Vajon melyik faj az?

Vajon melyik faj az, amelyik érdekből gyilkol,

önző, kapzsi, irigy és sokszor rosszindulatú,

mely a fajtársai elől annyi minden titkol?

 

Amely bármit megtesz a hatalomért, a pénzért,

igen sokat hazudik önnön érdekei szerint,

s feláldoz tömegeket egy aljas célért?

 

Sokszor kegyetlen, gonosz, elbánik másokkal,

megtéveszt, elámít, eltiporja a többi lényt,

s biza hamar leszámol az álmokkal?

 

Amely igaz szeretetre vágyik, őszinte örömre,

mely békében is meg tudna lenni a világgal,

s ilyetén nyugalomban élhetne örökre?

 

Vajon melyik az a faj, mely mindezekre képes,

mely szeretné legyőzni a sorsot, a végzetet,

azonban az idő a számára is véges?

A hazugságok korszakában

A hazugságok korszakában alig marad értelem,

minden ledegradálódik, s értékét veszíti,

megváltozik valamennyi érzelem.

 

Egymás ellen fordulnak rengetegen, gyűlölnek,

megtagadják még önmagukat is sokszor,

s az ártatlanokat kiáltják bűnösnek.

 

Megsemmisül mindaz, ami valaha emberi volt,

eltűnnek országok, társadalmak és népek,

amikről egykoron sok történet szólt.

 

A hazugságok korszakában nincs semmi jóság,

s amíg naponta a gyilkos mérget szórják,

a tömegek bambán az útjukat róják.

Üres fejjel, s rettegő tekintettel

Üres fejjel, s rettegő tekintettel sorban állva,

lesütött pillákkal, beidomítva, reszketve,

mindőjük a megmenekülését várja.

 

A megmenekülést egy nem létező szörnytől,

egy bebeszélt hazug dologtól, egy rémtől,

s elszakadva a való világtól, a Földtől.

 

Sokuk már önmagától is iszonyodik nagyon,

mikor egyedül ül az autójában, maszkban,

hiszi, a hatalom megmenti egy napon.

 

A média által hipnotizáltan, bambán néznek,

a lelkük megsemmisülten, s némán kiált,

ám hiába ígérnek bármit is az égnek.

 

Üres fejjel, s rettegő tekintettel, elveszetten,

a családjukat is megtagadva, oly ostobán,

sajnos ez a réteg immár menthetetlen.

Egy hazug világban élünk

Egy hazug világban élünk, egy sötét mocsárban,

ahol semmi és soha nem az, aminek látszik,

s a valóság hamar eltűnik a homályban.

 

Hamisított videók, s parancsra szerkesztett hírek,

folyamatos nyomás alatt tartó félelmek sora,

és a rettegéstől szinte lebénított szívek.

 

Kegyetlenség és könyörtelenség uralta emberek,

piciny, apró, síró gyermekek, aggódó szülők,

s egyre csak gyülekező sötét fellegek.

 

Egyre fogyó népesség, s elfogyó temetői helyek,

tervszerűen adagolt mérgező kotyvalékok,

és teljesen elgyötört, megsebzett lelkek.

 

Egy hazug világban élünk, s mind bele is fúlunk,

ha nem vesszük fel a harcot, de nagyon hamar,

elvész a jelenünk, a jövőnk és a múltunk.

A félelem vezérli

A félelem vezérli a mindennapok összes percét,

az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,

emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.

 

Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,

egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,

és felelősséget semmi iránt nem vállal.

 

Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,

a mindenekfölött állás és az istenné válás,

s a buta szolgák fölötti teljes uralom.

 

A félelem vezérli az egész életet, minden napot,

s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,

amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.

Ármányos cselszövés

Ármányos cselszövés uralja a napokat, s éjeket,

és elkábítja az elmét, megzavarja a tudatot,

meghamisítva a valódi, igaz tényeket.

