Saját alkotásaim
Szomorú a hóember, immár a könnyei is potyognak,
izzad a kalapja alatt a Nap simogató sugaraitól,
és barátai, a szánkók sem nagyon mozognak.
Szomorú a hóember, örömöt kevés ideig okozhatott,
sárgarépa orra is elkezdett konyulni bánatában,
pedig álmában már a varjakkal borozgatott.
Szomorú a hóember, s úgy érzi, a tél cserben hagyta,
az ereje fogytán van, alig bírja tartani a seprűjét,
ám reméli, hátra a boldogság érzetét hagyja.
A fantáziák bolygóján minden csodás és olyan békés,
a látvány pazar, lenyűgöző, igazán álomba való,
s mindez felfoghatatlanul mámorító érzés.
A fantáziák bolygóján nem létezik rossz, sem gonosz,
van viszont szeretet, megértés, jóság, nyugalom,
az ottlét csakis örömöt és boldogságot okoz.
Egy csodálatos őszi nap, a béke szigete a léleknek,
a színes falevelek varázsa, s a nyugalom maga,
az emberek ehhez hasonlót ritkán éreznek.
Egy csodálatos őszi nap elfeledtet minden rosszat,
megcirógatja a szívet, boldog mosolyra fakaszt,
és szép emlék maradhat, egész élethosszat.
A szabadság felbecsülhetetlen érték, igazi drága kincs,
melyhez fogható érzés nem sok van az életben,
és amely nélkül a létnek, értelme nincs.
A szabadság felbecsülhetetlen érték, veszni hagyni kár,
értékesebb a legdrágább gyémántnál a világon,
és az elvesztése, az bizony a halálig fáj.
A siker érzése oly mámorító, feldobja a lelket,
hisz rengeteg küzdelem, s kitartás az ára,
ám az ember így, kis dicsőségre lelhet.
A siker érzése megdobogtatja a szívet sokszor,
feldobja az egyhangú napokat, hónapokat,
sőt, ki átéli, az utolsó percig arra gondol.
Rádöbbenni a valóságra fel nem fogható érzés,
megrázza a lelket, az elmét, az egész embert,
s mindezek után maradhat még kérdés?
A valóság kemény, gonosz, borzalmas és rideg,
kiöli a fantáziát, s elhervasztja a vágyakat is,
ebben az olvasatban a forró Nap is hideg.
Rádöbbenni a valóságra arcul üthet, de nagyon,
és olyan fájdalmakat ereszthet el szabadjára,
melyek a reményt is kiirtják egy napon.
Vonzalom, amely nélkül nem indulhat kapcsolat,
amely nélkül nem is szólsz nagyon másokhoz,
s nélküle nem hallod meg a belső hangokat.
A belső hangok sugallani fogják majd a jó irányt,
megérintik a lelked, megdobogtatják a szíved,
s reményt mutatnak a szeretet személy iránt.
Ez az érzés átjárja a testedet, kábulatba fog ejteni,
odafigyelsz a másikra, s bármit megteszel érte,
eme rejtélyt igencsak nehéz lesz megfejteni.
Vonzalom, mely összetart, mely oly erőssé tehet,
felkavarja a napjaidat és a ragaszkodás erős,
ezen érzésből a végén még bármi lehet.
