A Halál szeretettel vár

A Halál szeretettel vár mindannyiunkra a birtokán,

s miközben folyvást feni a legjobb kaszáját,

az érzése irántunk látszik a fintorán.

 

A kapujában közli velünk, hogy nála biztos a béke,

nincs többé semmilyen probléma, gond, baj,

s örül, hogy eljutottunk hozzá végre.

 

Eztán nem gyötör minket tovább semmiféle bánat,

nem kínozhat betegség, járvány, s fájdalom,

és minden adósság semmissé válhat.

 

Nem dönthet nyomorba senkit, semmiféle gonosz,

nem tiporja el álmainkat a gyilkos hatalom,

s az érzelmi zűrzavar sebeket nem okoz.

 

Nem fenyegethet soha már a kilakoltatás veszélye,

és nem gyötörhetnek az izzasztó rémálmok,

nem játszhat velünk a sorsnak szeszélye.

 

A Halál szeretettel vár, s mindőnket a keblére ölel,

az árnya ott lebegett mindig a fejünk felett,

távolinak hittük, pedig itt volt, közel.

Mikor elveszítünk valakit

Mikor elveszítünk valakit, az nagyon tud fájni,

ésszel fel sem fogható és iszonyatos érzés,

s mindezt megtapasztalhatja bárki.

 

Sőt, meg is fogja, bármennyire nem is óhajtja,

hiábavalóan nem akarja elhinni, megérteni,

s hiába is tagadja, az álmait sóhajtva.

 

Olyannyira szomorú, s olyannyira szenvesztő,

elképzelhetetlenül tragikus, fel nem fogható,

és mindent felülmúlóan rettentő.

 

Mikor elveszítünk valakit, magunknak is vége,

a lelkünk soha nem heverheti ki a bánatot,

s mindig szenvedni fog, a haláltól félve.

Az életben egy a biztos

Az életben egy a biztos, mégpedig a halál,

az elől senki nem bújhat el sohasem,

s ha el is bújik, akkor is reá talál.

 

A gazdagok úgy vágyják az időt nyújtani,

fizetnek bármennyit, csak élhessenek,

s mégis elpattannak az életük húrjai.

 

A szegényeknek sokszor megváltás lenne,

hisz annyi teherrel, gonddal küzdenek,

s csak a menekülést látják benne.

 

Az életben egy a biztos, hogy eljön a vég,

s megment minden rossztól, gonosztól,

ahogy elődeink megtapasztalták rég.

Újra

Újra vonyítanak a sakálok a sötét éjszakában,

s újra messzire száll éles, fülsértő hangjuk,

mint mindig, a pusztítás évszakában.

 

Ismét hallik a hiénák hátborzongató nevetése,

kísérteties kacajuk megrémít minden lényt,

és sohasem tűnhet el a feledésbe.

 

Eme szörnyű hangok felborzolják az idegeket,

s a békében legelő állatok jól megrettennek,

hiszen mostantól mindőjük fenyegetett.

 

Bármelyikükből zsákmány lehet akár azonnal,

s valamennyiük elveszítheti hamar az életét,

mivel nem bírnak el a ragadozó fajokkal.

 

Újra a vonyítás, a rettentő, kísérteties nevetés,

ám ha a zsákmányállatok végre harcolnának,

nem lenne olyan sikeres a halálba terelés.

Iszonyat

Iszonyat mennyit szenved az ember életében,

rettenetes forróság kínozza, gyötri a testét,

s annak a hatása nem marad észrevétlen.

 

Töménytelen munka, s teendő terheli a vállát,

alig van szabadideje, amikor pihenhetne,

és sokszor kimerülten elhúzza a száját.

 

Az életét szabályok, s tiltások sora korlátozza,

nem szabad ezt, tilos amazt és így tovább,

a napjait nem önmaga kormányozza.

 

Mikor odáig jutna, hogy a szeretteivel legyen,

már szinte romokban hever a lelki állapota,

s csak alig több, mint egy tetem.

 

Iszonyat mit kell elviselni és kibírni a halálig,

mennyi fájdalom, s bánat nehezíti az útját,

amíg roncsként eljut az utolsó határig.

Lelkiismeret nélkül élni

Lelkiismeret nélkül élni nem lehet könnyű,

és ártani másoknak felsőbb parancsokra,

nem más, mint aljas, gonosz, szörnyű.

 

Mégis van olyan réteg, amely erre kapható,

mely véres, júdás pénzért bármit megtesz,

és néhány tagja folytonos hangadó.

 

Ez a réteg nem sajnál senkit, semmit, aljas,

másokra hárítja a felelősséget bármikor,

s a hitványsága undorítóan szánalmas.

