindenkinek annyira,

hogy felszínre törjön az igazság moraja?

Játék a szavakkal

Játék a szavakkal, sokszor nagyon csúnya játék,

negédesen és bájologva előadni a jót, a hőst,

miközben láthatatlan a rejtett szándék.

 

Kitekerni a valóságot, s hazuggá tenni az igazat,

az éjszaka sötétjében előkészíteni a rosszat,

és mi reggel látszani fog, az a kirakat.

 

Elhitetni a segítőszándékot és letagadni a valót,

homályossá tenni az addig jól látó szemeket,

s mindig rejtve tartani a bűnös csalót.

 

Játék a szavakkal, gyakorta gonosz szándékkal,

megtörni a lelkeket, s megfertőzni az elmét,

így nem harcolhatnak a sötét árnyékkal.

Amire nem lehet felkészülni

Amire nem lehet felkészülni, az a borzalom,

a rengeteg hazugság és a megfélemlítések,

s aminek a vége, egy csomó csonthalom.

 

Olyan hihetetlen ami ezután fog következni,

az egyszerű emberi elme felfogni képtelen,

minden gonosz ellenük akar szövetkezni.

 

Szinte érthetetlen, a hitetlenkedés mekkora,

mily könnyűszerrel manipulál a sötétség,

s milyen aljas is a háttérnek a rektora.

 

Amire nem lehet felkészülni, az a kínzó vég,

ami után nem marad egyetlen túlélő sem,

és senkinek nem ragyog fel többé az ég.

Már nincs a világon más

Már nincs a világon más, csak a dicső méreg,

hiszen eltűnt minden, mi valaha érték volt,

s ebbe belesápad az öreg földkéreg.

 

Kihalt az összes emberinek nevezett érzelem,

viszont virágkorát éli a gonosz aljasság,

s odújába szorult vissza az értelem.

 

Fennen ragyog a rettegés, a félelem kultusza,

az önbecsapás és a hazugságban való hit,

s az egekben a józan emberek pulzusa.

 

Immáron a régi jó betegségek kora elveszett,

a gyötrő, akut gondok, s lázas szenvedések,

egyike sem volt előre megtervezett.

 

A természetet kivetkőztették igazi mivoltából,

s el lett tüntetve mindaz, ami szép, eredeti,

a sötétség követőinek a jóvoltából.

 

Már nincs a világon más, s nem létezik egyéb,

mint csakis a méreg dicsőítése, a behódolás,

s aki nem ébred, ebbe a csapdába belép.

Hazugságfolyam

Hazugságfolyam árad a vizekben, a levegőben,

átjárja a legapróbb pólusokat is világszerte,

s az eredményessége látszik a temetőben.

 

Sötét cseppjein gazdagodnak a réten a gyomok,

s híznak a leveleik és vastagodnak a száraik,

miközben a élővilág nagyja a sírban forog.

 

Szent nedűként isszák e bűzös nedvet a férgek,

meg is látszik a gyarapodó testtömegükön,

s nem lesz remény, ha még sokáig élnek.

 

Megfullad a szeretet és vele pusztul a jó maga,

az értelem gyáván kushad és félve retteg,

s ha nem küzdenek véget is ért a csata.

 

Hazugságfolyam árad, s gyilkol bármerre is jár,

nem kímél egyetlen életet sem, s nem is fog,

és a fájdalomból a hű híveinek is kijár.

Harc nélkül feladni

Harc nélkül feladni, s elfogadni a halálos véget,

és küzdelem nélkül fejet hajtani a gonosznak,

az élet nem érhet ennyire ocsmány véget.

 

Mindazok, kik az élet színpadán nem harcolnak,

azt gondolva, hogy így megmenekülhetnek,

jót, igazán érdemeset soha nem alkotnak.

 

Hiába dugják a fejüket a homok alá igen sokan,

és hiába nem akarják elhinni a valóságot,

az önbecsapásból jó bizony nem fogan.

 

A sors nem kegyelmez és nem fog megkímélni,

nem bocsájtja meg az árulást, a hazugságokat,

s a bűntudat a halálig fog majd elkísérni.

 

Harc nélkül feladni nagy ostobaság, hiábavaló,

és felesleges az önámítás valamennyi fajtája,

valójában senki, sohasem feláldozható.

Nehéz úgy védeni

Nehéz úgy védeni valakit, ha ő nem akarja,

mert nem hiszi el a valóságot, az igazat,

s minden erről szóló hírek zavarja.

 

A csapból is folyó hazugságáradat az jöhet,

hiszen kizárólag a televízióban látottak,

s a rádió hírei, ami meg nem ölet.

 

Holott pont ennek az ellenkezője a valóság,

s mindegy mennyire csodálja a valótlant,

nem fogja megmenteni a hatóság.

 

Nehéz úgy védeni bárkit, ha az elméje sötét,

ám biz megmenthető a becsapott ember,

ha az értelem elfújja a sötét ködét.

Égető hamisság

Égető hamisság tüze perzseli fel újabban a világot,

és nem hagy maga mögött élőt, csupán holtakat,

elpusztítja a legtöbb embert, állatot, s virágot.

 

A gonosz hazugságok armadája táplálja a lángokat,

s elhomályosítja az elméket, mérgezi a szíveket,

rárakva a lelkek maradékára az erős láncokat.

 

Hitvány aljadék, s fizetett bérencek szítják a tüzet,

s igyekeznek elérni a tökéletes engedelmességet,

befolyásolva az agyat, s megsüketítve a fület.

 

Égető hamisság árad szerte az erős hálózatok által,

megsemmisítve az értelem amúgy is kevés hadát,

miközben a bűneiért felelősséget nem vállal.

kutatás, vírus, korona-5297028.jpg

Elrabolt álmok

Elrabolt álmok, elrabolt életek, s elrabolt jövő,

megváltoztatott és hamis történelmi tettek,

a sötétség homálya állandó cselszövő.

 

Elhazudott napok, s eltervezett, kivetített tudat,

megtervezett évtizedek és gyilkos mérgek,

az igazság oly gyakorta hiába is kutat.

 

Lecsukott szemek, látni nem akaró elmék hada,

fel sem akarják fogni mindazt, mi történik,

ám hamarosan mindnek eláll a szava.

 

Elrabolt álmok szállnak el a végtelen semmibe,

s foszlanak a gyűlölet gyilkos mocsarába,

a halálig nem kell menni messzire.

landscape, marsh, nature-760470.jpg

Túl kell élni

Túl kell élni a sok rosszat, mit reánk öntenek,

a rengeteg hazugságot és gonosz ármányt,

az aljasok gyakorta jó jelmezt öltenek.

 

El akarják fogadtatni, hogy nélkülük végünk,

és meghalhatunk a semmitől is, s bármikor,

közben úgy örülnek, ha hullik a vérünk.

 

Állítják, semmi nem kötelező, ám zsarolnak,

fenyegetnek, rémisztgetnek éjjel és nappal,

s folyvást a gyilkos méregről papolnak.

 

Dicsőítik a pusztulást, az iszonytató végzetet,

és elhallgatják a borzalmas célt, a kiirtást,

igen erősen tagadják a valódi lényeget.

 

Túl kell élni mindezeket, azért is, bármi áron,

nem szabad engedni, hogy ezt megtegyék,

s a végén ez a sok rossz nekik fájjon!

hand, glove, syringe