hitványság Archívum - Kiss Gyula versei

Amikor egymásra találnak

Amikor egymásra találnak a hitvány és az aljas,

s hozzájuk csatlakozik az áruló, meg a buta,

sőt, a hiszékeny is, az örömük hatalmas.

Ez a díszes társaság iszik, bulizik, s jókat nevet,

mit sem törődik a jelennel, pláne a jövővel,

és a számukra ismeretlen az a szó, szeret.

Nem szeretnek senkit, semmiféle istent, hazát,

de egymást sem, csak a pénzt és a hatalmat,

s elnémítják az igazság, a becsület szavát.

Amikor egymásra találnak eme jóságos lények,

s együtt megkezdik az áldásos munkájukat,

örökre kialszanak a reményt adó fények.

Egy kis magyar várat

Egy kis magyar várat ostromolt a törökök hada,

hetekig ágyúzták a falakat és romboltak,

miközben pusztult a seregük java.

A védők hősiesen küzdöttek, s harcoltak bátran,

hiszen ők a hazájukat és a létüket védték,

miközben hullottak naponta százan.

Volt azonban valaki, akit csak az arany érdekelt,

aki képes volt elárulni a hazáját és a népét,

s a birodalom előtt fejet hajtva térdepelt.

Aki képes volt kinyitni egy éjjel a várnak kapuit,

alantas módon, hitványul, s magától eltelve,

feláldozta az országát, a népe nagyjait.

Egy kis magyar várat így pusztítottak el teljesen,

kivégezték a védőket, élőket nem is hagyva,

miközben az áruló ünnepelt lelkesen.

Könnyed az álma annak

Könnyed az álma annak, akinek a szíve tiszta,

s aki a régi szép időket bánatosan sírja vissza.

Viszont pokol annak, aki jellemtelen, hitvány,

akinek a becsület soha nem szerepelt a listán.

Ahogy az igazság sem, no meg semmi, ami jó,

legvégül mindenki sírját be fogja takarni a hó.

Aki képes sárba tiporni

Aki képes sárba tiporni a hazáját és a népét,

az egy hazaáruló, aki elősegíti országa végét.

Egy olyan senki, ki pénzért mindenre képes,

azonban a jövője neki sem lesz majd fényes.

Aki képes sárba tiporni bárkit kedve szerint,

az maga is el fog bukni, újra, újból, s megint.

Az élete nem lesz csodás, azt hiába is reméli,

végül önnön bukását egy szép napon megéli.

Egy hitvány embernek

Egy hitvány embernek az utóda is hitvány,

hiszen örökli mindazt a jót és szépet,

amelyek szerepelnek a listán.

A listán, amelyen ő a világ közepe, az isten,

aki kijelöli az utat a halandók számára,

s aki ellen felszólalás nincsen.

Aki nem tűri az igazságot, mert az fáj neki,

s ha mégis kénytelen azt meghallgatni,

azt mérgesen, kényszerből teszi.

Aki dicsőíti önmagát, s a nem létező tetteit,

aki mindent letagad, legyen az bármi is,

és aki nem adja fel az áruló elveit.

Egy hitvány embernek lelkiismerete nincs,

soha nem is volt és soha nem is lesz,

s egy normális életre esélye sincs.

Egy igaz embernek

Egy igaz embernek a becsülete számít, a jelleme,

nem az önimádata, a nárcizmusa, s a gőgje,

és megtenné a népéért amit kellene.

A tiszta szív vezérelné és nem a hazája elárulása,

nem a szabadság elvétele, mások lealázása,

s emberhez méltó lenne a magatartása.

A dicső elődöket követné, Hunyadit, meg Dobót,

Zrínyit, Rákóczit, Petőfit és Kossuth Lajost,

s kibogozná a jóért a gordiuszi csomót.

Nem kizárólag önmaga számítana, meg a pénze,

amit a gazdáitól kap az engedelmességéért,

tudva, csakis általuk juthat el a fénybe.

Egy igaz embernek józan a tudata, békés a lelke,

a szeme a tisztaságot tükrözi, az értelmet,

és minden elesettre van néhány perce.

Aki elárulja a hazáját

Aki elárulja a hazáját, az nem is lehet ember,

csupán egy hitvány és jellemtelen senki,

aki egy normális világban nem kell.

Aki elárulja a hazáját, az a vérpadon végezze,

s az utolsó perceiben is csak szenvedjen,

mielőtt a hóhér vele végleg végezne!

Semmi nem tart örökké

Semmi nem tart örökké, minden változik,

a legsötétebb vihar után is kisüt a Nap,

és egyszer a legrosszabb is távozik.

Elbukik majd a gőgösség hitvány uralma,

és hiába erőlködik őrjöngve a gonosz,

a fény fölött soha nem lesz hatalma.

Semmi nem tart örökké, tovaszáll az élet,

semmivé válnak az álmok és a vágyak,

az idő sem képes útját állni a végnek.

Az öntelt patkány

Az öntelt patkány hitte, ő a legkiválóbb,

a legszebb, a legjobb, a zsenik zsenije,

s miatta lesz országa a legvirágzóbb.

Mindennap a tükörben bámulta magát,

nárcizmusa az egekig emelte a gőgjét,

s meg sem hallotta a többiek szavát.

Nem érdekelte a többi patkány siralma,

és a panaszuk sem hatotta meg soha,

egyedül önmagában volt bizalma.

Mulatozott, hazudozott és játszadozott,

mindent tagadott, mit előtte mondott,

s a népéért bizony nem fáradozott.

Bezzeg magáért igen, tömte a bendőjét,

elvárta, hogy mindig higgyenek neki,

és eközben itta a kedvenc pezsgőjét.

Elárult bármit is, ha haszna volt belőle,

ehhez talált magához méltó társakat,

és senki nem menekülhetett előle.

Dölyfössége túl ment minden határon,

a pökhendisége túlragyogta a Napot,

s elképzelte, kifog majd a halálon.

Azonban az nem sikerült, hisz elbukott,

saját telhetetlensége okozta végzetét,

és így a koronáig el már nem jutott.

Az öntelt patkány kudarca így végleges,

az egykori imádói táncolnak a sírján,

számára a hitványsága lett végzetes.

A hazaárulás bűne

A hazaárulás bűne soha nem megbocsátható,

senkitől, semmikor és semelyik időben,

s az effajta bűn nem is igazolható.

Régebben a büntetése egyértelmű volt, halál,

aki a hazáját eladta, bármennyi pénzen,

annak árulásában nem létezett határ.

Egykettőre lecsapott a hóhér bárdja a fejekre,

vagy kötél került a nyakakba egyhamar,

ezt az igazságtételt hagyva a jelenre.

A hazaárulás bűne újabban büntetlen marad,

és minden el van nézve a haza árulóinak,

miközben a világ a végzete felé halad.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30