Mindenkit utol fog érni egyszer a végzet,
s nincs senki, aki ellenállhatna a végnek.
Elbukik a jó, a rossz, az okos, s a gonosz,
a sors nem kegyelmez, csak oszt, szoroz.

Saját alkotásaim
Mindenkit utol fog érni egyszer a végzet,
s nincs senki, aki ellenállhatna a végnek.
Elbukik a jó, a rossz, az okos, s a gonosz,
a sors nem kegyelmez, csak oszt, szoroz.

Mikor felszámolja a hitvány a jót, vajh mit ér el vele,
önmaga pusztulását gyorsítja fel és idézi elő,
s a végén a keze, a semmivel lesz tele.
Hiába igyekszik kimosni a szennyesét, oly felesleges,
valódi énjét hiába fényezi, s láttatja kegyesnek,
nincs semmiféle tette, ami érdemleges.
Mikor felszámolja a hitvány a jót, maga pusztul bele,
s vele pusztul a kapzsisága, a zsugori mivolta,
és végezetül megeszi majd őt, a fene.

A Butaság eleve butának született,
ez ellen sajna semmit nem tehetett.
Megörökölte szülei csodás génjeit,
átvette tőlük sekélyes álmait, rémeit.
Büszkén vitte tovább a hagyományt,
nem elfecsérelve a kapott adományt.
Magát okosnak vélvén csak szájalt,
okossága messze földekre szárnyalt.
Mindenkinél mindent jobban tudott,
szellemi zsenijéből másokra is jutott.
Meg sem hallgatta a körötte lévőket,
s esze túlragyogta a legjobb égőket.
Számára mindennap a siker napja volt,
hiszen a világ lázadó okosságáról szólt.
Álmaiban Ő volt a világ nagy királya,
irigyeivel ezért akadt gyakorta viszálya.
Mikor esténként álomra hajtotta a fejét,
akkor sem feledte el óriási tudása felét.
Csupán mit szerteosztott, egy keveset,
tudta zsenialitása sosem lesz kevesebb.