 

Valaha azért tanultak, hogy jókat tegyenek,

gyógyítsák a betegeket testben, lélekben,

s ne csak a hatalom bérencei legyenek.

 

Immár sajnálat nélkül osztogatják a halált,

nem szánnak sem öreget, sem gyereket,

s a sötétség bennük jó szolgára talált.

 

Lelkiismeret nélkül élni, lelketlennek való,

olyannak, aki eladja a becstelen lelkét,

ám a végén reá is vár majd a bakó.

A hájas hörcsögök

A hájas hörcsögök vezetik a hörcsögök világát,

keményen adóztatják a hörcsögnépet,

s ők jelölik ki a haladás irányát.

 

Elvárják, hogy népük engedelmeskedjen nekik,

s mondjanak le az összes élelmükről,

míg ők, épp az ellenkezőjét teszik.

 

Dőzsölnek, a raktáruk telis-tele jó kukoricával,

búzával és kölessel tömik a pofájukat,

míg a szívük tömve zsugorisággal.

 

Nap, mint nap, szuper hörcsögautóikkal járnak,

van saját hörcsögrepülőjük és kastélyuk,

a többiek pedig földönfutóvá válnak.

 

Elveszik minden tartalékukat, a magtáruk üres,

piciny kölykeik nem érik meg a felnőttkort,

hisz az összes élelmük egy szem köles.

 

Ez nem hatja meg a dölyfös és zsugori bandát,

új propagandájuk, ne egyen senki magot,

a szegények inkább egyenek hangyát.

 

Sőt, a legjobb, ha nem is esznek soha, semmit,

hiszen nem kellenek erre a világra többé,

mivel nem mások, csupán senkik.

 

A hájas hörcsögök hatalomra vágynak nagyon,

s amíg pöffeszkednek, nem jut az eszükbe,

biz értük is eljön a halál egy napon.

Vastagbőrű Féreg Egon

Vastagbőrű Féreg Egon, a férgek népének éke,

mindennap csodálja magát a tükörben,

s igen büszkén néz fel a kék égre.

 

Vastag az arcán a bőr, az igazság lepattan róla,

keres is rendesen ezzel a tulajdonságával,

s a hazug szavakat villámként szórja.

 

Folyamatosan ármánykodik, félelmet gerjeszt,

miközben tömi a tárcáját, s a vagyona nő,

féregbetegségekről híreket terjeszt.

 

Mind valótlan, amiket mond, ám nem zavarja,

értelmes fajtársai bizonyítékait elutasítja,

s az állításait mindig csűri-csavarja.

 

Tudja jól, hogy sok ilyen hitvány féreg létezik,

s velük kell osztozni a dicsőségen, a koncon,

legbelül haloványan sejti, hogy vétkezik.

 

Vastagbőrű Féreg Egon okosnak tartja magát,

s hiszi, minden bűnét könnyen megússza,

ám érte jön a halál és ellátja a baját.

Addig élünk

Addig élünk, amíg van, aki emlékezik reánk,

amíg eszébe jutunk a szeretteinknek,

s amíg gondolnak majd miránk.

 

Amíg szóba hoznak minket néhanap, bárhol,

s mindaddig, míg el nem felejtődünk,

az emlékünk biz fennen lángol.

 

Míg a tetteink, gondolataink, regévé válnak,

s okulhatnak belőle mások bármikor,

addig a lelkeink magasan szállnak.

 

Addig élünk, amíg az idő pora be nem temet,

amíg nyugalmat nem lelünk az örök éjben,

s míg van, ki a halálunk után is szeret.

Előlem nincs menekvés

Előlem nincs menekvés, bármit is tegyél,

elfuthatsz, elbújhatsz, s ígérhetsz pénzt,

tudd, hogy a Halál sohasem henyél.

 

Ám ne aggódj, nálam megtalálod a békét,

soha, semmi nem fog többé fájni neked,

s így elkerülöd a gyilkos világvégét.

 

Megszabadulsz a fájdalmaktól, a bánattól,

mindenféle betegségtől és mérgezéstől,

s a téged megnyomorító államtól.

 

Nem gyötörnek többé adósságok, bankok,

nem hallod a bírálatokat, a gúnyolódást,

s elnémulnak örökre a bántó hangok.

 

Nem kell versenyezned mindenért azután,

s a szeretteid szívében örökké élni fogsz,

miután belépsz majd a végzet kapuján.

 

Előlem nincs menekvés, ne is próbálkozz,

és ha önként megadod magadat nekem,

nem lesz okod, hogy többé siránkozz.