Mikor utoljára látunk valakit

Mikor utoljára látunk valakit, nem is fogjuk fel,

az a pillanat volt az életünkben az utolsó,

amikor a Nap azért a pillanatért kel.

 

Felkel, s letekint, megnyugvással néz le miránk,

föntről ragyogva mosolyog kerekded arca,

ez a sors műve és nem a mi hibánk.

 

Nézzük, ahogy távolodik tőlünk, s nem hisszük,

nem fogunk találkozni vele immáron többé,

ám nélküle sokra, soha nem visszük.

 

El sem búcsúztunk, hiszen nem jutott eszünkbe,

ez egyszerűen olyan hihetetlenül szomorú,

s emiatt erős fájdalom hasít a szívünkbe.

 

Mikor utoljára látunk valakit, különöset érzünk,

egyedül maradva bepárásodik a szemünk,

s a lelkünkben, láthatatlanul vérzünk.

istockphoto 1295360734 612x612 1