Saját alkotásaim
Sokan önmaguknak is hazudnak sok mindenről,
az életről, a valóságról és az érzelmeikről is,
s hagyományt teremtenek mindebből.
Hazugságok fortyogó lávájában telnek a napjaik,
hazugság lesz minden percük és pillanatuk,
s szégyentől piroslanak a fáradt arcaik.
Sokan önmaguknak is hazudnak, úgy könnyebb,
könnyebb elfogadni a cukormázas valótlant,
hiszen félrenézni a lehető legkönnyebb.
A hírek főleg a rosszról szólnak, hiszen az a cél,
elvétve akad csupán igazán kellemes téma,
s így a rettegés rendszeresen visszatér.
Háborúk, pusztítás és erőszak uralja a napokat,
a megtévesztés, a képmutatás állandósult,
erősen befolyásolva a kicsiket, nagyokat.
A hamisság, s a hazugságok óceánként áradnak,
megfertőzve az egykor oly értelmes elméket,
és gyakorta szinte viharként támadnak.
Már a vízcsapokból is politika és ármány folyik,
nem meglepő, hogy a víz ihatatlanná válik,
s úgy tűnik, eme posvány el nem fogyik.
A hírek főleg a rosszról szólnak, pedig volna jó,
a szeretet, a békesség, az öröm és hasonlók,
ám ezekről igen keveset hallatszik a szó.
A képmutatás magas szinten szárnyal a világban,
mint a sas, amely a felhők fölé emelkedik,
és onnan néz szét minden irányban.
A képmutatás magas szinten szárnyal, dölyfösen,
s miközben lenézi, megveti az alant lévőket,
a hatalmához ragaszkodik görcsösen.
A természet úgy örül a folyamatos háborúknak,
és a hihetetlen pusztításnak, amit elszenved,
oly boldog, hogy az emberek háborúznak.
Minden zege-zuga tele van lőszerrel, rakétával,
és a sok-sok soha le nem bomló hulladékkal,
ám e tények leplezve vannak hazugsággal.
Persze tudja, hogy ezek csakis díszei a Földnek,
örökre beleivódnak a talajba, minden sejtbe,
és jót tesznek az életnek, no meg a zöldnek.
Imádja azt is, hogy fentről szórják rá a mérget,
gyakorta be van csíkozva a tündöklő égbolt,
s eme gyakorlat sajnos nem igen ér véget.
Bezzeg a kisemberek, azok igazán szennyeznek,
az autóikkal, a légzésükkel és a létükkel is,
ám a bolygóért nem nagyon könnyeznek.
A természet úgy örül, hogy állandóan tiporják,
s az egykori gazdag élővilága csupán emlék,
immár fel sem ismeri régi szép mivoltát.
Aki pénzért megvehető, az annyit is ér,
nincs jelleme, nincs becsülete sem,
s még a létezéséért is pénzt kér.
Nem lehet megbízni benne semmikor,
hiszen gyakorta hazudik bárkinek,
és mindenkit folyvást megtipor.
Aki pénzért megvehető, az áruló mind,
bármikor képes hamis fordulatra,
s ennél alantasabb szint nincs.
A gonoszok a szavak mögé bújnak folyamatosan,
s azok mögé rejtik mindazt, amire vágynak,
ilyetén manipulálnak, fokozatosan.
A szavakat tetszésük szerint formálják, alakítják,
és azok segítségével teszik tönkre a világot,
míg önmaguk hatalmát gyarapítják.
A gonoszok a szavak mögé bújnak mindig, s újra,
és azok által nyomják el az emberiség javát,
ugyanazokat a hazugságokat fújva.
Az álomvilágnak vége, eljött a valóságnak kora,
reánk köszöntött a sötét gonoszság ideje,
és ennek nem fog vége lenni soha.
Az álomvilágnak vége, ideje felébredni gyorsan,
mert ha ez nem sikerül és tovább alszunk,
mind odaveszünk, szépen, sorban.
Könnyebb kritizálni, mint jó példát mutatni,
és egyszerűbb irigykedni, meg áskálódni,
mint egy szebb világ után kutatni.
Könnyebb másokat kigúnyolni és megalázni,
mint a saját terheket sikeresen megoldani,
s az élet komoly kihívásaira reagálni.
Könnyebb kritizálni mindent, mint szeretni,
és könnyebb elfogadni a hazugságok árját,
mint a valót felismerve, szívből nevetni.
Aki a szavahihetőségét elveszíti, önmagát veszíti el,
és ezzel együtt megszabadul a becsületétől is,
így a lelke soha többé nyugalmat nem lel.
Aki a szavahihetőségét elveszíti, az becstelenné lesz,
és attól kezdve nem hisz neki senki, aki ismeri,
már hiába mond igazat, s jót hiába is tesz.
Maszk mögé bújva nem a valóság látszik,
és nem is az igazság tündököl fényesen,
az elmével csakis a hamisság játszik.
Arc nélküli világban mindenki egy senki,
nem ember, nem lélek és nem élőlény,
olyasféle, kiket oly könnyű megvetni.
Az engedelmesség a gyengék miatt élhet,
miattuk szenved az értelem rengeteget,
és a tisztánlátás bizony miattuk félhet.
Maszk mögé bújva fog elpusztulni a világ,
mivel a rettegés és a félelem hatalmas,
az ostobák sírjain soha nem nő virág.
