nehézségek Archívum - Kiss Gyula versei

Mikor már túl nehéz a lant

Mikor már túl nehéz a lant, s nem bírjuk,

ráadásul az életünk zenéje unalmas,

önmagunkat kis híján elsírjuk.

Valaha e lanton csodás dallamok szóltak,

melyek örömöt okoztak a lelkünknek,

és alapot adtak mindenféle jónak.

Amíg szívből szóltak a zenéink, örültünk,

ragyogtunk, mosolyogtunk vidáman,

és senkivel, soha nem pöröltünk.

Telt-múlt az idő, a kottánk is megkopott,

a szemünk fátyolosan látta a napfényt,

és semmi nem volt a megszokott.

Mikor már túl nehéz a lant, ideje belátni,

nem tudjuk többé pengetni a húrokat,

s lassan a jövő kapuját ideje bezárni.

Igába hajtva nehéz

Igába hajtva nehéz megélni a mindennapokat,

nehéz kiteljesedni és szabad lényként élni,

s mindez megviseli a kicsiket, nagyokat.

Nehéz örülni, ha a Nap is a felhők mögé vonul,

ha a gondolkodás a butaság mélyére szorul,

s a hanyatló értelem semmiből nem okul.

Igába hajtva nehéz megérteni a lélek dallamát,

a szív dobbanását, a vágyat egy jobb világra,

és megélni az igazság tündöklő hajnalát.

Túl rövid az élet

Túl rövid az élet, eme tengernyi rosszhoz,

eme rengeteg gondhoz, fájdalomhoz,

és eme bizonytalan élethosszhoz.

Túl rövid az élet, megismerni a valóságot,

rájönni arra, hogy mi az, ami számít,

és kifizetni a tengernyi adósságot.

A tudás és a tudatlanság

A tudás és a tudatlanság együtt rója az utat,

amit az emberiség hajnala óta járnak,

ám nem találtak sohasem kiutat.

Kiutat az élet nehézségei elől, a félelem elől,

s miközben az idő vasfoga őrölte őket,

érezték, hogy önnön világuk ledől.

A tudás próbálta tanítgatni a tudatlanságot,

és számtalanszor lehajolt érte a földig is,

mégsem hozott a sötétbe világosságot.

A tudatlanság csökönyös volt és nem tanult,

inkább befogta a füleit, hogy ne halljon,

holott a kíváncsiság benne is lapult.

Befogta a szemeit is, hogy ne lássa az igazat,

s inkább félrenézett, ha mégis meglátta,

a számára a hazugság a szent kirakat.

A tudás és a tudatlanság sokat veszekedtek,

a kapcsolatuk mindig is túl viharos volt,

bármerre is jártak, vagy tekeregtek.

Újrakezdeni sosem könnyű

Újrakezdeni sosem könnyű, de nem lehetetlen,

a megpróbáltatások sora kemény és nehéz,

s az ember bizony sokszor tehetetlen.

Nem tudja érdemben irányítani önmaga sorsát,

bár reméli és hiszi, hogy igenis képes erre,

mégsem érti meg az élet sava-borsát.

Újrakezdeni sosem könnyű, ám létezik remény,

amely segít, támaszt nyújt és erőt tud adni,

legyen az élet bármennyire kemény.

Mind kiszolgáltatottak vagyunk

Mind kiszolgáltatottak vagyunk, amíg élünk,

amíg hordozzuk a saját terheink súlyát,

s amíg csakis rettegünk és félünk.

Amíg elhisszük, hogy nekünk más nem is jár,

és soha nem karol fel minket a remény,

addig biz az élet minden perce fáj.

Mind kiszolgáltatottak vagyunk, ha hagyjuk,

ha nem küzdünk és nem is ütünk vissza,

akkor a végzetünket meg is kapjuk.

Az élet egyfajta akadályverseny

Az élet egyfajta akadályverseny, amely nehéz,

a legelső pillanattól a legeslegutolsóig,

s a végén körvonalazódik az egész.

Ott derül csak ki, mennyire volt sikeres az út,

az út, amelyen folyvást küzdeni kellett,

s melyen a jövő dőlt el, nem a múlt.

Az élet egyfajta akadályverseny és nem tréfa,

vannak benne persze kisebb pihenők is,

ahol kitisztulhat, mi a verseny célja.

Kifogást találni könnyebb

Kifogást találni könnyebb, mint tenni a dolgunkat,

és egyszerűbb nem tudomást venni valamiről,

miközben irányíthatnánk is a sorsunkat.

Kifogást találni könnyebb, mint vállalni a terheket,

és ki is lehet bújni a felelősség alól, bármikor,

ezzel azonban csak nehezítjük a helyzetet.

Önmaga sorsával is nehezen küzd

Önmaga sorsával is nehezen küzd meg az ember,

pedig minden percben csak arra törekszik,

és emiatt lelki nyugalmat nem lel.

Gondokkal ébred reggel és azokkal pihen le este,

sőt, gyakorta álmában is forgolódik, vívódik,

mintha a holnap csakis veszély lenne.

Önmaga sorsával is nehezen küzd, hát a máséval,

és miközben igyekszik láthatatlanná válni,

nem bír el, a reá nehezedő árnyékkal.

Az élet nem sűrűn cirógatja

Az élet nem sűrűn cirógatja meg az emberek lelkét,

és nem mosolyog kedvesen reájuk gyakorta,

viszont sokaknak megnehezíti a tervét.

A tervét, mely a szép álmokról, a vágyakról szólnak,

egy csodásabb, élhetőbb világról, a szeretetről,

és sajna nem ad sok teret, semmiféle jónak.

Az élet nem sűrűn cirógatja az elesettet, a gyengét,

nem segíti a beteget, a szegényt, a kisembert,

és bizony sokszor beléjük mártja a pengét.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30