gonoszság Archívum - Kiss Gyula versei

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Milyen lehet

Milyen lehet gyűlölt, népek árulójaként élni,

és figyelmen kívül hagyni az igazságot,

ugyanakkor belül rettegni, s félni?

Milyen lehet bérencként megélni a napokat,

megvásároltként végrehajtani a rosszat,

és halálba küldeni kicsiket, nagyokat?

Hogyan tud nyugodtan aludni az, ki hitvány,

ki eladta a szívét és eladta a sötét lelkét,

s aki csak egy tömeggyilkos szimplán?

Milyen lehet szembesülni a rideg valósággal,

s hogy tud tükörbe nézni egy jellemtelen,

vastag bőrrel a képén és csalódással?

Akinek sötét a szíve

Akinek sötét a szíve, annak a lelke is sötét,

ahogy sötét minden perce is az életben,

s nem tudja elfújni a sötétség ködét.

Az ugyanis reá telepedett az elejétől fogva,

megfertőzte az elméjét, minden sejtjét,

és ő maga valójában, önmaga foglya.

Akinek sötét a szíve, annak halott a jövője,

a reménytelenségben fuldoklik mindig,

mint ennek a világnak a cselszövője

A bérencek világában

A bérencek világában az árulás természetes,

a számukra a becsület az ismeretlen út,

s amiket tesznek, az mind feltételes.

A világukban a jellemtelenség a megszokott,

lelketlenek, gonoszak, kapzsik és önzők,

s az uralmuk alatt sok az elnyomott.

Képesek bármire, hazudoznak, lopnak sokat,

és mindig kiszolgálják azt, aki fizeti őket,

ám egyszer előlük is elmegy a vonat.

Egyszer leáldozik a csillaguk és el is köszön,

nem lesz rájuk már szükség, soha többé,

kívül kerülnek majd az eddigi körön.

A bérencek világában a sötétség az igazi úr,

náluk nem ragyog a Nap és nem is fog,

soha nem jutnak a pokol tüzén túl.

Milyen csodás ez a világ

Milyen csodás ez a világ, telis-tele szépséggel,

ármánnyal, gonoszsággal, hazugsággal,

és háborúval, no meg rémséggel.

Jóindulattal, egóval, gyűlölettel, megvetéssel,

irigységgel, kapzsisággal, minden rosszal,

és lelkeket pusztító szenvedéssel.

Hamissággal, árulással, dühvel és butasággal,

megvetéssel, lenézéssel, lekicsinyléssel,

bájolgással, erőteljes tunyasággal.

Milyen csodás ez a világ, szeretet és örömteli,

izzón békétlen, reménytelen, esélytelen,

s mindezt csak magának köszönheti.

A gyűlölet gyűlöletet szül

A gyűlölet gyűlöletet szül, a harag pedig haragot,

az irigység irigységet, a gonosz gonoszságot,

a szeretet, s a békesség veheti a kalapot.

A gyűlölet gyűlöletet szül mindenfelé a világban,

keserűséggel feltöltve a megfáradt lelkeket,

és ez a folyamat zajlik, minden irányban.

Melyik a leggonoszabb faj

Melyik a leggonoszabb faj, az, amelyik fosztogat,

a pénzért bármire képes, rabol, meg gyilkol,

és eközben jó tanácsokat osztogat?

Amelyik irigy, melyiknek mindig a másé kellene,

amelyik szórakozásból bántja a többieket,

és amelyiknek hiányos a jelleme?

Amelyik önző érdekből pusztít, a hatalom a célja,

amelyik kegyetlenebb valamennyi állatnál,

s amelyik tud kedves is lenni néha?

Amelyik folyamatosan háborúzik és félelmet kelt,

amelyiknek egy része gonosz terveket sző,

s csak akkor nyugszik le, ha nyert?

Melyik a leggonoszabb faj, vajon melyik is lehet,

amelyik igényt tart mindenre, ami létezik,

és hiszi, mindezért bármit megtehet?

Akinek a szíve gonosz

Akinek a szíve gonosz és csakis az érdek vezérli,

a lelkét pedig átjárja a mélységes sötétség,

az másoktól az anyagi javakat reméli.

Akinek a szíve gonosz, attól jót ne várjon senki,

hisz nincs benne szeretet, sem szánalom,

és bárkin átgázol, ha előre akar menni.

Akinek a szíve gonosz, az mások kínjainak örül,

fölényes, flegma, álszent, hazug és dölyfös,

s önmagát sok hasonlóval veszi körül.

Akinek a szíve gonosz, az kedveskedik szemből,

mosolyogva bájolog és dicséri is a másikat,

ám ha az elfordul, hátba szúrja egyből.

Akinek a szíve gonosz, annak is ketyeg az órája,

és hiába is szeretné, ő sem lesz halhatatlan,

s végül rájön, hogy nincs szükség őrája.

Mi végre is jöttünk a világra

Mi végre is jöttünk a világra és vajon mi végre élünk,

mi lehet az értelme egyáltalán a létezésünknek,

s mi az oka annak, hogy állandóan félünk?

Hogyan válhatott az ismert világ urává az emberi faj,

s miként hihette el magáról, hogy ő a világ közepe,

miközben maga a léte is, iszonyúan nagy baj?

Miért tűri el a nép, hogy az elit bármit megtehessen,

bármit elérjen, megkaphasson, s uralkodhasson,

és minden jóravaló embert megvethessen?

Meddig elviselhetőek a háborúk, a pusztítások sora,

az igazságtalanság, a kegyetlenség, s a gonoszság,

meglehet, hogy ennek nem lesz vége soha?

Miféle dolog eltűrni a sok megaláztatást, a szégyent,

mindazt, ami csak szenvedést okoz és meggyaláz,

s igyekszik elfeledtetni az elképzelt édent?

Mi végre is jöttünk a világra, mi értelme a létünknek,

erre születtünk, szenvedésre, kiszolgáltatottságra,

ez megfelel nekünk, az érzékeny lényünknek?

A kisemberek sorsa érdektelen

A kisemberek sorsa érdektelen a hatalmi elit számára,

ők nem mérvadók, s nem tényezők, csak alja nép,

és csupán terhet raknak a világnak a vállára.

Egy egyszerű ember nem számít, ne is vegyen levegőt,

és lehetőleg ne szennyezze a létével ezt a bolygót,

inkább keresse fel önként a zsúfolt temetőt.

A kisemberek sorsa érdektelen, s nem méltóak a létre,

úgy bánnak velük, mint az állatokkal, szolgákkal,

és ez így is marad, amíg nem térnek észre.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28