düh Archívum - Kiss Gyula versei

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

A háború kutyái

A háború kutyái ünnepekkor is ugatnak,

és félelemben tartják az embereket,

miközben a vesztükbe rohannak.

Néha itt, néha ott tűnnek fel csapatosan,

habzó szájjal vicsorítanak, morognak,

s ráijesztenek mindenkire alaposan.

Az emberek a szeretet ölelésére vágynak,

a békesség fényére, a lélek nyugalmára,

és ezt mutatják meg a sötét világnak.

A háború kutyái dühödten szaladgálnak,

és rárontanak bárkire, ha megtehetik,

elejét véve a boldog szabadságnak.

A tébolynak nincs határa

A tébolynak nincs határa, az őrület tombol,

haragot és gyűlöletet szít, pusztít szerte,

s minden igazán jó dolgot lerombol.

Homályt hoz az életbe, elvakítva a tudatot,

elbizonytalanít és megtéveszt sokakat,

meghamisít igen sok igaz mondatot.

A tébolynak nincs határa, egyre növekszik,

viszályokat gerjeszt, egymás ellen fordít,

és az értelem elpusztítására törekszik.

A harag soha nem tesz jót

A harag soha nem tesz jót, csak a lelket öli,

s elpusztítja az emberi kapcsolatokat is,

amikor a kését a barátságokba döfi.

A harag soha nem tesz jót, csupán rombol,

s még az egészséget is képes letérdeltetni,

miközben ész nélkül, esztelenül tombol.

Kitörni készül a vulkán

Kitörni készül a vulkán, rettentő ereje egyre nő,

belülről régóta feszíti a fortyogó, izzó láva,

s a közelében perzselve fojtogat a hő.

Kitörni készül a vulkán, vészterhes idők járnak,

amint dühe rázúdul a védtelen élővilágra,

sokuknak már nem lesz többé másnap.

Egy megkeseredett ember

Egy megkeseredett ember máson tölti ki a dühét,

a csalódottságát, a fájdalmát, a szenvedését,

és ráönti bárkire a szennyese zömét.

Egy megkeseredett ember gyűlöli önmaga lelkét,

amiért úgy érzi, számára csak kín ez az élet,

s neki kell viselnie a világnak a terhét.

A gonosz sosem fog beletörődni

A gonosz sosem fog beletörődni a vereségbe, a kudarcba,

és abba, hogy szembe mer szállni vele a fény serege,

mert nem bírja elviselni, hogy inog a hatalma.

Ideges, feszült és legfőképpen mérges, mert vesztésre áll,

pedig mindig mindent bevetett, háborúkat, ármányt,

ám győzelmi reménye hamarosan a semmibe száll.

A gonosz sosem fog beletörődni az uralma gyengülésébe,

inkább feláldozza az egész világot, ezúttal véglegesen,

és alantasan reagál a jónak minden rezdülésére.

Az irigység sokaknak a lelkét gyötri

Az irigység sokaknak a lelkét gyötri és kínozza a végig,

egy irigy ember számára mások öröme fájdalom,

s eme fájdalmat megőrzik örökre, a sírig.

Aki irigy, annak nehéz látni, ha valaki vidám és szeret,

pláne, ha ama illetőnek még szerencséje is adódik,

s ez ellen ő sajnos soha, semmit nem tehet.

Az irigység sokaknak a lelkét gyötri, pusztítja, emészti,

néha ugyan megpróbálják elnyomni ezt az érzést,

ám a szívüket nem tudják jobbra cserélni.

A türelem nem gyakori erény

A türelem nem gyakori erény, csak kevesek erénye,

a mai világban bizony már nehezen fellelhető,

és sokszor a türelmetlenség lép a helyébe.

A türelem nem gyakori erény, fehér hollóként ritka,

itt-ott még felbukkanhat és megmutatja magát,

ám ha eltűnik, a hiányát a világ sírja vissza.

Szörnyen szörnyülködnek a szörnyek

Szörnyen szörnyülködnek a szörnyek és hitetlenkednek,

nem értik, miért nem érti a többi lény, hogy ők jók,

így egyiküknek sem lesz jó, figyelmeztetnek.

Az egész világ az övéké kell hogy legyen, mivel nekik jár,

s az, hogy a manók, törpök, tündék ezt nem hiszik,

az bizony eme szörnyülködőknek, nagyon fáj.

Szörnyen szörnyülködnek a szörnyek, igazán mérgesek,

s csak egyre nő bennük a harag, a düh, a keserűség,

miközben állítják, ők minden rosszban vétlenek.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28