kizsákmányolás Archívum - Kiss Gyula versei

Miért tűrik az emberek

Miért tűrik az emberek, hogy kihasználják őket,

s elvegyék a reményeiket, minden álmukat,

kizsákmányolva férfiakat és nőket?

Miért tűrik az emberek a létük veszélyeztetését,

a szabadságuk, s a gondolataik korlátozását,

felhasználva mindőjük gyengeségét?

Miért tűrik az emberek a számtalan hazugságot,

a lelkük elnyomását, az értelmük pusztítását,

és mindazt, ami eltörli az igazságot?

Miért tűrik az emberek a jövőjük tönkretételét,

a folyamatos hamisságot, a kevesek uralmát,

és ama sok gonoszság véghezvitelét?

Nincs bocsánat azoknak

Nincs bocsánat azoknak, kik a hazájukat eladják,

akik megtagadnak minden nemzeti értéket,

és akik a népük szabadságát feladják.

Akiknek fontosabb az, hogy hatalomra jussanak,

akiknek a saját zsebük teletömése a fontos,

és akik vágyják, meg soha ne bukjanak.

Nincs bocsánat azoknak, kiknek a valóság kamu,

s hiába élteti őket a gyűlölet, meg a bosszú,

végül belőlük sem lesz más, csak hamu.

Aki szemétből építi

Aki szemétből építi fel önmaga várát,

és az a vár hamar maga alá temeti,

sírva, keserűen húzza el a száját.

Aki szemétből építi másoknak a jövőt,

a sajátját viszont pénzből, s aranyból,

tömegével lesznek a miatta nyögők.

Aki szemétből építi a követői táborát,

és azok hőbörögnek, törnek, zúznak,

hátra is hagyja a véres lábnyomát.

Aki szemétből építi a vágyait, s terveit,

a reménytől is megfoszt mindenkit,

az másokra hárítja a világ terheit.

Aki szemétből építi a mindennapokat,

és eközben dicsőítteti már a létét is,

pusztulásra ítél kicsiket, nagyokat.

A Föld és az utolsó ember

A Föld és az utolsó ember beszélgetnek,

eldiskurálnak az együtt töltött időről,

s ezután béke lesz, reménykednek.

Az ember lehajtott fejjel hallgat, bólogat,

nem tagadja le a Föld jogos panaszait,

és nem is vár a bűneiért bókokat.

Jól tudja, az emberiség nagyon is vétkes,

túl sok rosszat követett el a Föld ellen,

és ezért nem is lett a jövője fényes.

Végigdúlta a tájait, kibányászta a javait,

kipusztította a növény és állatvilágot,

és hazugságokba burkolta a szavait.

Folyamatosan háborúzott, fosztogatott,

önző és gőgös volt, nem kegyelmezett,

s amerre járt, sok halált osztogatott.

Mostanra már csak egy maradt közülük,

lejárt az idejük, ide juttatták magukat,

a végtelen többé nem hall felőlük.

A Föld és az utolsó ember kezet fognak,

s hosszasan néznek egymás szemébe,

az ember percei vészesen fogynak.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Valamiben reményt lelni

Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,

egyre inkább fogyatkozik a józan ész,

s az értelem is jelentősen kevesebb.

Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,

a hazugságaikat és az elnyomásukat,

hisz ezért kapja mind a jutalmát.

Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,

káoszt teremtenek a terveik szerint,

s elhozzák nekik a háború rémét.

A szabadságot véres csizmákkal tapossák,

mindenféle emberi jogot eltipornak,

és ezt szenvedi meg a lakosság.

A józan vélemények a szemétre kerülnek,

és miközben az emberek rettegnek,

addig a bűnösök kéjbe merülnek.

Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,

s a bankszámláik kövérre dagadnak,

rengetegen szenvednek a létben.

Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,

és míg az emberiség némán csak tűr,

addig a nyakára záródik a járom.

A bérencek világában

A bérencek világában az árulás természetes,

a számukra a becsület az ismeretlen út,

s amiket tesznek, az mind feltételes.

A világukban a jellemtelenség a megszokott,

lelketlenek, gonoszak, kapzsik és önzők,

s az uralmuk alatt sok az elnyomott.

Képesek bármire, hazudoznak, lopnak sokat,

és mindig kiszolgálják azt, aki fizeti őket,

ám egyszer előlük is elmegy a vonat.

Egyszer leáldozik a csillaguk és el is köszön,

nem lesz rájuk már szükség, soha többé,

kívül kerülnek majd az eddigi körön.

A bérencek világában a sötétség az igazi úr,

náluk nem ragyog a Nap és nem is fog,

soha nem jutnak a pokol tüzén túl.

A Föld tragédiája

A Föld tragédiája az, hogy rajta él az ember,

az a faj, amely a többi lényt eltiporja,

és amelynek a béke nem kell.

Amely pusztít, rombol, háborúzik és gyilkol,

nem kímél senkit, semmit, sohasem,

s mely minden igazságot titkol.

Amely kizsákmányolja eme bolygó kincseit,

bemocskolja a vizét, a saját életterét,

s végül mégis elveszíti mindenit.

Amely képes a szeretetre, az ölelésre, a jóra,

a megértésre, a cirógatásra, a szépre,

és bizony képes a kedves szóra.

Ez a kettősség jellemzi, a pénz markában él,

egész életében hatalomra vágyakozik,

de a legapróbb történéstől is fél.

A Föld tragédiája, hogy mindezeket hagyja,

ám eljön az idő, amikor visszaüt majd,

s az lesz az ő legcsodásabb napja.

A dőzsölés

A dőzsölés könnyen megy a mások pénzén,

a mások szenvedése és munkája által,

s mind elszórásra kerül a végén.

A dőzsölés életforma az élősködők javának,

ők soha nem fognak nélkülözni, soha,

hisz mindegyik eltesz magának.

A dőzsölés kiváltság, a senkiháziak sajátja,

akik érdemtelenül feszítenek büszkén,

és akiknek nincs valódi barátja.

A dőzsölés addig tart, amíg a világ ezt tűri,

míg a kihasználtak zöme nem tér észre,

s míg mindet a pokolba nem küldi.

A politika és a pénz

A politika és a pénz megmérgezi az ismert világot,

kizsákmányolja és az elpusztulás felé sodorja,

eltiporja az életet, a legapróbb virágot.

Mételyként beépül a mindennapokba, a percekbe,

és ott sunyin olyan méretű károkat tud okozni,

hogy az emberek menekülnének fejvesztve.

A politika és a pénz összefonódása igen veszélyes,

behálóz mindent, mint a legerősebb pókháló,

s a történelemben sosem volt szemérmes.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30