harag Archívum - Kiss Gyula versei

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Egyre nagyobb a szakadék

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

egyre nő a feszültség, a meg nem értés,

és a tudatlanság rejlik emögött.

Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,

a téboly beszennyezi a mindennapokat,

és ennek okát mindenki másban leli.

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,

a butaság teret nyer az értelem fölött.

Az elefánt tetemén marakodnak

Az elefánt tetemén marakodnak az állatok,

az oroszlánok és a hiénák tépik a testét,

a legnagyobb is áldozattá válhatott.

Sakálok ólálkodnak arrább, várva sorukat,

néha odakapnak óvatosan és rettegve,

a nagyobbak megölték már sokukat.

Egyre több keselyű gyűlik a falatozók köré,

nagyon izgatottak, lesik a történéseket,

s mind reméli, ami marad, az az övé.

Az elefánt tetemén marakodnak dühödten,

s morognak egymásra izzó gyűlölettel,

sokszor egymást tépik dühökben.

Az idők kezdete óta

Az idők kezdete óta folyik már a küzdelem,

és nem csitul sohasem, csak átalakul,

a vetélkedés, a kétkedés szüntelen.

Az élet részévé vált a hideg, gyilkos ösztön,

és benne él a legapróbb lényekben is,

minden kellene, mégpedig rögtön.

Nem számít más, csakis a pénz, a hatalom,

és a sárkányok legyőzése, a dicsőség,

no meg az ezért kapott jutalom.

Az idők kezdete óta tart az izzó harag kora,

a békétlenségé, a kínzó gyűlölködésé,

és mindennek nem lesz vége soha.

A háború kutyái

A háború kutyái ünnepekkor is ugatnak,

és félelemben tartják az embereket,

miközben a vesztükbe rohannak.

Néha itt, néha ott tűnnek fel csapatosan,

habzó szájjal vicsorítanak, morognak,

s ráijesztenek mindenkire alaposan.

Az emberek a szeretet ölelésére vágynak,

a békesség fényére, a lélek nyugalmára,

és ezt mutatják meg a sötét világnak.

A háború kutyái dühödten szaladgálnak,

és rárontanak bárkire, ha megtehetik,

elejét véve a boldog szabadságnak.

A manipulált világ

A manipulált világ nem a szeretetről szól,

nem a jóságról és nem is a becsületről,

e világban a gonosz érzi magát jól.

A gonosz viszont tombol, őrjöng és nevet,

az igazság arcába vágja saját tébolyát,

s hiszi, hogy az egész lét ura lehet.

Hiszi, hogy előbb-utóbb mindenki érte él,

mindenki vágyja őt, oly engedelmesen,

s reggelente a Nap is csak érte kél.

A manipulált világ, a hazugok sötét világa,

a megtévesztetteké és a becsapottaké,

a remény itt nem szökken virágba.

A harag soha nem tesz jót

A harag soha nem tesz jót, csak a lelket öli,

s elpusztítja az emberi kapcsolatokat is,

amikor a kését a barátságokba döfi.

A harag soha nem tesz jót, csupán rombol,

s még az egészséget is képes letérdeltetni,

miközben ész nélkül, esztelenül tombol.

Unalmas már ez a színdarab

Unalmas már ez a színdarab, unják is nagyon,

a nézőknek elege van, s fogy is a türelmük,

amit e darabra költöttek, az egy vagyon.

Mégis ugyanazt játsszák, más köntösbe bújva,

más színészekkel, de ugyanolyan rondán,

s a legelejétől hatalmas hasznot húzva.

A szponzorokat senki véleménye nem érdekli,

úgy vélik, ők egy szuper előadást terveztek,

s ez a mű mindenki csodálatát érdemli.

Unalmas már ez a színdarab, a közönség fújol,

újabban már megdobálják a színészeket is,

ám az sem számít, színre lépnek újból.

A harag és a gyűlölet

A harag és a gyűlölet uralja a napokat,

ezt az egész, őrületbe borult világot,

mind a kicsiket, mind a nagyokat.

Téboly, megosztottság, kíméletlenség,

közönybe fullad minden perc és óra,

nagy a csalódás, a reménytelenség.

A szeretet, az értelem mikor tér észre,

és mire várnak a reménnyel együtt,

mikor kívánnak reagálni a vészre?

A harag és a gyűlölet mételyezi a létet,

hatásosan pusztít, mert megteheti,

káoszba taszítva az összes népet.

Aki nem tud érvelni

Aki nem tud érvelni, az folyvást hőbörög, támad,

hátat fordít az igazságnak és a valóságnak,

s minden szavával, tettével, csak lázad.

Aki nem tud érvelni, az mindenkit gyaláz, szapul,

egyszerűen nem képes belátni a tévedését,

s így az üres lelkét, a butasága ejti rabul.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28