Saját alkotásaim
Két új sír fekszik a temetőnek a szélén,
mindkettőt nagy gondossággal ásták,
és igen gyorsan, profi sírásók lévén.
A sírköveken lévő nevek, Jelen, s Jövő,
velük együtt szállt sírba a remény is,
elérte a célját a sok gaz cselszövő.
Két új sír fekszik némán és csendesen,
hosszú sorban kígyóznak a gyászolók,
akik meg lettek tévesztve rendesen.
Saját maga sírját ássa az, aki csak vár,
aki tétlenül néz, nem gondolkozik,
és elhiszi, nem lesz többé nyár.
Aki felül minden hazugságnak mindig,
s még akkor is tagadja a valóságot,
amikor a talaj a talpa alatt izzik.
Aki azt sem fogadja el, amit maga átél,
akit csupán az indulat, a harag fűt,
s aki nem érti, mi is az a háttér.
Aki önként feladja az elveit és a jogait,
másokért lemond a szabadságáról,
s így növeli a hiszékenyek sorait.
Aki gazul elárulja a hazáját és a népét,
véres pénzért bármikor megvehető,
s letagadja a létezésének a tényét.
Saját maga sírját ássa az, aki túl buta,
aki nem lát tisztán, csupán őrjöng,
és akinek az élete szörnyű kusza.
Mi mindent viszünk a vállainkon, mily terheket,
mennyi reményt, hitet, szeretetet, csalódást,
miközben a sors nekünk ássa a vermeket?
Mi mindent viszünk el majd magunkkal a sírba,
mennyi titkot, vágyat, elképzelést és álmot,
a túlvilági békében, s a jólétben bízva?
Békésen alszik a tudat, édesden alussza álmát,
s miközben a jóról és a szépről álmodik,
gyilkosok veszik körül az ágyát.
Ezt persze nem veszi észre és nem is érzékeli,
hiszen annyira letompította már a méreg,
hogy nem működnek az érzékei.
Egyre többször beleszúrnak, mégsem zavarja,
számtalan sebből vérzik, de nem észleli,
a hóhérok hada a halálát akarja.
Békésen alszik a tudat, s a sírja meg van ásva,
mikorra feleszmélne a kábult állapotából,
már a koporsója is le van zárva.
Miközben az arcodat simogatják, hátul ássák a sírodat,
elhitetik, hogy megmentenek mindenféle rossztól,
ám valójában egyre inkább növelik a kínodat.
Meggyőznek, kizárólag a jó szándék vezérli csak őket,
segítenek a pénzügyi gyarapodásban, azt sugallják,
s eközben nyomorba taszítanak férfiakat, nőket.
Tesznek róla, hogy az egészség ne is létezhessen többé,
mérgekkel megbolygatják a természet ősi rendjét,
s minden, mit szerettél, gyorsan válik köddé.
Egyre csak hullanak a szeretteid és fogy a baráti köröd,
a gyermekedet megalázzák az óvodában, iskolában,
s ha szólsz, leordítanak, ehhez semmi közöd.
Halált vesznek a számodra a saját és a mások adójából,
mindezt kizárólagosan az élet védelme címszó alatt,
kik ezt teszik, nem bújnak elő a sötétség odújából.
Miközben az arcodat simogatják, beléd mártják a kést,
a lelked így válik eggyé a végtelen térrel, s idővel,
az élet filmjéből már nem látod az utolsó részt.
Emlékünk sem marad, ha tétlenül várunk tovább,
ha elhisszük azt a sok hazugságot, becsapást,
elősegítjük a végzetünket, s nincs odább.
Kiirtanak minket a gonosz sötétség erői gyorsan,
írmagunk sem marad hátra a végtelen térben,
és elhullanak a családtagjaink is sorban.
Odavesznek a gyermekek, s a jövőjük romba dől,
ártatlanságuk elvész a semmibe, köddé válik,
és mindőjük hátában ott van már a tőr.
Emlékünk sem marad, csupán sírunkon a koszorú,
hihetetlen, hogy harc nélkül feladjuk a létünket,
s nem csak az, hanem tragikusan szomorú.
Egy elhunyt emlékei a valóságot őrzik végleg,
és a lelkében a halál után is vele szállnak,
s vele is maradnak örökre, tényleg.
A sírban már tisztábbak a folyamatok, a tettek,
világossá válnak a hazugságok, ármányok,
és mindaz, amiatt halottá lettek.
Kikristályosodik a borzalmas terv valódi énje,
a genetikai kísérletek, a népesség kiirtása,
s az azt elrendelők gazdag krémje.
Megvilágosodik a gyilkos őrület igazi tébolya,
mely nem ismer kegyelmet, s tisztességet,
s a kegyetlenségben sohasem tétova.
A megosztásban rendkívüli sikereket értek el,
egymás ellen fordították az emberek javát,
ám a céljukat csak nehezen érték el.
Az agresszív propaganda megsemmisítő ereje,
az egész világot behálózza az álnokság,
s a homályban létező erők deleje.
Ám aki már nem él, azt nem is tudják zsarolni,
és nem tarthatják félelemben soha többé,
s nem lehet könnyedén letarolni.
Egy elhunyt emlékei tisztán mutatják a múltat,
és felidézve a borzalmakhoz vezető utat,
a remény biz hátul kullogva fújtat.
