A régmúlt emléke most is fennen ragyog,
és szép perceket idéz fel a lelkünkben,
főleg látva, most milyenek a napok.
A régmúlt emléke soha nem válik köddé,
és nem sebez meg úgy, mint ez a világ,
csak sajnos nem élhetjük át többé.
A régmúlt emléke
Címke: hiány
Az élet nagy része fájdalom
Az élet nagy része fájdalom és oly kevés a jó,
számtalan szenvedés kísér minket végig,
sokszor jólesne néhány megértő szó.
Az élet nagy része fájdalom, s a sors kemény,
nem hatja meg senki vágya, könyörgése,
ami leginkább hiányzik, az a remény.
Miközben sokan szegények
Miközben sokan szegények, vannak jómódúak bőven,
ők nem szenvednek hiányt és dúskálnak a jóban,
s nyaranta fürdenek a pálinkában, sörben.
Luxusautókkal járnak mindenhová, s szórják a pénzt,
nekik gyerekjáték kifizetni, ami megtetszik nekik,
és nagy hangon igyekeznek osztani az észt.
Pöffeszkedve sétálnak a járdán, mások el sem férnek,
önnön nagyságukat el is hiszik, sértően röhögnek,
és kiváltságosai ők a világnak, s a népnek.
Egész nap a strandon tespednek, élénk pirosra égnek,
őket sem védik meg a különféle drága naptejek,
ám lényegtelen, hisz csak a mának élnek.
Miközben sokan szegények, a gazdagok kasztja vigad,
borgőzös éjszakákon át tivornyáznak, dőzsölnek,
s eközben meghalsz te, a lányod, vagy a fiad.
Az igazi boldogság nagy hiánycikk
Az igazi boldogság nagy hiánycikk ezen a világon,
lenne rá igény, de a készlet egyre csak gyérül,
és igen nehéz változtatni ezen a hiányon.
Az igazi boldogság nagy hiánycikk, túlontúl kevés,
pedig meg tudja szépíteni magát, az életet is,
és fontos a léleknek, mint egy jó ivás, evés.
A szeretet hárfáján játszik
A szeretet hárfáján játszik egy tiszta szívű leány,
akit a fény küldött a Földre egy napon,
mert érezte, nagy itt a hiány.
Főleg a tiszta és önzetlen szeretetből, a békéből,
a nyugalomból, meg az igazságosságból,
ez hiányzik, a lelkek mélyéről.
Hiány van a segítőszándékból és a megértésből,
a tiszteletből, az emberségből, s a jóból,
no meg, a valódi szerénységből.
Hiányzik az összetartás, s az összetartozás ereje,
gyakran viharfelhők takarják el a Napot,
egyre erősödik, a sötétség deleje.
A szeretet hárfáján játszik egy tiszta szívű leány,
az erdő mélyén, a fehér galamb tisztásán,
ott nincs rossz, gonosz, sehány.
Akkor értékelünk valakit
Akkor értékelünk valakit, amikor már többé nincs,
amikor csak az emlékezetünk tartja életben,
s rádöbbenünk ki is volt, mekkora kincs.
Bezzeg míg élt, sohasem foglalkoztunk igazán vele,
egyszerűen természetesnek vettük, félvállról,
s most, hogy késő, a szívünk bánattal tele.
Soha nem ismertük el, mi is jelentett a számunkra,
mennyire szerettük, tiszteltük és becsültük,
s ím, szomorúság nehezedik a vállunkra.
Akkor értékelünk valakit, mikor már túlontúl késő,
hisz a lelke immár messze jár, a végtelenben,
s az az útja a számára és nekünk is a végső.
Nagy a hiány
Nagy a hiány boldogságból, örömből,
az ember szíve a félelemtől dörömböl.
Nincs vidámság, játék, nincs nevetés,
van helyette újabban gyakori temetés.
Nem hallatszik őszinte gyermeki kacaj,
s a levegővétel sem olyan, mint tavaly.
Elhunyt a nyugalom, elhaltak a vágyak,
s a remények gyáván a sarokban állnak.
A szeretet ereje lám vacogva vergődik,
az igazság mindig a sorok közt rejtőzik.
Érzések sokasága vinnyog a lelkekben,
néha felbukkannak érzelmes versekben.
A simogatás iszonyú félelmetessé vált,
a gonosz, s a sötétség mindenkinek árt.
A családok összetartása biz nem a régi,
gyermekeik fájdalmát sokuk csak nézi.
Nagy a hiány az értelemből, s a jóból,
van bőven az ármányos, hazug szóból.
A bátorság csendben kushadva hallgat,
régi hősies tetteivel senkit nem zargat.
Hiányzik a természet pazar szépsége,
az élővilág, a Nap, az égbolt kéksége.
Eme hiányokat vissza lehetne kapni,
csupán a rosszakat kéne agyoncsapni.
