Saját alkotásaim
Mocsárba süllyed az ismert világ és ott is marad,
a sötétség leple egyre erősebben terjeng,
s az élet, a végleges vég felé halad.
Mocsárba süllyed az ismert világ, kialszik a fény,
nem ragyognak többé csillagok az égen,
és el fog pusztulni valamennyi lény.
Az Ész és az Értelem útnak indult egy napon,
gondolták megkeresik a jó megoldást,
és igyekeztek is ezért oly nagyon.
Végigjárták a világnak bugyrait és segítettek,
találkoztak az Elmével is egy délután,
és kis pihenő után, erőt merítettek.
Azután folytatták az útjukat a tudás irányába,
a homály leküzdése lett a fő céljuk,
s így kerültek a sötét világába.
Ott félvakon csak tapogatóztak, s nem láttak,
a szemük lassan szokta csak a helyet,
épp ezért a menekülésre vágytak.
Azonban már késő volt, a mocsárba kerültek,
érezték, hogy egyre inkább süllyedtek,
és lassan a legaljára merültek.
Levegő után kapkodtak, de csak fuldokoltak,
s kínjaikban felmerültek a régi szép idők,
a mostanitól bizony undorodtak.
Az Ész és az Értelem érezte, hogy itt a vége,
s innen nem lehet kiszabadulni könnyen,
ám úgy döntöttek, harcolnak végre.
Az elnyomottak sikolya messze száll a sötétben,
és félelmetesen hangzik, mint a lidércek dala,
könnyen rettegést keltve a lelkek körében.
Éles hangjukat elnyeli a bűzlő, süppedő mocsár,
amelynek sötét és feneketlen mélye halálos,
s mely egyetlen élőlénnyel sem cimborál.
Folyvást fortyog a feltörő gázok gyilkos elegye,
és mindazok, akik bármily okból beleléptek,
meglátták, milyen a halál útjának az eleje.
Az elnyomottak sikolya addig meg nem szűnik,
amíg az elnyomók gonoszsága, s kapzsisága,
ebből a világból, véglegesen el nem tűnik.
Kimosott rongyok hevernek szerteszét,
elkoptak a folyamatos vegyi mosástól,
a szöveteik nem bírták a sok terhelést,
szétmállottak az állandósult nyomástól.
Rengeteg ruhadarab hever mocsokban,
a méretük és anyaguk igencsak változó,
koruk, s minőségük nem igen mérvadó,
a mocsárban valamennyi csak sárgolyó.
Kimosott rongyok, nélkülözhető ruhák,
melyek egykor sugározták a szépséget,
mára már csak ódivatú, elavult cuccok,
s biz nem igen csigázzák fel az érzéket.
E rongyok valaha ékei voltak a Földnek,
s a világ általuk sokkalta színesebb volt,
eddig annyi, de annyi próbatételt átéltek,
ám ami ez idáig történt, nem róluk szólt.
