düh Archívum - Kiss Gyula versei

A gőgösség és a barátai

A gőgösség és a barátai találkoztak egy napon,

beültek egy jól ismert kocsmába iszogatni,

s hitték, mindenki értük rajong nagyon.

Ott volt az ego, a nárcizmus és a pökhendiség,

a kivagyiság, a fölényesség, meg a lekezelés,

mind hitte magáról, hogy igazi egyéniség.

Hamarosan hozzájuk csapódott az elmezavar,

a dühkitörés, s a haverja, a pszichopata is,

akinek a számára ez az élet igen fanyar.

Miközben jól érezték magukat jókat nevettek,

és vígan hahotáztak a mások szenvedésén,

hisz ők szívből még soha nem szerettek.

A gőgösség és a barátai a bezárásig mulattak,

mindőjük igyekezett túltenni a többieken,

amíg totális kábulatba nem zuhantak.

Akinek fontosabb a gyűlölet

Akinek fontosabb a gyűlölet, a téboly, s a harag,

mint az élete, a biztonsága, az a rossz felé halad.

Aki nem tud érvelni, csupán lázadni, hőbörögni,

az sokak reményét fogja szétzúzni és összetörni.

A gyűlölet rátelepszik

A gyűlölet rátelepszik mindenre, az életre,

és folyamatosan mérgezgeti a lelkeket,

hiába fogadják ezt sokan kétkedve.

Megmérgezi a perceket, órákat, s napokat,

méreggel telített az étel a víz és a levegő,

a gyűlölet gyorsan feledteti a bajokat.

Haragra buzdít, viszályt szít, s ölni késztet,

ellenséget csinál a legjobb barátokból is,

és nem marad utána más, csak érdek.

A gyűlölet rátelepszik a szeretetre, s a jóra,

igyekszik elfojtani az összes igazi érzést,

és soha nem hallgat az értelmes szóra.

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

A háború kutyái

A háború kutyái ünnepekkor is ugatnak,

és félelemben tartják az embereket,

miközben a vesztükbe rohannak.

Néha itt, néha ott tűnnek fel csapatosan,

habzó szájjal vicsorítanak, morognak,

s ráijesztenek mindenkire alaposan.

Az emberek a szeretet ölelésére vágynak,

a békesség fényére, a lélek nyugalmára,

és ezt mutatják meg a sötét világnak.

A háború kutyái dühödten szaladgálnak,

és rárontanak bárkire, ha megtehetik,

elejét véve a boldog szabadságnak.

A tébolynak nincs határa

A tébolynak nincs határa, az őrület tombol,

haragot és gyűlöletet szít, pusztít szerte,

s minden igazán jó dolgot lerombol.

Homályt hoz az életbe, elvakítva a tudatot,

elbizonytalanít és megtéveszt sokakat,

meghamisít igen sok igaz mondatot.

A tébolynak nincs határa, egyre növekszik,

viszályokat gerjeszt, egymás ellen fordít,

és az értelem elpusztítására törekszik.

A harag soha nem tesz jót

A harag soha nem tesz jót, csak a lelket öli,

s elpusztítja az emberi kapcsolatokat is,

amikor a kését a barátságokba döfi.

A harag soha nem tesz jót, csupán rombol,

s még az egészséget is képes letérdeltetni,

miközben ész nélkül, esztelenül tombol.

Kitörni készül a vulkán

Kitörni készül a vulkán, rettentő ereje egyre nő,

belülről régóta feszíti a fortyogó, izzó láva,

s a közelében perzselve fojtogat a hő.

Kitörni készül a vulkán, vészterhes idők járnak,

amint dühe rázúdul a védtelen élővilágra,

sokuknak már nem lesz többé másnap.

Egy megkeseredett ember

Egy megkeseredett ember máson tölti ki a dühét,

a csalódottságát, a fájdalmát, a szenvedését,

és ráönti bárkire a szennyese zömét.

Egy megkeseredett ember gyűlöli önmaga lelkét,

amiért úgy érzi, számára csak kín ez az élet,

s neki kell viselnie a világnak a terhét.

A gonosz sosem fog beletörődni

A gonosz sosem fog beletörődni a vereségbe, a kudarcba,

és abba, hogy szembe mer szállni vele a fény serege,

mert nem bírja elviselni, hogy inog a hatalma.

Ideges, feszült és legfőképpen mérges, mert vesztésre áll,

pedig mindig mindent bevetett, háborúkat, ármányt,

ám győzelmi reménye hamarosan a semmibe száll.

A gonosz sosem fog beletörődni az uralma gyengülésébe,

inkább feláldozza az egész világot, ezúttal véglegesen,

és alantasan reagál a jónak minden rezdülésére.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31