jellemtelenség Archívum - Kiss Gyula versei

Az öntelt patkány

Az öntelt patkány hitte, ő a legkiválóbb,

a legszebb, a legjobb, a zsenik zsenije,

s miatta lesz országa a legvirágzóbb.

Mindennap a tükörben bámulta magát,

nárcizmusa az egekig emelte a gőgjét,

s meg sem hallotta a többiek szavát.

Nem érdekelte a többi patkány siralma,

és a panaszuk sem hatotta meg soha,

egyedül önmagában volt bizalma.

Mulatozott, hazudozott és játszadozott,

mindent tagadott, mit előtte mondott,

s a népéért bizony nem fáradozott.

Bezzeg magáért igen, tömte a bendőjét,

elvárta, hogy mindig higgyenek neki,

és eközben itta a kedvenc pezsgőjét.

Elárult bármit is, ha haszna volt belőle,

ehhez talált magához méltó társakat,

és senki nem menekülhetett előle.

Dölyfössége túl ment minden határon,

a pökhendisége túlragyogta a Napot,

s elképzelte, kifog majd a halálon.

Azonban az nem sikerült, hisz elbukott,

saját telhetetlensége okozta végzetét,

és így a koronáig el már nem jutott.

Az öntelt patkány kudarca így végleges,

az egykori imádói táncolnak a sírján,

számára a hitványsága lett végzetes.

Mennyit ér az a nép

Mennyit ér az a nép, mely összefogni képtelen,

amely önmagát pusztítja, s belülről rohad,

melynek a sorsa sosem volt vértelen?

Amely fejet hajt idegen uralom előtt bármikor,

amelyet nem a hazaszeretet, a szív vezérel,

és amelyik folyamatosan csak pánikol?

Amelyik véres pénzért behódol, árulóvá válva,

és megtagadja a gyökereit, a dicső múltját,

s amelyiket könnyen taposnak a sárba?

Amelyiknek már szégyen az egykori nagysága,

amely kicsi akar lenni, csak, hogy élhessen,

s melyiket torzzá tesz a gyűlölet vaksága?

Amelyik ahelyett, hogy példát venne elődeitől,

és fennen hirdetné az 1848.-49. ragyogását,

csak részesülni akar árulása előnyeiből?

Melynek nem a haza a fontos, nem a becsület,

nem Petőfi, Kossuth, és nem a szabadsága,

melynek a saját földje csupán terület?

Melynek egy része uszít, hergel, a másik ellen,

és megtesz bármit a félelem fenntartásáért,

s amelyikből kihalóban a harci szellem?

Mennyit ér az a nép, amely nem küzd magáért,

amely tétlenül nézi, hogy a porig lealázzák,

s nem áll össze egy nemzetté, a javáért?

A hazaárulás bűne

A hazaárulás bűne soha nem megbocsátható,

senkitől, semmikor és semelyik időben,

s az effajta bűn nem is igazolható.

Régebben a büntetése egyértelmű volt, halál,

aki a hazáját eladta, bármennyi pénzen,

annak árulásában nem létezett határ.

Egykettőre lecsapott a hóhér bárdja a fejekre,

vagy kötél került a nyakakba egyhamar,

ezt az igazságtételt hagyva a jelenre.

A hazaárulás bűne újabban büntetlen marad,

és minden el van nézve a haza árulóinak,

miközben a világ a végzete felé halad.

Milyen lehet

Milyen lehet gyűlölt, népek árulójaként élni,

és figyelmen kívül hagyni az igazságot,

ugyanakkor belül rettegni, s félni?

Milyen lehet bérencként megélni a napokat,

megvásároltként végrehajtani a rosszat,

és halálba küldeni kicsiket, nagyokat?

Hogyan tud nyugodtan aludni az, ki hitvány,

ki eladta a szívét és eladta a sötét lelkét,

s aki csak egy tömeggyilkos szimplán?

Milyen lehet szembesülni a rideg valósággal,

s hogy tud tükörbe nézni egy jellemtelen,

vastag bőrrel a képén és csalódással?

A tévedést beismerni

A tévedést beismerni nem könnyű sohasem,

igen erős akarat és bátorság is kell hozzá,

ez a lélekben is nyomot hagy, odabent.

A tévedést beismerni sokaknak nem sikerül,

nem is akarják megtenni, mert az kudarc,

s hogy ki milyen jellem, végül kiderül.

Nem a pénz tesz emberré

Nem a pénz tesz emberré, hanem az igazi jellem,

a becsületesség, a tisztesség, a viselkedés,

és nem a nagyszájúság, a kellem.

A tettek bizonyítanak és nem a hazugságok árja,

nem az állandó ígérgetés, figyelemelterelés,

amelynek a kárát mindenki látja.

Nem a hitegetés és nem a valóságnak eltitkolása,

nem a szembe dicséret, ám a hátba egy kés,

s nem a hatalom gyakori fitogtatása.

Nem a pénz tesz emberré, hanem a szív, s a lélek,

a valódi emberség, a segítőkészség mindig,

ezek az alapjai, az igazi fénynek.

Az igazi jellem ritka

Az igazi jellem ritka, egy drágakőnél is ritkább,

valódi ékesség ebben a jellemtelen világban,

és sokan nem értik meg majd a titkát.

A titka az emberség, a becsület és a tiszta lélek,

az egyenesség, a megbízhatóság, az igazság,

s mindettől a hitványak nagyon félnek.

Az igazi jellem ritka, mert mélyen van, legbelül,

nem kihívóan páváskodik szerte, amerre jár,

és a számára mindig a jóság lesz legfelül.

Aki pénzért megvehető

Aki pénzért megvehető, az annyit is ér,

nincs jelleme, nincs becsülete sem,

s még a létezéséért is pénzt kér.

Nem lehet megbízni benne semmikor,

hiszen gyakorta hazudik bárkinek,

és mindenkit folyvást megtipor.

Aki pénzért megvehető, az áruló mind,

bármikor képes hamis fordulatra,

s ennél alantasabb szint nincs.

Aki a szavahihetőségét elveszíti

Aki a szavahihetőségét elveszíti, önmagát veszíti el,

és ezzel együtt megszabadul a becsületétől is,

így a lelke soha többé nyugalmat nem lel.

Aki a szavahihetőségét elveszíti, az becstelenné lesz,

és attól kezdve nem hisz neki senki, aki ismeri,

már hiába mond igazat, s jót hiába is tesz.

Aki egyszer már elbukott

Aki egyszer már elbukott, mert bűnös, vagy hibás,

az milyen alapon is okoskodik, s miféle jogon,

amikor a jellemtelensége nem lehet vitás?

Aki a szavát sosem állta, ám a pénzt azért imádta,

és megszegte az összes adott szavát bárki felé,

annak a nevét miért is foglalnák imába?

Aki csak feszültségeket szít és háborúkat támogat,

lenézi az egyszerű embereket, s megveti a jót,

miféle elképzelés szerint hibáztat másokat?

Aki egyszer már elbukott, mivel becstelen és aljas,

egy olyan valaki, akinek minden szava hazugság,

az nem szégyentelen, s főképp szánalmas?

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31