Saját alkotásaim
A világ legnagyobb rákfenéje, az a politika,
amiből hiányzik az erkölcs és az etika,
s melyben magas szintű a retorika.
Félelem által irányít és ígéretekkel elkábít,
hazugságokkal, zsarolással manipulál,
s minden igazságot letagad, elhárít.
Az intrika folyamatos, mindenfelé az árad,
behálózza az élet valamennyi területét,
igen kitartó és láthatóan nem fárad.
A világ legnagyobb rákfenéje igen hatásos,
észrevétlenül fertőzi meg az ép tudatot,
s a végeredmény legtöbbször halálos.
A manipulációk világában csodás ám az élet,
mindig ragyog a Nap és a boldogság alap,
szeretetben fürdik valamennyi lélek.
Vidámak a napok, egészségesek az emberek,
nincs viszály, nincs harag, nincs ellentét,
és van örülni való sok, sőt, rengeteg.
Mindenki azt hihet, amit akar és azt is tehet,
nincs szörnyű gonosz, sosem volt ármány,
tejben-vajban fürdik felnőtt, s gyerek.
A becsület és a tisztesség, természetes dolog,
a segítőszándék, az ölelés mindennapos,
s még az idő kereke is a jó felé forog.
Csupán képzeletben létezik félelem, rettegés,
s a háborúk pokla kizárólag mesékben él,
nincs gazság, álszentség, vagy tettetés.
A manipulációk világában nem elesett senki,
ellenkezőleg, fitt és fürge, penge elmével,
eme világban remek embernek lenni.
Egymás ellen fordítva nehéz békére lelni,
mivel a megosztottság csakis pusztít,
és emiatt sok mérget kell nyelni.
Egymás ellen fordítva nem lesz esélyünk,
prédaként menekülünk a vadászaton,
és erről háborogva hiába beszélünk.
Egymás ellen fordítva elhal a reményünk,
és elpusztul mindaz a jó, amit védtünk,
a hóhérok kegye nem lesz mivélünk.
Egymás ellen fordítva eme világnak vége,
és semmi nem fog maradni az életből,
ha nem térünk igen gyorsan észre.
A manipulált világ nem a szeretetről szól,
nem a jóságról és nem is a becsületről,
e világban a gonosz érzi magát jól.
A gonosz viszont tombol, őrjöng és nevet,
az igazság arcába vágja saját tébolyát,
s hiszi, hogy az egész lét ura lehet.
Hiszi, hogy előbb-utóbb mindenki érte él,
mindenki vágyja őt, oly engedelmesen,
s reggelente a Nap is csak érte kél.
A manipulált világ, a hazugok sötét világa,
a megtévesztetteké és a becsapottaké,
a remény itt nem szökken virágba.
Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,
egyre inkább fogyatkozik a józan ész,
s az értelem is jelentősen kevesebb.
Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,
a hazugságaikat és az elnyomásukat,
hisz ezért kapja mind a jutalmát.
Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,
káoszt teremtenek a terveik szerint,
s elhozzák nekik a háború rémét.
A szabadságot véres csizmákkal tapossák,
mindenféle emberi jogot eltipornak,
és ezt szenvedi meg a lakosság.
A józan vélemények a szemétre kerülnek,
és miközben az emberek rettegnek,
addig a bűnösök kéjbe merülnek.
Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,
s a bankszámláik kövérre dagadnak,
rengetegen szenvednek a létben.
Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,
és míg az emberiség némán csak tűr,
addig a nyakára záródik a járom.
A cirkuszban mindenki nagyon jól érzi magát,
miközben figyelik, mi történik a porondon,
minden néző elfeledi a gondját, baját.
Elfeledi a valóságot, a fények bűvkörébe kerül,
vidáman nevet és kacag az ott látottakon,
s észrevétlen a mesék világába merül.
A cirkuszban a nézőket átjárja egyfajta varázs,
s amíg odabent kellemesen telik el az idő,
kint már nem marad meg ez a hatás.
A manipuláció hatékony, ha valaki bedől neki,
ha elhiszi mindazt, amivel folyton etetik,
és mindazt készpénznek is veszi.
A manipuláció hatékony a hiszékeny elmékre,
és jól tudja befolyásolni a reménykedőket,
de ez is volna a szándéka elvégre.
A manipulált időjárás lesújtott, tört és zúzott,
tetőket bontott le, fákat tépett ki a földből,
sok település a lezúduló vízben úszott.
A manipulált időjárás lesújtott és nem kímélt,
volt, ahol jéggel is jutalmazta az embereket,
s versenybe szállt, a ki is az erősebb díjért.
A gonoszok a szavak mögé bújnak folyamatosan,
s azok mögé rejtik mindazt, amire vágynak,
ilyetén manipulálnak, fokozatosan.
A szavakat tetszésük szerint formálják, alakítják,
és azok segítségével teszik tönkre a világot,
míg önmaguk hatalmát gyarapítják.
A gonoszok a szavak mögé bújnak mindig, s újra,
és azok által nyomják el az emberiség javát,
ugyanazokat a hazugságokat fújva.
Az elmék programozása immár teljes erővel folyik,
ahogyan a félelem és a rettegés fenntartása is,
mindaddig, amíg az értelem el nem fogyik.
Az elmék programozása túlságosan kihat a jövőre,
engedelmes szolgákká teszi az emberek zömét,
és így válik majd semmivé mindenki jövője.
