bérencek Archívum - Kiss Gyula versei

A bérencek világában

A bérencek világában az árulás természetes,

a számukra a becsület az ismeretlen út,

s amiket tesznek, az mind feltételes.

A világukban a jellemtelenség a megszokott,

lelketlenek, gonoszak, kapzsik és önzők,

s az uralmuk alatt sok az elnyomott.

Képesek bármire, hazudoznak, lopnak sokat,

és mindig kiszolgálják azt, aki fizeti őket,

ám egyszer előlük is elmegy a vonat.

Egyszer leáldozik a csillaguk és el is köszön,

nem lesz rájuk már szükség, soha többé,

kívül kerülnek majd az eddigi körön.

A bérencek világában a sötétség az igazi úr,

náluk nem ragyog a Nap és nem is fog,

soha nem jutnak a pokol tüzén túl.

Lelkiismeret nélkül élni

Lelkiismeret nélkül élni nem lehet könnyű,

és ártani másoknak felsőbb parancsokra,

nem más, mint aljas, gonosz, szörnyű.

Mégis van olyan réteg, amely erre kapható,

mely véres, júdás pénzért bármit megtesz,

és néhány tagja folytonos hangadó.

Ez a réteg nem sajnál senkit, semmit, aljas,

másokra hárítja a felelősséget bármikor,

s a hitványsága undorítóan szánalmas.

Valaha azért tanultak, hogy jókat tegyenek,

gyógyítsák a betegeket testben, lélekben,

s ne csak a hatalom bérencei legyenek.

Immár sajnálat nélkül osztogatják a halált,

nem szánnak sem öreget, sem gyereket,

s a sötétség bennük jó szolgára talált.

Lelkiismeret nélkül élni, lelketlennek való,

olyannak, aki eladja a becstelen lelkét,

ám a végén reá is vár majd a bakó.

A vár védői

A vár védői immáron két éve állják a a sarat,

s az életükért küzdenek minden percben,

különben egyikük sem lesz szabad.

Az ellenség páncélján egy halálfej vigyorog,

a pajzsuk alapszíne fekete, s rajta a sátán,

mely öntelten és tébolyultan vicsorog.

Hatalmas ágyúkkal tüzelnek éjjel és nappal,

nem hagynak pihenést a fáradt védőknek,

kik nem küzdöttek még ekkora haddal.

Bevetnek minden fortélyt, hogy győzzenek,

ármányt, átkot, felbérelt boszorkányokat,

s szentül hiszik, ők lesznek a győztesek.

Árulókat mindig találnak és fizetnek nekik,

s azok igyekeznek megosztani a védőket,

sajna sok hiszékeny a csapdájukba esik.

Emiatt nagyon nehéz a bátor hazafiak dolga,

a vállukon viszik a becsapottak terheit is,

s rajtuk áll, vagy bukik mindőjük sorsa.

A gonosz támadó erők lassan már fáradnak,

fogytán a lőszerük és mindent bevetnek,

immár a teljes tűzerejükkel támadnak.

A vár védői erőn felül teljesítenek a harcban,

küzdenek a családjukért, a gyermekeikért,

s erejük a szívükben van, nem a falban.

Magamról: Kiss Gyula vagyok. Évek óta írogatok verseket, ritkán prózákat is. Igyekszem közérthetően megfogalmazni a mondanivalómat. Saját érzéseim, gondolataim, megfigyeléseim, tapasztalataim és elképzeléseim adják az írásaim alapját.

„Minden perc magában foglalja a jót, a rosszat, az esélyt, s a reményt, no meg a bukást is és ez velünk lesz, egy élethosszat.”

(Kiss Gyula)

Költészetem tükör az embernek, fáklya a léleknek.