Saját alkotásaim
Könnyed az álma annak, akinek a szíve tiszta,
s aki a régi szép időket bánatosan sírja vissza.
Viszont pokol annak, aki jellemtelen, hitvány,
akinek a becsület soha nem szerepelt a listán.
Ahogy az igazság sem, no meg semmi, ami jó,
legvégül mindenki sírját be fogja takarni a hó.
Milyen igazságos ez a világ és maga az élet,
bűnhődik az elesett, a szegény, a csóró,
amíg az elit tagjai dőzsölve élnek.
Nem számít az egyszerű ember, aki csak él,
aki küzd, hogy élhessen és azért is fizet,
s aki a nap minden percében fél.
Nem számít a beteg, akinek reménye sincs,
s nem számít, aki félti, óvja a családját,
mert a számára az az igazi kincs.
Nem számít az, aki becsületes, aki jót akar,
aki tisztességes és az igazságért harcol,
s akinek a hazugság mérge fanyar.
Nem számít a kizsákmányolt és a lenézett,
az sem, aki megpróbálja védeni magát,
hisz a lelke már többször megégett.
Milyen igazságos ez a világ, milyen csodás,
egy szuper hely, s a boldogság színtere,
ahol még a virágokon is van nyomás.
Egy hitvány embernek az utóda is hitvány,
hiszen örökli mindazt a jót és szépet,
amelyek szerepelnek a listán.
A listán, amelyen ő a világ közepe, az isten,
aki kijelöli az utat a halandók számára,
s aki ellen felszólalás nincsen.
Aki nem tűri az igazságot, mert az fáj neki,
s ha mégis kénytelen azt meghallgatni,
azt mérgesen, kényszerből teszi.
Aki dicsőíti önmagát, s a nem létező tetteit,
aki mindent letagad, legyen az bármi is,
és aki nem adja fel az áruló elveit.
Egy hitvány embernek lelkiismerete nincs,
soha nem is volt és soha nem is lesz,
s egy normális életre esélye sincs.
Az élet nem leányálom, hanem tragédiák sora,
néhanap adódnak boldog pillanatok is,
ám ezek hamar elillannak tova.
Az élet nem leányálom, a sírig tartó küzdelem,
melyben a lelkek szenvednek, sérülnek,
és ez így megy rendre, szüntelen.
Az élet nem leányálom, hanem a jók temetője,
a gonosz hangosan és vígan ünnepelget,
mialatt sokakat elhagy a teremtője.
Az élet nem leányálom, igazságtalan, kemény,
immár a szeretet sem a régi, túl gyenge,
s ezt a Földet elhagyja a remény.
Az értelem rövid, a gonosz azonban hosszú,
a lelki megnyugvást sokszor segíti a bosszú.
Segít túllépni a fájdalmon, s az igaztalanon,
ám mégsem képes túllépni a vigasztalanon.
Az értelem rövid, mint egy nyúlnak a farka,
az igazság elbutult és nem az a kegyes fajta.
Aki mindezeket nem látja, annak már vége,
s hiába is üvöltözik, nem juthat el a fénybe.
Szeretetet hirdetni karddal, na az aztán igen,
még véletlenül sem tűnik gyűlöletnek,
és bár hihetetlen, de van ilyen.
Rotyog az üstben a méreg, végzetes a hatása,
akik főzik, mindenkinek adnak belőle,
és így jön el a jövőnek halála.
Gyorsan terjed a homály, lebutítva az elmét,
és elvakítva a szemeket örök időkre,
így felemésztve eme világ lelkét.
A jóság és a remény virágait levágják rendre,
az igazság bálái mind a tűzben égnek,
ezzel kényszerítik a szót csendre.
Szeretetet hirdetni karddal, ez egy jó szokás,
könnyű vele lesújtani a valóság fejére,
és az élőkre ez egy nagy csapás.
Az élet igazságtalan és gyakorta a jókat bünteti,
a gyengéket, az elesetteket, a sebezhetőeket,
s nem igen hagyja az igazságot küzdeni.
Azt sem hagyja, hogy magára találjon a remény,
és a sors vigaszt nyújtson a sérült lelkeknek,
emiatt szenved is az a számtalan szegény.
Az élet igazságtalan, nem meglepő, ilyen is volt,
szűkmarkú és fukar az álmok beteljesítésével,
sokak számára soha nem a sikerekről szólt.
A jövő nem mindenkinek rózsás, van, akinek büdöske,
és amíg egyesek a csodás virágok illatát érezhetik,
addig másoknak a kellemetlen szag jut, örökre.
A jövő nem mindenkinek rózsás, van, kinek csak kóró,
s míg vannak, kikre folyamatosan mosolyog a Nap,
addig másoknak csakis vihar jut, életre szóló.
Az igazságtalanságokat elviselni hihetetlenül nagy teher,
és borzalmas a tisztességes lelkek számára megélni,
hogy a reményeik sokasága, mind a padló hever.
Az igazságtalanságokat elviselni nagyon kínzó fájdalom,
megégeti a tudatot, erősen megdobogtatja a szíveket,
és végül egy szem sem maradhat majd szárazon.
Újra itt van az ősz, s eljött a rettegés, a félelem ideje,
az ármányok és a hazugságok új erőre kapnak,
és ilyenkor az igazságnak kevés a sikere.
Újra itt van az ősz és pazar szépséget is hoz magával,
színes faleveleket, s csodálatos őszi virágokat,
halványkék eget, sok vonuló madárral.
