becsület Archívum - Kiss Gyula versei

Egy igaz embernek

Egy igaz embernek a becsülete számít, a jelleme,

nem az önimádata, a nárcizmusa, s a gőgje,

és megtenné a népéért amit kellene.

A tiszta szív vezérelné és nem a hazája elárulása,

nem a szabadság elvétele, mások lealázása,

s emberhez méltó lenne a magatartása.

A dicső elődöket követné, Hunyadit, meg Dobót,

Zrínyit, Rákóczit, Petőfit és Kossuth Lajost,

s kibogozná a jóért a gordiuszi csomót.

Nem kizárólag önmaga számítana, meg a pénze,

amit a gazdáitól kap az engedelmességéért,

tudva, csakis általuk juthat el a fénybe.

Egy igaz embernek józan a tudata, békés a lelke,

a szeme a tisztaságot tükrözi, az értelmet,

és minden elesettre van néhány perce.

Aki egyszer is hazudott

Aki egyszer is hazudott, az máskor is megteszi,

soha nem fogja érdekelni senki értékrendje,

és az ellene szegülőket lenézi, megveti.

Aki egyszer is hazudott, annak becsülete nincs,

nem tisztel senkit, lenéz mindenkit, mindig,

és a számára az igazmondás nem kincs.

Bizony többre képes az elme

Bizony többre képes az elme, mint a test,

amíg az elme a fantáziával szárnyal,

addig a test igen puhány és rest.

Bizony többre képes az elme, ha hagyják,

ha nem zárják be kalitkába, ketrecbe,

s még a becsületét is visszaadják.

Születésnapomra (evokáció)

Hatvannégy éves lettem Én,

itt a világnak közepén.

Ejnye-bejnye!

Ajándékot kapok magamtól,

s ez eltávolít a bajomtól,

minden szinten.

Fél évszázad sosem semmi,

ezalatt sokat kell tenni.

Bizony-bizony!

Lehettem volna én akármi,

soha nem szerettem várni,

senkire és semmire.

Mégsem lettem. Sajnos hiába,

kiáltom fájdalmam a világba.

Egye-fene!

Szakadatlan küzdelem az élet,

szenved benne épp elég lélek.

Fájdalom, szánalom.

Az igazságnak nyoma sincsen,

becsületem minden kincsem.

Az a nyerő erő!

Sokan nem értenek a szóból,

ám kérik a részüket a jóból.

Semmit nekik!

Aki a mások fájdalmának örül,

előbb nézzen otthon körül.

Silány-hitvány!

Én az egész népet tanítanám,

drága nemzetem és hazám.

Hív a tiszta szív!

Az idő vándora

Az idő vándora megfogta a kis batyuját,

s végiggondolta miket pakoljon bele,

mielőtt bezárná a kis háza kapuját.

Pakolni való pedig szép számban akadt,

szerelmek, érzések, vágyak és álmok,

a szíve a bánatba majd beleszakadt.

Szomorú volt, hogy nem várhat tovább,

ám sietős a dolga, hisz ketyeg az óra,

s muszáj mennie egy házzal odább.

Azért még igyekezett elpakolni ezt, azt,

a szeretet emlékét, a béke pillanatait,

nem pedig szemetet és gisz-gazt.

Megrázta a batyut, érezte van ám súlya,

mégis eltette a fiatalság vidámságát,

és az egészség perceit is az útra.

Beszuszakolta melléjük a jót, a reményt,

a becsületet, tisztességet, az értelmet,

s nem utolsósorban az igaz erényt.

Az idő vándora bekötötte a batyu száját,

elmerengett, milyen csodás volt régen,

körbenézett, s lekapcsolta a lámpát.

Kívánságok 2026-ra

Ez az év legyen szeretetteljes, nyugodt, békés,

emberhez méltó, szíveket megmelengető,

és nem kell soha, semmiféle világégés!

Jusson egészség mindenkinek, s tiszta levegő,

a boldogság és az öröm uralja a napokat,

ne a halálozási hírek legyen a vezető!

