gonoszság Archívum - 2 / 3 oldal

Mi végre is jöttünk a világra

Mi végre is jöttünk a világra és vajon mi végre élünk,

mi lehet az értelme egyáltalán a létezésünknek,

s mi az oka annak, hogy állandóan félünk?

Hogyan válhatott az ismert világ urává az emberi faj,

s miként hihette el magáról, hogy ő a világ közepe,

miközben maga a léte is, iszonyúan nagy baj?

Miért tűri el a nép, hogy az elit bármit megtehessen,

bármit elérjen, megkaphasson, s uralkodhasson,

és minden jóravaló embert megvethessen?

Meddig elviselhetőek a háborúk, a pusztítások sora,

az igazságtalanság, a kegyetlenség, s a gonoszság,

meglehet, hogy ennek nem lesz vége soha?

Miféle dolog eltűrni a sok megaláztatást, a szégyent,

mindazt, ami csak szenvedést okoz és meggyaláz,

s igyekszik elfeledtetni az elképzelt édent?

Mi végre is jöttünk a világra, mi értelme a létünknek,

erre születtünk, szenvedésre, kiszolgáltatottságra,

ez megfelel nekünk, az érzékeny lényünknek?

A kisemberek sorsa érdektelen

A kisemberek sorsa érdektelen a hatalmi elit számára,

ők nem mérvadók, s nem tényezők, csak alja nép,

és csupán terhet raknak a világnak a vállára.

Egy egyszerű ember nem számít, ne is vegyen levegőt,

és lehetőleg ne szennyezze a létével ezt a bolygót,

inkább keresse fel önként a zsúfolt temetőt.

A kisemberek sorsa érdektelen, s nem méltóak a létre,

úgy bánnak velük, mint az állatokkal, szolgákkal,

és ez így is marad, amíg nem térnek észre.

Csipkerózsika álmából mikor ébred

Csipkerózsika álmából mikor ébred fel végre az ember,

s mikor döbben rá, hogy szükségtelennek tartják,

és a gonosz, sötét erőknek bizony nem kell?

Rájön-e a végső pillanat előtt, hogy kihasználták végig,

és most, hogy már gyorsan szabadulnának tőle,

a haláltusáját örömmel, mosolyogva nézik?

Csipkerózsika álmából mikor ébred fel ama alvó tudat,

az értelem vajon hogyan fejlődött ennyire vissza,

és miért nem képes megmutatni a kiutat?

Akinek keserű az élete

Akinek keserű az élete, az a másét is azzá teszi,

mivel a keserűségét másokon vezeti le,

és abban nagyon is az örömét leli.

Az olyan ember nem látja meg a jót és a szépet,

a boldogság a számára önmaga keserve,

s kialakít a világról egy hamis képet.

Abban a világban a fájdalom örök és a kín éget,

a gonoszság, s az irigység természetes,

hiszi, hogy mindenkinek ez a jó élet.

Akinek keserű az élete, annak a lelke rég halott,

neki a szeretet az ellensége mindörökre,

s a sorstól reményt biz keveset kapott.

A manipuláció világában

A manipuláció világában a borzalom rengeteg,

tetszés szerint tehetnek bármit, bárkivel,

s azután újabb rémségekbe kezdenek.

Folyamatosan adagolják a félelmet, a rettegést,

s miközben egyre gyarapszik a vagyonuk,

tökélyre fejlesztik a hazug tettetést.

Álnokságuk és gonoszságuk nem ismer határt,

lelkiismeretük nincs, becsületük szintúgy,

s tervszerűen osztogatják a halált.

A céltáblájuk közepén van felnőtt és gyermek,

idős, fiatal, férfi, nő, egészséges, elesett,

s minden élőnek ássák a vermet.

A manipuláció világában nem lesz nyugalom,

s nem lesz békesség, öröm, vidámság,

amíg a gonosz uralkodik a tudaton.

Hamarosan bealkonyul

Hamarosan bealkonyul, a sötétség gyorsan közeleg,

a Nap lenyugodni készül, s előjönnek az árnyak,

ilyenkor felerősödnek a neszek, a zörejek.

