Címke: emlékezés

Nem hozhatjuk vissza

Nem hozhatjuk vissza soha a múltat,

hiába vágyunk rá és hiába siratjuk,

ám a jövő, az rajtunk is múlhat.

 

Nem feledhetjük el, miket is tettünk,

azt sem, kik is vagyunk valójában,

és az idők során mivé is lettünk.

 

Nem feledhetjük el, kiket szerettünk,

ki volt jó és ki volt rossz hozzánk,

s közülük már kiket temettünk.

 

Nem feledhetjük el a szívünk titkait,

az érzéseinket és a vágyaink sorát,

s hogy hallgattuk mások szitkait.

 

Nem feledhetjük el, miket hibáztunk,

mennyi sebet őriz még a lelkünk,

és leginkább kikkel is vitáztunk.

 

Nem hozhatjuk vissza azt, ami nincs,

és talán nem is létezett sohasem,

ám az emlékezet, az nagy kincs.

image 1771783486785 compressed

Az ünnep fényei

Az ünnep fényei nem mindenkinek ragyognak,

s nem mindenki érezheti a szeretet melegét,

van, hogy bánat jut kicsiknek, nagyoknak.

 

Az ünnep fényei néha csupán árnyékot vetnek,

árnyékot az elesett és magányos emberekre,

azokra, akik a szeretteikkel nem lehetnek.

 

Az ünnep fényei a szívekbe új reményt hoznak,

örömmel, s boldogsággal töltik fel a lelkeket,

egy kis időre búcsút inthet a jó a rossznak.

image 1771957012366 compressed

Mindenki lelkét gyötörte már

Mindenki lelkét gyötörte már gyász és bánat,

nincs senki, aki ezt az érzést nem élte át,

s mindig van, amit az ember bánhat.

 

Bánhatja, hogy nem elég kedves és figyelmes,

nem volt elég segítőkész, sem támogató,

s a lelke pont emiatt olyan viseltes.

 

Bánhatja, hogy nem volt eléggé szeretetteljes,

és nem tudta kimutatni az igazi érzéseit,

most, hogy késő, hiába kegyeletteljes.

 

Bánhatja, hogy nem volt ott a szükség idején,

és nem tett meg mindent, amit lehetett,

nem így elkésve, hanem a legelején.

 

Mindenki lelkét gyötörte már kínzó veszteség,

csalódás, keserűség, a szeretteinek hiánya,

mindezt beismerni erő, nem gyengeség.

image 1772129950649 compressed

A megemlékezés fényei

A megemlékezés fényei felgyúlnak a napokban,

ilyenkor az emberek önmagukba néznek,

és szeretet árad kicsikben, nagyokban.

 

Szomorú szeretet az eltávozott szeretteik iránt,

fájó veszteségeik a sóhajok hídján kelnek át,

s a hídról mutatják nekik a helyes irányt.

 

Azt az irányt, mely az emlékezés földjére vezet,

oda, hol a szívük telítődik a múlt képeivel,

s ahol a lelkük az eltávozottakkal lehet.

 

A megemlékezés fényei táncot járnak az éjben,

a sírokon virágok, a szemekben könnyek,

s e könnyek megcsillannak a fényben.

image 1772358333077 compressed

Szomorú a szívem

Szomorú a szívem, ahogy most a temetőt járom,

a lelkem tele van emlékekkel, gondolatokkal,

és eközben a szeretteim sírköveit látom.

 

Lágyan cirógat a napfény, amíg némán haladok,

érzelmek sokasága tör fel a szívem mélyéről,

és egy ideig biztosan szomorú maradok.

 

Amíg nézem a mécsesekben pislogó apró lángot,

elképzelem, milyen lenne, ha ők még élnének,

és együtt járhatnánk a szilveszteri táncot.

 

Szomorú a szívem, hisz lassan mind elmegyünk,

elbúcsúzunk sorban, ki hangosan, ki halkan,

és a végtelenben egyesül a szellemünk.

cemetery 6699586 1280

Akkor értékelünk valakit

Akkor értékelünk valakit, amikor már többé nincs,

amikor csak az emlékezetünk tartja életben,

s rádöbbenünk ki is volt, mekkora kincs.

 

Bezzeg míg élt, sohasem foglalkoztunk igazán vele,

egyszerűen természetesnek vettük, félvállról,

s most, hogy késő, a szívünk bánattal tele.

 

Soha nem ismertük el, mi is jelentett a számunkra,

mennyire szerettük, tiszteltük és becsültük,

s ím, szomorúság nehezedik a vállunkra.

 

Akkor értékelünk valakit, mikor már túlontúl késő,

hisz a lelke immár messze jár, a végtelenben,

s az az útja a számára és nekünk is a végső.

angel 3683276 640

Az emlékezés napjai

Az emlékezés napjai beköszöntek, ismételten, újra,

és uralják fogják a következő napok perceit,

a fénylő gyertyalángok mögé bújva.

 

Apró lángok lobbannak fel egymás után a sötétben,

érzések indulnak útjukra a lelkeket cirógatva,

és egymásra találnak, fájó ölelésben.

 

Mint éles penge, hasít a gyász és a tüze forrón éget,

s miközben ezen lángok a magasba szállnak,

az ember úgy érzi, ez nem érhet véget.

 

Az emlékezés napjai velünk élnek, s velünk halnak,

és az utolsó pillanatig emésztenek mindőnket,

amíg a lelkünkből végül ki nem halnak.

church 5211440 640
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.