elnyomás Archívum - Kiss Gyula versei

Ez a világ börtön

Ez a világ börtön a jóság, az értelem számára,

kiöli a lelket, elpusztítja a szeretet csíráját,

s a gyűlölet a legapróbb lényt is átjárja.

Elcsúfítja a szépet, eltiporja az igazat, a valót,

éket ver a családok soraiba, a barátok közé,

és eközben eltűr mindenféle gaz csalót.

Elszomorít, fájdalmat okoz, megöli a reményt,

élteti a gazdagokat, az elitet és a bűnösöket,

miközben eltiporja valamennyi szegényt.

Elfásít, elaltat, elveszi a szabadságot, s a jogot,

megfoszt a gyermekektől és mérgezi a létet,

eltűntet minden régi szépre utaló nyomot.

Ez a világ börtön, az emberiség rideg börtöne,

amelyet a legtöbben felfogni sem tudnak,

s melyet nevetve ural a sötétség ördöge.

A pökhendi záptojás

A pökhendi záptojás hitte, hogy népének éke,

ő a legkiválóbb, egy istenség, a tojások szépe.

Hitte, hogy neki kijár a tisztelet és a dicsőség,

az ő szava szent, bármit is tesz, az a minőség.

A pökhendi záptojás egy koronáról álmodott,

és lélekben immár a felhők fölött szálldosott.

Gőgös volt, beképzelt és volt számtalan bűne,

szétpukkadása után még sokáig érzett a bűze.

A világ minden zsarnoka

A világ minden zsarnoka el fog bukni egyszer,

amikor az emberek szíve tele lesz már sebbel.

Amikor nem bírják tovább elviselni a kínokat,

s nem szeretnék megásva látni a saját sírjukat.

A szegény a felelős mindenért

A szegény a felelős mindenért, nem a gazdag,

és ő a hibás a világ valamennyi bajáért,

neki semmit csak úgy nem adnak.

Viselje el a terheket, a hőséget, a szárazságot,

a nagy számlákat, adókat, meghurcolást,

s ne is fogalmazzon meg jókívánságot.

Pláne ne magának, s a többi szegénynek sem,

örüljön, hogy víz nélkül élhet egy darabig,

miközben a könnytől kiszárad a szem.

A szegény a felelős mindenért, ahogy mindig,

miközben az elit húst eszik, pezsgőt iszik,

az ő lelkében már a remény sem izzik.

A szemfényvesztés sikeres

A szemfényvesztés sikeres, ha elhiszi az ember,

ha áhítattal csodálja az őt megtévesztőket,

és ha a valódi megoldásra rá nem lel.

A szemfényvesztés sikeres, amíg a céljait eléri,

amíg kábulatban képes tartani az értelmet,

miközben a maradék elméket is feléli.

Egy hatalom álma

Egy hatalom álma az engedelmes szolga,

amely mindig fejet hajt, sosem lázad,

és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.

Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,

s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,

a lelke megnyugvást csakis így lel.

Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,

az a rengeteg probléma miatta van,

s ha élve maradhat, az egy csoda.

Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,

még a vízhiányért és a szárazságért is,

s a saját léte a világ számára teher.

Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,

ha az élelme megromlik a hűtőjében,

és semmiféle jóból nem lesz bőség.

Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,

ha sivataggá válik az egykori élettere,

s ha mindent kivégez az enyészet.

Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,

mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,

amikor már nem emészti őket a tét.

A markában tartja

A markában tartja az egész világot a gonosz,

és minden lény lüktető szívét szorítja,

miközben ő maga oszt, szoroz.

Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,

és jókat kacag a sok szenvedés láttán,

kinevetve az emberi sorsokat.

Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,

véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,

és áruláshoz köti az előrejutást.

A markában tartja a létet is a sötétség ereje,

befolyásol, megvesz és megveszteget,

ám nem mindenkire hat a deleje.

Amikor a burjánzó gaz uralja

Amikor a burjánzó gaz uralja az egész kertet,

és elzárja még a napfényt is a többiek elől,

más növény többé reményre nem lelhet.

Megfojtja őket, s kígyóként reájuk tekeredik,

erőszakosan elszívja előlük az éltető vizet,

és így folyamatosan föléjük kerekedik.

Amikor a burjánzó gaz uralja az életet magát,

és a haszonnövények sokasága haldoklik,

a gazdának épp ideje elővennie a kapát.

Az udvar ura

Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,

aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,

és a számára minden baromfi furcsa.

Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,

hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,

a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.

Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,

elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,

és a tyúkok behódoljanak elvakultan.

Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,

az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,

s a haragtól befeszül az összes izma.

Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,

s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,

a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.

Miért tűrik az emberek

Miért tűrik az emberek, hogy kihasználják őket,

s elvegyék a reményeiket, minden álmukat,

kizsákmányolva férfiakat és nőket?

Miért tűrik az emberek a létük veszélyeztetését,

a szabadságuk, s a gondolataik korlátozását,

felhasználva mindőjük gyengeségét?

Miért tűrik az emberek a számtalan hazugságot,

a lelkük elnyomását, az értelmük pusztítását,

és mindazt, ami eltörli az igazságot?

Miért tűrik az emberek a jövőjük tönkretételét,

a folyamatos hamisságot, a kevesek uralmát,

és ama sok gonoszság véghezvitelét?

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31