Az árnyak előhozzák a rémületet és a félelem idejét,

eljönnek a rettegés órái, s a libabőrözés percei,

amint a szél fújni kezdi a végzetnek hidegét.

Hamarosan bealkonyul, a nappal koromsötétre vált,

és azon éjszakán, amikor a Hold nem bújik elő,

a gonoszság elszabadulva mindenkinek árt.

Lehetne ez egy szebb világ

Lehetne ez egy szebb világ, ha úgy állnánk hozzá,

s ha a szeretet ereje irányítaná a gondolatokat,

akkor az igazság nem zsugorodna ponttá.

Nem halna ki az értelem, a becsület, és a szépség,

s nem venné át a helyüket az a rengeteg rossz,

a sötétség, a gonoszság, a szörnyű rémség.

A jóság és a tiszta szív lenne mindennek az alapja,

egymás segítése, megértése, természetes lenne,

s az összefogás emelne minket a magasba.

Lehetne ez egy szebb világ, s egy sokkal jobb élet,

varászlatosabbá válhatna valamennyi percünk,

és békében, szabadon élne minden lélek.

Hívatásuk szégyenei

Hívatásuk szégyenei mindazok, akik esküjüket megszegik,

s akik júdáspénzért és meg nem érdemelt pozíciókért,

a tőlük elvárt legnagyobb aljasságot is megteszik.

Kiknek az egykor tett fogadalmuk nem jelent már semmit,

és kik eladták a sosem volt lelküket is a sötétség erőinek,

s a gonoszok parancsára nem kímélnek soha, senkit.

Érzéketlenül, kegyetlenül bánnak manapság a betegekkel,

gyakorta nem különbül, mint akármelyik kóbor állattal,

s ugyanúgy nem kegyeskednek az apró gyerekekkel.

Nem számít nekik senkinek a fájdalma, szenvedése, kínja,

hiszen becsületük és tisztességük a régmúltba veszett,

a kritikát, s a panaszokat, arcuk vastag bőre jól bírja.

Hívatásuk szégyenei biz nem hallják tisztességes társaikat,

hiszen a jóra és az igazságra immár nem fogékonyak,

a hozzájuk fordulókon élik ki perverz vágyaikat.

A pokol szörnyei

A pokol szörnyei a kezdetektől a világot akarják,

s aljas céljaikért mindent el is fognak követni,

remélik, a fényt a Földről örökre elzavarják.

Minden gonoszság a vérükben folyik az elejétől,

nem kímélnek és nem kegyelmeznek a jóknak,

s az erejük egyre nagyobb a sátán delejétől.

Igazi pokolfajzatok, a velejükig telve gyűlölettel,

nekik a legnagyobb öröm a mások szenvedése,

s az, ha könnyen leszámolnak a szeretettel.

Véres rituálékat rendeznek és áldoznak uruknak,

sötét terveik, amelyeket oly régen kidolgoztak,

csupán a kezdete lenne iszonyatos utuknak.

A pokol szörnyei ünneplik a lélektelen lelkeiket,

s magukat istennek, a világ urainak gondolják,

míg a fény keresztül nem húzza a terveiket.

Túl kell élni

Túl kell élni a sok rosszat, mit reánk öntenek,

a rengeteg hazugságot és gonosz ármányt,

az aljasok gyakorta jó jelmezt öltenek.

El akarják fogadtatni, hogy nélkülük végünk,

és meghalhatunk a semmitől is, s bármikor,

közben úgy örülnek, ha hullik a vérünk.

Állítják, semmi nem kötelező, ám zsarolnak,

fenyegetnek, rémisztgetnek éjjel és nappal,

s folyvást a gyilkos méregről papolnak.

Dicsőítik a pusztulást, az iszonytató végzetet,

és elhallgatják a borzalmas célt, a kiirtást,

igen erősen tagadják a valódi lényeget.

Túl kell élni mindezeket, azért is, bármi áron,

nem szabad engedni, hogy ezt megtegyék,

s a végén ez a sok rossz nekik fájjon!

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31