álomvilág Archívum - Kiss Gyula versei

Sétál a szeretet a réten

Sétál a szeretet a réten és a virágokat nézi,

egyik szebb, mint a másik, gyönyörűek,

valamennyiüket imádja, óvja, félti.

A rétet zöldellő bokrok és fák veszik körül,

középen egy kristálytiszta patak csobog,

a szeretet körbetekint, s a szíve örül.

A kezével megérinti a sebes sodrású vizet,

majd gyorsan el is kapja, hiszen hideg,

olyan régen nem érzett át már ilyet.

Ilyen felszabadultságot, s igazi nyugalmat,

örömöt, boldogságot és felhőtlenséget,

ez a jövőre nézve reményt sugallhat.

Sétál a szeretet a réten, s felpillant az égre,

ekkor döbben rá, az álomvilágban jár,

csak ezt eddig még nem vette észre.

Az igazságot belátni

Az igazságot belátni nehezebb, mint tagadni,

és sokkal könnyebb becsukni a szemeket,

mint mindenkor embernek maradni.

Könnyebb félrenézni és az álomvilágban élni,

és könnyebb elutasítani a valóság létét is,

hisz sokkal egyszerűbb rettegni, s félni.

Az igazságot belátni nehéz, igen súlyos teher,

amit cipelni a lélek számára fájón keserű,

ám önnön lelkéért mindenki maga felel.

Van egy világ

Van egy világ, amelyben nincsenek fegyverek,

és nincsenek megtervezett háborúk sem,

ott örök békében élhetnek az emberek.

Ama világban nincs betegség, harag, gyűlölet,

természetes az öröm, van nevetés, kacaj,

és nincsen semmiféle sötét bűvölet.

Van szeretet, megértés és van igazi nyugalom,

az ég mindig kék, zöld a fű, ragyog a Nap,

s minden perc maga a valódi jutalom.

Abban a világban nincs elesett, nincs szegény,

ahogy nincs gazdag sem és nincs gonosz,

van viszont mindenki számára remény.

Van egy világ, amelyben teljesülnek az álmok,

igaz, ez a világ csakis az álmainkban létezik,

ahol a lelken, s a szíven, nincsenek rácsok.

Mindenki ragaszkodik ahhoz

Mindenki ragaszkodik ahhoz, amit megszokott,

a maga kis életéhez, a saját álomvilágához,

és a döntéseihez, melyeket meghozott.

Mindenki ragaszkodik ahhoz, ami eddig éltette,

a céljaihoz, a reményeihez és a vágyaihoz,

s mindahhoz, ami a lelkét nem sértette.

Az álomvilág addig szép

Az álomvilág addig szép, amíg alszik az ember,

amíg a fantáziája szabadon szárnyal,

és amíg fel nem ébred reggel.

Az álomvilág addig szép, míg nyugodt az álom,

míg békés, ellazító, varázslatos, csodás,

és pihenteti a lelket, hosszú távon.

A beidegződés sok rosszat teremt

A beidegződés sok rosszat teremt, biza sokat,

ellehetetleníti a jobb dolgok befogadását,

és mindebből jó soha nem fogant.

Olyan utat mutat, mely a valóságban nincsen,

egy utat, amely az álomvilág útjára terel,

s túlmutat értelmen, valódi kincsen.

A beidegződés sok rosszat teremt, ész nélkül,

a megszokás hatalma elaltatja az elmét,

s a különlegesség is elvész legvégül.

Amikor az emberek felébrednek

Amikor az emberek felébrednek, az álmoknak vége,

vége a kellemes képzelgésnek, a fantáziáknak,

és a pillanat lesújt, térjenek már észre!

Amikor az emberek felébrednek, az ébredés keserű,

a valóság éget, fájdalmas, nagyon elszomorító,

és a csalódás az álmokban, hihetetlen erejű.

Az álomvilágnak vége

Az álomvilágnak vége, eljött a valóságnak kora,

reánk köszöntött a sötét gonoszság ideje,

és ennek nem fog vége lenni soha.

Az álomvilágnak vége, ideje felébredni gyorsan,

mert ha ez nem sikerül és tovább alszunk,

mind odaveszünk, szépen, sorban.

Zűrzavaros világban élünk

Zűrzavaros világban élünk,

s oly sok mindentől félünk.

Kilátástalan pillanatok árja,

mindenki a szerencsét várja.

Azonban nem jön, nem akar,

sokat életünkben nem zavar.

Ne számítson rá soha senki,

a reményt a kétely körbelengi.

Álomvilág köde reánk települ

és szürke napjainkkal elegyül.

Azonban senkit nem visz előre,

érezzük semmi nem lesz belőle.

Mégis biztat, küzdelemre hív,

újra, s újból megdobban a szív.

A lélek húrjain játssza a dalát,

s talán megnyerhetjük a csatát.

Amíg csak élünk

Amíg csak élünk, a szívünkben remélünk,

vágyjuk a jót, a szépet és a lehetetlent,

s nem tudjuk, mi is lesz mivélünk.

Nem tudhatjuk, hová is sodor a sors szele,

és merrefelé visz majd az életünk útja,

de a lelkünk szeretettel legyen tele.

Amíg csak élünk, egyfajta csodára várunk,

és sokszor az álomvilágba menekülünk,

amíg önmagunkra rá nem találunk.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30