elnyomás Archívum - Kiss Gyula versei

Az udvar ura

Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,

aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,

és a számára minden baromfi furcsa.

Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,

hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,

a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.

Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,

elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,

és a tyúkok behódoljanak elvakultan.

Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,

az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,

s a haragtól befeszül az összes izma.

Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,

s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,

a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.

Miért tűrik az emberek

Miért tűrik az emberek, hogy kihasználják őket,

s elvegyék a reményeiket, minden álmukat,

kizsákmányolva férfiakat és nőket?

Miért tűrik az emberek a létük veszélyeztetését,

a szabadságuk, s a gondolataik korlátozását,

felhasználva mindőjük gyengeségét?

Miért tűrik az emberek a számtalan hazugságot,

a lelkük elnyomását, az értelmük pusztítását,

és mindazt, ami eltörli az igazságot?

Miért tűrik az emberek a jövőjük tönkretételét,

a folyamatos hamisságot, a kevesek uralmát,

és ama sok gonoszság véghezvitelét?

Miért hagyják az emberek

Miért hagyják az emberek, hogy elnyomják őket,

eltiporják a szabadságukat, az igazi énjüket,

és semmibe vegyenek férfiakat, nőket?

Miért hagyják, hogy átmossák az agyukat végleg,

és játszanak a gyermekeik lelkével, életével,

meghagyva a szülői jogaikat névleg?

Miért hagyják az emberek, hogy eltiportassanak,

semmibe vétessenek és jól megaláztassanak,

s az önálló létüktől megfosztassanak?

Amikor a sátán ivadéka

Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,

felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,

csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.

Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,

hogy a világot csak a játszóterének tekinti,

ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.

Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,

attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,

és soha nem tud elszámolni a jussával.

A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,

a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,

a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.

Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,

és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,

akkor ennek a világnak visszaút nincsen.

Egymás ellen fordítottak

Egymás ellen fordítottak sok embert, családot,

barátokat, szerelmeket tettek tönkre a galádok.

A politika mézes mérge oly mételyező, hatásos,

s mindaz, amit nekünk szánnak, kínzó, halálos.

Egymás ellen fordítottak, így pusztítják a jövőt,

és így biztosítják a hatalmukat a gaz cselszövők.

A megosztottság csak a népnek árt, nem nekik,

és mindezt a rengeteg pénzért, s nevetve teszik.

Miért is kellene

Miért is kellene a biztonság, miért kellene a jó,

miért lenne szükség stabilitásra és békére,

hát nem jobb a látszat, s a hazug szó?

Kinek is lenne szüksége kedvezményre, minek,

hiszen nem jobb mindenért többet fizetni,

s létezik, hogy az ne tetszene valakinek?

Kinek kellene több nyugdíj, s családtámogatás,

minek az életkor utáni adómentes jövedelem,

nem jobb egy kifizethetetlen szolgáltatás?

Miért is kellene olcsóbb üzemanyag, szebb élet,

mire jó a szeretet, család, kiszámíthatóság,

amikor keservesek is lehetnek az évek?

Az idők kezdete óta dúl

Az idők kezdete óta dúl,

a végtelen háborúk sora,

a kizsákmányolás sajnos,

állandó, nem áll le soha.

A szabadságáért népünk,

rengeteg vérrel küzdött,

a történelem folyamán,

mégis másoktól függött.

1848–49. hős idők voltak,

s felcsillant egy új remény,

az elnyomó hatalom ellen,

lázadt a gazdag, s szegény.

Véres csaták folyamában,

kemény harcokat vívtak,

halálig küzdöttek sokszor,

végül mégis sokan sírtak.

Sírtak, mert elbuktak végül,

Kossuth álma vérbe fulladt,

hazánk a bosszútól vérzett,

a tűz ki mégsem szunnyadt.

A szabadság vágya most is ég,

a földünket idegenek akarják,

özönlik a sötét, bűzös mocsok,

ha ezt hagyjuk, el is ragadják.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Illúzió a nap minden perce

Illúzió a nap minden perce, az egész élet,

csupa hamisság és szemfényvesztés,

és ezt érzi minden józan lélek.

Érzik a lelkek azt a mélységes sötétséget,

amely elnyomja a szabadság létezését,

s mely veszélyezteti az emberiséget.

Illúzió a nap minden perce, s maga a lét,

a szeretet és a jóság csupán vágyálom,

nem kevesebb, a megmaradás a tét.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31