Saját alkotásaim
A világ hazugságokra épül, a legelejétől kezdve,
becstelenek, ármánykodók formálják azóta,
csapásokat mérve a lélekre és a testre.
Már az alapjában is sok a törött és selejt anyag,
éppen ezért eme világ bármikor összedőlhet,
hiszen az építői legtöbbje igen hanyag.
A világ hazugságokra épül és amiatt pusztul el,
káosz, zűrzavar, rettegés kíséri hanyatlását,
a romjai között, nyugalmat senki nem lel.
Aki a szavahihetőségét elveszíti, önmagát veszíti el,
és ezzel együtt megszabadul a becsületétől is,
így a lelke soha többé nyugalmat nem lel.
Aki a szavahihetőségét elveszíti, az becstelenné lesz,
és attól kezdve nem hisz neki senki, aki ismeri,
már hiába mond igazat, s jót hiába is tesz.
Aki egyszer már elbukott, mert bűnös, vagy hibás,
az milyen alapon is okoskodik, s miféle jogon,
amikor a jellemtelensége nem lehet vitás?
Aki a szavát sosem állta, ám a pénzt azért imádta,
és megszegte az összes adott szavát bárki felé,
annak a nevét miért is foglalnák imába?
Aki csak feszültségeket szít és háborúkat támogat,
lenézi az egyszerű embereket, s megveti a jót,
miféle elképzelés szerint hibáztat másokat?
Aki egyszer már elbukott, mivel becstelen és aljas,
egy olyan valaki, akinek minden szava hazugság,
az nem szégyentelen, s főképp szánalmas?
Miért van az, hogy mást gondol és mást mond sok ember,
mást tesz, mint amit ígér, s másként is viselkedik,
kit lát a tükörben, mikor beköszönt a reggel?
Miért van az, hogy az alakoskodás oly természetes szokás,
a becstelenség pedig egyre gyakoribb, jellemzőbb,
és mi okból is van mindenkin ekkora nyomás?
Miért van az, hogy egy élhető világból rémálmot csináltak,
és az emberiség zömét korlátozzák, de mindenben,
miközben magukból egyesek istent csinálnak?
A bizalom lényeges kérdés minden ember számára,
akiben van egy csepp becsület, s van tisztesség,
és aki nem akar rosszat tenni senki kárára.
A bizalom lényeges kérdés, igen könnyű elveszíteni,
és nem szerezhető vissza soha többé, semmivel,
eme csalódást bárkiben, nem lehet elfelejteni.
Amikor becstelenek uralják a világot, az sötétbe borul,
országok és népek senyvednek galádságuk miatt,
az igazság, s a remény, a vég szélére szorul.
Amikor becstelenek uralják a világot, a gonosz tombol,
őrjöngve éli ki szennyes vágyait, pusztítja a létet,
s nem nyugszik, míg mindent le nem rombol.
A szavak mögé bújnak a hazugok és a becstelenek,
mindazok, akiknek csalárd szándékai vannak,
s akik jónak látszanak, ám jellemtelenek.
A szavak mögé bújnak a hamisak, meg az álszentek,
kik igen mohók, s pénzért bármire kaphatóak,
számukra az élet és a világ csak lábjegyzet.
A Kapzsiság és a Zsugoriság összeillő páros,
egymással karöltve latolgatják az esélyeiket,
mind a kettőjük hitvány, becstelenségben sáros,
soha nem adják fel a pénzhatalmi reményeiket.
Egyikük egyre többet akar, nem számít hogyan,
akár tisztességtelen, s erkölcstelenen legyen útja,
kizsákmányol bárkit és bármit, a pénz után rohan,
nem érdekli más véleménye, jelene, vagy múltja.
A másik mindent magának akar, másnak nullát,
fösvény a javából, szűkmarkú, kuporgató, senki,
ha tehetné kirabolná az összes tehetetlen hullát,
naphosszat csupán a saját hazug dicsőségét zengi.
Még egymást is megölnék, ha szakítanának rá időt,
üres, lelketlen lelkük boldogan szárnyalna tovább,
hatalmuk alá kerítenék az általuk remélt sötét jövőt,
a világot uralva utaznának a galaxisok útján odább.
