A világ minden zsarnoka el fog bukni egyszer,
amikor az emberek szíve tele lesz már sebbel.
Amikor nem bírják tovább elviselni a kínokat,
s nem szeretnék megásva látni a saját sírjukat.
A világ minden zsarnoka
Címke: elnyomás
A szegény a felelős mindenért
A szegény a felelős mindenért, nem a gazdag,
és ő a hibás a világ valamennyi bajáért,
neki semmit csak úgy nem adnak.
Viselje el a terheket, a hőséget, a szárazságot,
a nagy számlákat, adókat, meghurcolást,
s ne is fogalmazzon meg jókívánságot.
Pláne ne magának, s a többi szegénynek sem,
örüljön, hogy víz nélkül élhet egy darabig,
miközben a könnytől kiszárad a szem.
A szegény a felelős mindenért, ahogy mindig,
miközben az elit húst eszik, pezsgőt iszik,
az ő lelkében már a remény sem izzik.
A szemfényvesztés sikeres
A szemfényvesztés sikeres, ha elhiszi az ember,
ha áhítattal csodálja az őt megtévesztőket,
és ha a valódi megoldásra rá nem lel.
A szemfényvesztés sikeres, amíg a céljait eléri,
amíg kábulatban képes tartani az értelmet,
miközben a maradék elméket is feléli.
Egy hatalom álma
Egy hatalom álma az engedelmes szolga,
amely mindig fejet hajt, sosem lázad,
és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.
Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,
s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,
a lelke megnyugvást csakis így lel.
Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,
az a rengeteg probléma miatta van,
s ha élve maradhat, az egy csoda.
Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,
még a vízhiányért és a szárazságért is,
s a saját léte a világ számára teher.
Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,
ha az élelme megromlik a hűtőjében,
és semmiféle jóból nem lesz bőség.
Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,
ha sivataggá válik az egykori élettere,
s ha mindent kivégez az enyészet.
Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,
mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,
amikor már nem emészti őket a tét.
A markában tartja
A markában tartja az egész világot a gonosz,
és minden lény lüktető szívét szorítja,
miközben ő maga oszt, szoroz.
Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,
és jókat kacag a sok szenvedés láttán,
kinevetve az emberi sorsokat.
Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,
véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,
és áruláshoz köti az előrejutást.
A markában tartja a létet is a sötétség ereje,
befolyásol, megvesz és megveszteget,
ám nem mindenkire hat a deleje.
Amikor a burjánzó gaz uralja
Amikor a burjánzó gaz uralja az egész kertet,
és elzárja még a napfényt is a többiek elől,
más növény többé reményre nem lelhet.
Megfojtja őket, s kígyóként reájuk tekeredik,
erőszakosan elszívja előlük az éltető vizet,
és így folyamatosan föléjük kerekedik.
Amikor a burjánzó gaz uralja az életet magát,
és a haszonnövények sokasága haldoklik,
a gazdának épp ideje elővennie a kapát.
Az udvar ura
Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,
aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,
és a számára minden baromfi furcsa.
Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,
hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,
a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.
Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,
elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,
és a tyúkok behódoljanak elvakultan.
Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,
az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,
s a haragtól befeszül az összes izma.
Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,
s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,
a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.
Miért tűrik az emberek
Miért tűrik az emberek, hogy kihasználják őket,
s elvegyék a reményeiket, minden álmukat,
kizsákmányolva férfiakat és nőket?
Miért tűrik az emberek a létük veszélyeztetését,
a szabadságuk, s a gondolataik korlátozását,
felhasználva mindőjük gyengeségét?
Miért tűrik az emberek a számtalan hazugságot,
a lelkük elnyomását, az értelmük pusztítását,
és mindazt, ami eltörli az igazságot?
Miért tűrik az emberek a jövőjük tönkretételét,
a folyamatos hamisságot, a kevesek uralmát,
és ama sok gonoszság véghezvitelét?
Miért hagyják az emberek
Miért hagyják az emberek, hogy elnyomják őket,
eltiporják a szabadságukat, az igazi énjüket,
és semmibe vegyenek férfiakat, nőket?
Miért hagyják, hogy átmossák az agyukat végleg,
és játszanak a gyermekeik lelkével, életével,
meghagyva a szülői jogaikat névleg?
Miért hagyják az emberek, hogy eltiportassanak,
semmibe vétessenek és jól megaláztassanak,
s az önálló létüktől megfosztassanak?
Amikor a sátán ivadéka
Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,
felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,
csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.
Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,
hogy a világot csak a játszóterének tekinti,
ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.
Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,
attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,
és soha nem tud elszámolni a jussával.
A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,
a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,
a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.
Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,
és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,
akkor ennek a világnak visszaút nincsen.
