Saját alkotásaim
Mindenkinek más az útja és másfelé vezet,
van, akinek göröngyös, másnak sima,
a sors ellen az ember ritkán tehet.
Némelyik út túl hosszú, sok akadállyal teli,
aki olyanon halad, az sokszor kesereg,
s a boldogságát gyakran nem is leli.
Más utak túl rövidek, s hamar véget érnek,
az azokon haladók fiatalok maradnak,
nem sokat nevetnek, keveset félnek.
Mindenkinek más az útja, s másként viseli,
az élet nem azonos terheket osztogat,
ám az önmagáét mindenki cipeli.
Van egy világ, amelyben nincsenek fegyverek,
és nincsenek megtervezett háborúk sem,
ott örök békében élhetnek az emberek.
Ama világban nincs betegség, harag, gyűlölet,
természetes az öröm, van nevetés, kacaj,
és nincsen semmiféle sötét bűvölet.
Van szeretet, megértés és van igazi nyugalom,
az ég mindig kék, zöld a fű, ragyog a Nap,
s minden perc maga a valódi jutalom.
Abban a világban nincs elesett, nincs szegény,
ahogy nincs gazdag sem és nincs gonosz,
van viszont mindenki számára remény.
Van egy világ, amelyben teljesülnek az álmok,
igaz, ez a világ csakis az álmainkban létezik,
ahol a lelken, s a szíven, nincsenek rácsok.
Ki ne vágyna szeretetre, nyugalomra és boldogságra,
szerelemre, meghittségre, sok-sok nevetésre,
egészségre, nem rengeteg orvosságra?
Ki ne vágyna egy békésebb és csodálatosabb világra,
egy sokkalta élhetőbb életre, több megértésre,
s arra, hogy minden menjen a jó irányba?
A szeretet honában semmiféle rossz nem létezik,
rengeteg az öröm, a vidámság és a nevetés,
s valamennyi érzés szívből érkezik.
Segítségben hiány nincsen, a jó szándék állandó,
nincs feszültség és a nyugalom természetes,
s a szürke napok egyike sem fárasztó.
A szeretet honában az élet varázslatos és csodás,
nincs mitől félni, nem kell rettegni sohasem,
s errefelé, az őszinte tisztelet a szokás.
Nem az ajándék számít, hanem az igaz szeretet,
a tiszta szív és a valódi pozitív érzelmek,
melyekből nem kaphatunk eleget.
A nyugalom, a békesség és a beteljesülő álmok,
az őszinte ölelések új erővel ruháznak fel,
s kisimulnak arcunkon a ráncok.
Nem az ajándék számít, hanem a boldog kacaj,
az örömteli pillanatok, a kellemes emlékek,
s minden szebb lesz, mint tavaly.
Csupa vidámság az élet, gondok, bajok és terhek,
minden napra akad baleset, rablás, gyilkolás,
s a házaikban gyakran időseket is vernek.
Egyre kevesebb a kapható élelem, az is túl drága,
visszatartják a cukrot, a lisztet és sok mást is,
zajlik a lelkekben a megkeseredett dráma.
Hihetetlen mértékben nőnek a rezsiárak, az égig,
ám ez még semmi, lesz ennél sokkal rosszabb,
és sokak életét sorscsapások kísérik végig.
Tervezett háborúk zajlanak, az infláció hatalmas,
méregtől hullanak az emberek nap, mint nap,
s ez a világ újabban igencsak szánalmas.
Bizony mennyi ok van az örömre és a nevetésre,
mindenfelé kacaj hallik, ölelkeznek a barátok,
s közben nem lesz elég hely a temetésre.
Csupa vidámság az élet és minden perc élmény,
szebb és jobb dolgokat álmodni sem lehetne,
a kérdés csak az, hogy ki nevet a végén.
A tiltások hazájában igazán csodás az élet,
semmit nem lehet, csak amit engednek,
s ettől igazán boldog minden lélek.
Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,
hiszen mindent megoldanak helyettünk,
és nem kell készülnünk a harcra.
Csodásak az áremelések, a megszorítások,
a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,
s a megfázás utáni borogatások.
Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,
ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,
s elültetni mindenkiben a félelmet.
Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,
a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,
s mit megtarthatunk, az csenevész.
Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,
mivel jótékonyan leölették az összeset,
s mi mind az éhhalálra várhatunk.
Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,
legalább gyalogolhatunk a pokol felé,
s erre találnak mindig magyarázatot.
Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,
mikor már semmihez nem lehet jogunk,
csak úgy úszunk ám a boldogságban.
A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,
minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,
s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.
Egy csodálatos nap és rengeteg látnivaló, élmény,
igazi béke a léleknek a rettenetes napok után,
ez a vágy mélyen izzott a szívnek a mélyén.
Felhőtlen kikapcsolódás, s gondok nélküli percek,
vidám pillanatok és megannyi őszinte nevetés,
ezek régóta elképzelt, megálmodott tervek.
Egy csodálatos nap, amely biz mindenkinek kijár,
aminek természetesnek kellene lennie örökké,
s mely nélkül ez az élet élhetetlenül sivár.
Fehérbe borult a táj, szikrázik a Nap,
s a természet a télből kis ízelítőt kap.
Varázslatos a látvány, ám kissé hideg,
behavazottak a fák, befagytak a vizek.
Az állatok odúikba húzódtak, fáznak,
élelemért ritkán és lopakodva járnak.
Békésen éldegélnek egymás mellett,
érzékeik és életösztönük igen fejlett.
A településeken vidám nevetés hallik,
a szánkózás, csúszkálás javában zajlik.
Építi a hóembereket a kicsi és a nagy,
mindaddig, amíg nem erősödik a fagy.
Fehérbe borult a táj, s közeleg az este,
ismét fent van a Hold szép kövér teste.
A gyerekek elfáradtak, indulnak haza,
finom ételekkel várja őket apa és anya.
Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,
varjak csapata szárnyal a magasban károgva,
s füst szállingózik az erdő fái között.
A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,
melyben egy négyfős család éli mindennapjait,
s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.
Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,
ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,
s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.
Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,
és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,
remélve, a szüleik nem veszik őket észre.
Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,
kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,
biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.
Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,
esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,
náluk mindennapos a kacagás, s a móka.
Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,
sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,
s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.
Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,
aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,
s általuk e varázslatos vidék megszépül.
Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,
apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,
s újfent felerősödött a télnek a hidege.
Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,
finom étkek illata árad a konyha irányából,
s ez a csodás este minden gondot elűz.
A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,
gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,
van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.
