Őszi nyugalom, békés táj és színes varázs,
a természetben még létezik az izzó parázs.
Az emberi lelkek viszont a sötétben élnek,
reményük kevés, csak rettegnek és félnek.
Őszi nyugalom
Címke: emberek
Milyen ostoba az
Milyen ostoba az, aki kést ad a gyilkosa kezébe,
amivel az megölheti őt, hiába is tagadná le,
s eközben mosolyog az áldozat szemébe.
Milyen ostoba az, aki ezt nem látja és nem érzi,
aki még akkor is kételkedik, ha benne a kés,
odanyúl, megtapogatja, s még így is kétli.
Amikor másról szól
Amikor másról szól a rege, vidám a nóta,
másokról hazudozni egyfajta élmény,
és ez így van az idők kezdete óta.
Amikor másról szól az élet, az bizony fáj,
fáj, hogy más esetleg jobb, vagy szebb,
és erről bezzeg hallgat az a száj.
Amikor másról szól a valóság, az igazság,
és mindeközben a világ egy hamisság,
bizony nem igen lesz itt vigasság.
Néma sikolyok szállnak
Néma sikolyok szállnak az időben tova,
s mindőjüket be fogja lepni az idő pora.
Eme sikolyok emberi sorsokról szólnak,
s az emlékét hordozzák rossznak, jónak.
A tönkretett jövőt
A tönkretett jövőt visszaszerezni nem lehet,
az már a reménnyel együtt semmivé lett,
s ezt bánhatja minden felnőtt, gyerek.
A tönkretett jövőt vissza fogják sírni sokan,
azonban még jobban a régi szép múltat,
ám az időt ez nem hatja meg, rohan.
Mágia a szavakkal
Mágia a szavakkal, a hazugságokkal, az MI-vel,
az agymosással, a butítással, no és a semmivel.
A mágia hatásos, ha befogadóképes reá a tudat,
s ha csak problémákat mutat, nem pedig kiutat.
Az igazság fájó annak
Az igazság fájó annak, akinek perzseli a lelkét,
akinek azáltal napvilágra kerülnek a bűnei,
felszínre hozva mindenféle sötét tervét.
Az igazság fájó annak, akiről lehullhat a lepel,
s akiről bebizonyosodhat miféle ember is,
miközben dőzsöl és a hatalomért teper.
A boldog pillanatok
A boldog pillanatok megfogyatkoztak nagyon,
egyre többet bujdokolnak az emberek elől,
és lehet, végleg elköszönnek egy napon.
A boldog pillanatok kis batyujukkal haladnak,
visszaidézik a régi szép időket, s az örömöt,
remélve, a lelkek mélyén megmaradnak.
Amikor egy hóhér
Amikor egy hóhér kezébe bárdot adnak,
és egy ezüsttel, arannyal teli erszényt,
lesz félnivalója kicsinek, nagynak.
Amikor egy hóhér kiélheti véres vágyát,
és kéjes örömmel végezhet bárkivel,
gúnyos mosollyal húzza el a száját.
Amikor egy hóhér elhiszi, hogy istenség,
és a legjobb, a legtehetségesebb hóhér,
akkor úgy érzi, már ő a mindenség.
Amikor több már
Amikor több már a fájdalom, mint kellene,
s jóval több a szenvedés, mint az öröm,
megmutatkozik az ember jelleme.
Amikor több már a homály, több a feledés,
s az ember egykori fénye a sötétbe vész,
gyorsan elhalkul a kacaj, nevetés.
Amikor több már a hazugság, mint az igaz,
és sokkal több a gyűlölet a szeretetnél,
oly keveseknek adatik meg a vigasz.
Amikor több már a sérelem minden jónál,
és a lelket beborítja a sebeinek tömege,
egy simogatás többet érhet a szónál.
Amikor több már az utálat, mint az imádat,
és több a kegyetlenség is a békességnél,
ideje lenne végre beismerni a hibákat.
