kizsákmányolás Archívum - Kiss Gyula versei

Milyen igazságos ez a világ

Milyen igazságos ez a világ és maga az élet,

bűnhődik az elesett, a szegény, a csóró,

amíg az elit tagjai dőzsölve élnek.

Nem számít az egyszerű ember, aki csak él,

aki küzd, hogy élhessen és azért is fizet,

s aki a nap minden percében fél.

Nem számít a beteg, akinek reménye sincs,

s nem számít, aki félti, óvja a családját,

mert a számára az az igazi kincs.

Nem számít az, aki becsületes, aki jót akar,

aki tisztességes és az igazságért harcol,

s akinek a hazugság mérge fanyar.

Nem számít a kizsákmányolt és a lenézett,

az sem, aki megpróbálja védeni magát,

hisz a lelke már többször megégett.

Milyen igazságos ez a világ, milyen csodás,

egy szuper hely, s a boldogság színtere,

ahol még a virágokon is van nyomás.

Ennek a világnak

Ennek a világnak békére van szüksége és fényre,

nyugalomra, szeretetre, őszinteségre, örömre,

szabadságra, becsületre, sok valódi tényre.

Ennek a világnak nem kell a rossz, sem a gonosz,

nem kell az árulás, a kizsákmányolások sora,

és nem kell senki, aki a zsebekben motoz.

Ennek a világnak nincs szüksége az emberi fajra,

a kártékonyságára, meg a jellemtelenségére,

sem pedig az általa okozott rengeteg bajra.

Amikor kártevők lepik el

Amikor kártevők lepik el a gyönyörű kertet,

amelynek a csodájára járt eddig a világ,

biztonságra egy növény sem lelhet.

A kártevők színesek, s csillognak a fényben,

az étvágyuk óriási, gyorsan pusztítanak,

rettegést keltve minden kerti lényben.

Amikor kártevők lepik el az összes növényt,

s elpusztítják még a jövőnek a csíráját is,

elhozzák a végleges sötétséget fölénk.

A világ minden zsarnoka

A világ minden zsarnoka el fog bukni egyszer,

amikor az emberek szíve tele lesz már sebbel.

Amikor nem bírják tovább elviselni a kínokat,

s nem szeretnék megásva látni a saját sírjukat.

Miért tűrik az emberek

Miért tűrik az emberek, hogy kihasználják őket,

s elvegyék a reményeiket, minden álmukat,

kizsákmányolva férfiakat és nőket?

Miért tűrik az emberek a létük veszélyeztetését,

a szabadságuk, s a gondolataik korlátozását,

felhasználva mindőjük gyengeségét?

Miért tűrik az emberek a számtalan hazugságot,

a lelkük elnyomását, az értelmük pusztítását,

és mindazt, ami eltörli az igazságot?

Miért tűrik az emberek a jövőjük tönkretételét,

a folyamatos hamisságot, a kevesek uralmát,

és ama sok gonoszság véghezvitelét?

Nincs bocsánat azoknak

Nincs bocsánat azoknak, kik a hazájukat eladják,

akik megtagadnak minden nemzeti értéket,

és akik a népük szabadságát feladják.

Akiknek fontosabb az, hogy hatalomra jussanak,

akiknek a saját zsebük teletömése a fontos,

és akik vágyják, meg soha ne bukjanak.

Nincs bocsánat azoknak, kiknek a valóság kamu,

s hiába élteti őket a gyűlölet, meg a bosszú,

végül belőlük sem lesz más, csak hamu.

Aki szemétből építi

Aki szemétből építi fel önmaga várát,

és az a vár hamar maga alá temeti,

sírva, keserűen húzza el a száját.

Aki szemétből építi másoknak a jövőt,

a sajátját viszont pénzből, s aranyból,

tömegével lesznek a miatta nyögők.

Aki szemétből építi a követői táborát,

és azok hőbörögnek, törnek, zúznak,

hátra is hagyja a véres lábnyomát.

Aki szemétből építi a vágyait, s terveit,

a reménytől is megfoszt mindenkit,

az másokra hárítja a világ terheit.

Aki szemétből építi a mindennapokat,

és eközben dicsőítteti már a létét is,

pusztulásra ítél kicsiket, nagyokat.

A Föld és az utolsó ember

A Föld és az utolsó ember beszélgetnek,

eldiskurálnak az együtt töltött időről,

s ezután béke lesz, reménykednek.

Az ember lehajtott fejjel hallgat, bólogat,

nem tagadja le a Föld jogos panaszait,

és nem is vár a bűneiért bókokat.

Jól tudja, az emberiség nagyon is vétkes,

túl sok rosszat követett el a Föld ellen,

és ezért nem is lett a jövője fényes.

Végigdúlta a tájait, kibányászta a javait,

kipusztította a növény és állatvilágot,

és hazugságokba burkolta a szavait.

Folyamatosan háborúzott, fosztogatott,

önző és gőgös volt, nem kegyelmezett,

s amerre járt, sok halált osztogatott.

Mostanra már csak egy maradt közülük,

lejárt az idejük, ide juttatták magukat,

a végtelen többé nem hall felőlük.

A Föld és az utolsó ember kezet fognak,

s hosszasan néznek egymás szemébe,

az ember percei vészesen fogynak.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Valamiben reményt lelni

Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,

egyre inkább fogyatkozik a józan ész,

s az értelem is jelentősen kevesebb.

Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,

a hazugságaikat és az elnyomásukat,

hisz ezért kapja mind a jutalmát.

Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,

káoszt teremtenek a terveik szerint,

s elhozzák nekik a háború rémét.

A szabadságot véres csizmákkal tapossák,

mindenféle emberi jogot eltipornak,

és ezt szenvedi meg a lakosság.

A józan vélemények a szemétre kerülnek,

és miközben az emberek rettegnek,

addig a bűnösök kéjbe merülnek.

Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,

s a bankszámláik kövérre dagadnak,

rengetegen szenvednek a létben.

Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,

és míg az emberiség némán csak tűr,

addig a nyakára záródik a járom.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31