Saját alkotásaim
A markában tartja az egész világot a gonosz,
és minden lény lüktető szívét szorítja,
miközben ő maga oszt, szoroz.
Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,
és jókat kacag a sok szenvedés láttán,
kinevetve az emberi sorsokat.
Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,
véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,
és áruláshoz köti az előrejutást.
A markában tartja a létet is a sötétség ereje,
befolyásol, megvesz és megveszteget,
ám nem mindenkire hat a deleje.
Egy jellemtelen emberből nem lesz jellemes,
hiába hiszi magáról, hogy csodás, szellemes.
Az alma is szép kívülről, pedig a kukac rágja,
s a hörcsög is bájos, míg nem habzik a szája.
Egy jellemtelen embertől jót várni nem kell,
hisz a szíve is gonosz, s a lelke békét nem lel.
Számára az öröm a mások fájdalma, bánata,
és ha megtehetné, mindenkinek csak ártana.
Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,
a következményektől nem kell félni.
A hazudozás is oly könnyedén megy,
a gyarló köznép számára ez biz kegy.
Hisz ők nem is valók sohasem másra,
mint a túlvilágra befizetendő utazásra.
Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,
hisz minden a terv szerint fog alakulni.
Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,
s a megváltás kizárólag fentről érkezik.
Negédes, s mézes méreggel teli szavak,
a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.
Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,
s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.
Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,
s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.
Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,
bizony az ármány deleje is igen véges.
Egymást segítve és jó szándékkal telve,
a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.