Kerüljön méltó helyére a becsület, az értelem,

a tisztesség térjen vissza egykori magához,

és ne érjen senkit, semmikor sérelem!

Ragyogjon az igazság, mint a Nap, a kék égen,

legyenek őszinték az érzések, gondolatok,

s a lelkek leljenek nyugalomra az éjben!

Győzze le a jó a rosszat, a fény pedig a sötétet,

a szabadságunk ne legyen a félelem rabja,

a gonoszt pedig tegye sírba az enyészet!

Egy őszinte ember

Egy őszinte ember igazat mond, ha fáj is,

nem kertel és nem hazudik sohasem,

nem beszél mellé, sőt, még lát is.

Látja a valóságot és hallja a bánat szavát,

érzékeli a számtalan, gyötrő rosszat,

s ezek alól nem vonja ki önmagát.

Igyekszik segíteni, ahogy erejéből telhet,

s próbál fényt gyújtani a sötétségben,

miközben maga is visel elég terhet.

Egy őszinte ember nem hajlik meg soha,

mert van gerince, s van becsülete is,

a hitványságot pedig száműzi tova.

Tiszteletre méltóak azok

Tiszteletre méltóak azok, kik a jóért küzdenek,

és felvállalják a harcot, a mások harcát is,

s nem a rossztól, gonosztól függenek.

Tiszteletre méltóak azok, kik becsülettel élnek,

kik ugyanúgy szenvednek, mint mindenki,

és még akkor is segítenek, ha félnek.

Tiszteletre méltóak azok, akik nem lelketlenek,

s akik kiteszik a szívüket is egy igaz ügyért,

nem hagyva, hogy mások szenvedjenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik szeretni tudnak,

akiket nem az érdek és nem is a pénz ural,

s akik maguk erejéből magasra jutnak.

Tiszteletre méltóak azok, akik valódi jellemek,

akik kitartanak a legnehezebb időkben is,

még úgyis, ha senkinek nem kellenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik a szavukat állják,

akik segítőkezet nyújtanak az elesettek felé,

s akik a végzetüket tétlenül nem várják.

A tudás fényét megtalálja

A tudás fényét megtalálja az, ki folyton keresi,

aki rááldozza az idejét, a szívét, s a lelkét,

és kit az elszántsága az egekig emeli.

Aki felteszi az életét is, hogy tisztán láthasson,

kinek minden szava és tette maga a való,

és ki azért él, hogy jobbá válhasson.

Aki ember tud maradni bármi is legyen az ára,

kinek fontos a nappal, de fontos az éjjel is,

s akinek a becsület soha nem drága.

Kinek a szegény nem alávalóbb, mint a gazdag,

kiben van könyörület, van segítőszándék,

és kiben az érzések nyomot hagynak.

Akinek van lelke, mit nem vehet meg az ördög,

és egyébként sem eladható, semmi pénzen,

körötte a sok hazug hiába is szörcsög.

A tudás fényét megtalálja az, aki arra érdemes,

akiben a csend fénye olyan tisztán ragyog,

s akinek a világ sorsa igazán lényeges.

Soha nem lesz olyan

Soha nem lesz olyan, hogy mindenkinek jó,

ahogyan soha nem lesz megértés sem,

s a félelem pusztába kiáltott szó.

Soha nem lesz olyan, hogy valami ne fájjon,

és hogy a tisztesség természetes legyen,

a szeretet pedig a gyűlölettel teázzon.

Soha nem lesz olyan már semmi, mint rég,

a becsület a szégyenpadon ül és hallgat,

a gonosz ordít, nincs, ami neki elég.

Soha nem lesz olyan, hogy az értelem győz,

és a tudás, meg a jóság fennen ragyog,

a pénz hatalma mindent legyőz.

Soha nem lesz olyan, hogy felhőtlen öröm,

a lélek és a szív még sokszor csalódhat,

s egyszer minden hiba visszaköszön.

Soha nem lesz olyan, hogy nyugalom, béke,

és nem lesz mindenki számára igazság,

e világnak biztos pusztulás a vége.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31