 

Az emberek előtt ügyes manipulációk zajlanak,

és a média szennye terjeszti a hamisságokat,

s a nézők igazat biza keveset hallanak.

 

Megosztottság bűze terjeng, a félelem szárnyal,

dermesztő rettegés ijeszti halálra a népeket,

és leszámol az értelemmel, a vággyal.

 

Ármányos cselszövés rabláncán szenved az élet,

s gúzsba kötve próbál levegő után kapkodni,

érzi, a léte nem érhet ily ocsmány véget.

Emlékünk sem marad

Emlékünk sem marad, ha tétlenül várunk tovább,

ha elhisszük azt a sok hazugságot, becsapást,

elősegítjük a végzetünket, s nincs odább.

 

Kiirtanak minket a gonosz sötétség erői gyorsan,

írmagunk sem marad hátra a végtelen térben,

és elhullanak a családtagjaink is sorban.

 

Odavesznek a gyermekek, s a jövőjük romba dől,

ártatlanságuk elvész a semmibe, köddé válik,

és mindőjük hátában ott van már a tőr.

 

Emlékünk sem marad, csupán sírunkon a koszorú,

hihetetlen, hogy harc nélkül feladjuk a létünket,

s nem csak az, hanem tragikusan szomorú.

Magasröptű ígéretek

Magasröptű ígéretek, fogságban tartó hazugságok,

az embereket csapdába ejtő ármányos szavak,

és a saját bőrön megtapasztalt csalódások.

 

Mindezek mégsem ébresztenek fel minden embert,

pedig nagyon veszélyes idők köszöntöttek be,

melyek megkeserítik az estét és a reggelt.

 

Itt már nem a jólét lett a kérdés, hanem a lét maga,

az eddigi álmoknak és vágyaknak befellegzett,

javában zajlik egy kitervelt, alantas csata.

 

Magasröptű ígéretek, gonosz és kegyetlen szándék,

hatalomért, s pénzért megvett senkiháziak hada,

beborítja a világot a terjedő, sötét árnyék.

Ki álmokba ringatja magát

Ki álmokba ringatja magát, csak későn tér észre,

csupán hánykolódik és a rémálmaitól izzad,

s nagyon sokára reagál a halálos vészre.

 

Nem látja át az igazságot és nem hiszi el a valót,

nem tűnik fel neki, hogy számára itt a vége,

és a dobogó szívébe döfték már a karót.

 

Nem fogja fel, hogy becsapták és el van ámítva,

s hiába beszélnek a családtagjai, a barátai,

a hazug média által jól be van kábítva.

 

Ki álmokba ringatja magát, könnyen ott is végzi,

ez ereje hamarosan elhagyja, immár végleg,

és összeesik, mikor a méreg kivégzi.

Igazságot a világnak!

Igazságot a világnak, gyúljon fel végre újfent a fény,

tisztuljon ki a látás és nyíljon meg az értelem,

s pusztuljon el az összes gonosz lény!

 

Legyen vége az arcnélküliségnek, maszkokat a tűzbe,

elég volt a fenyegetésből és az aljas zsarolásból,

valamennyi bűnös legyen a pokolba küldve!

 

Nem kell a folyamatos hazudozás, pláne a sötét terv,

és ideje, hogy újjáéledjen az elfeledett tisztelet,

egymás elfogadásával az ember sokat nyer!

 

A tiszta, őszinte, s szívből jövő szeretet térjen vissza,

az ármány vonuljon a sötétbe, honnan származik,

a becsület és a tisztesség az igaz élet titka!

 

Tartsanak össze a családok, védjék és óvják egymást,

emlékezzen mindenki a régi, s csodás időkre,

mikor közösen átéltek már egy, s mást!

 

Igazságot a világnak, valós, teljes, titkosítatlan igazat,

a szabadság joga legyen ismét el nem idegeníthető,

s jöjjön el, a kristálytiszta levegőjű pirkadat!