ármány Archívum - Kiss Gyula versei

Csodás érzésekkel van tele

Csodás érzésekkel van tele ez a szép világ,

gyűlölettől, haragtól kókad az a sok virág.

Irigység, s rosszakarat járja át a perceket,

a gőgösség sokszor rombolja le a terveket.

A pökhendiség virít, a kivagyiság tombol,

a kegyetlenség pedig lesújt, mint az ostor.

Az utálat nevetve dőzsöl, a hazugság arat,

s a lelkeket mérgezik az ármányos szavak.

Csodás érzésekkel van tele az emberi szív,

amely mindennap új és újabb csatára hív.

A szeretet retteg, a remény sem tündököl,

mindenre, ami még jó, vár már a sírgödör.

Aki a tudatot uralja

Aki a tudatot uralja, az uralja az emberek lelkét,

s ilyetén könnyedén véghez viheti a sötét tervét.

Aki a tudatot uralja, az uralja a világot és a létet,

és eközben homályba taszítja valamennyi népet.

A markában tartja

A markában tartja az egész világot a gonosz,

és minden lény lüktető szívét szorítja,

miközben ő maga oszt, szoroz.

Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,

és jókat kacag a sok szenvedés láttán,

kinevetve az emberi sorsokat.

Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,

véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,

és áruláshoz köti az előrejutást.

A markában tartja a létet is a sötétség ereje,

befolyásol, megvesz és megveszteget,

ám nem mindenkire hat a deleje.

Egy elmebeteg világban

Egy elmebeteg világban semmi jó nem terem,

inkább sok hazugság, ármány, csapda, verem.

Ha a gonoszság, az irigység, s a butaság az úr,

nem marad remény a félelmen, rettegésen túl.

Ahol átmos minden sejtet a hiszékenység árja,

ott a sötétségnek a fény soha nem lesz a párja.

A régi szép múltat

A régi szép múltat sokan sírják majd vissza,

miután rádöbbennek az igazi valóságra,

s mindőjük a keserű könnyét issza.

Miután rájönnek, csúnyán be lettek csapva,

félrevezette őket a felkorbácsolt indulat,

s valamennyiük szentnek hitt atyja.

Mikor az életszínvonaluk gyorsan csökken,

és már a számlák kifizetése is gond lesz,

a haragjuk hamar szárba szökken.

Akkor pedig izzik, pusztít, rombol, tombol,

a lelkükből előtör a bosszú jogos vágya,

és lesújt az árulókra, igen sokszor.

A régi szép múltat az emlékezet visszasírja,

és ha a szenvedés lángja nem alszik ki,

többeknek meg fog ásódni a sírja.

Egymás ellen fordítottak

Egymás ellen fordítottak sok embert, családot,

barátokat, szerelmeket tettek tönkre a galádok.

A politika mézes mérge oly mételyező, hatásos,

s mindaz, amit nekünk szánnak, kínzó, halálos.

Egymás ellen fordítottak, így pusztítják a jövőt,

és így biztosítják a hatalmukat a gaz cselszövők.

A megosztottság csak a népnek árt, nem nekik,

és mindezt a rengeteg pénzért, s nevetve teszik.

Annyira unalmas már

Annyira unalmas már mindaz, ami folyik,

a mindennapi hazugságok, ígéretek,

és az emberek lealázása porig.

Ugyanaz a lelki nyomás, ugyanaz a séma,

és ugyanaz a félelemkeltés, riogatás,

mintha nem létezne más téma.

Annyira unalmas ez a cirkusz, ez a gazság,

és gusztustalan, hogy ezt megtehetik,

egyvalami hiányzik, az igazság.

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Készül a fekete leves

Készül a fekete leves, már jó ideje főzik,

s van benne minden, ami csak kell,

a recept titkát ősidők óta őrzik.

Van benne ámítás, hitegetés, hazugság,

szemfényvesztés és félelemkeltés,

no meg egy nem létező valóság.

Van benne gonosz ármány, ártó métely,

mérgekbe áztatott mézesmadzag,

és lelkeket kiölő, örök kétely.

Készül a fekete leves, van belőle bőven,

nem is győzik megenni az emberek,

pedig adagolják ki nekik bőszen.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31