elvárások Archívum - Kiss Gyula versei

A szájával mindenre képes

A szájával mindenre képes valamennyi ember,

tud ígérgetni, javasolni, bírálni, hazudozni,

de megsértődik, ha senkinek nem kell.

A szájával le tudja hozni a csillagokat az égről,

tud szerelmet vallani, hősként szerepelni,

és ehhez fel sem kell állnia a székből.

A szájával becsmérel, dicsőít, hízeleg, elismer,

mételyez, kételyez és mindig mást hibáztat,

oly kevesen tartanak ki egyenes gerinccel.

A szájával elvárja azt, amire önmaga képtelen,

ugyanakkor úgy véli, hogy neki minden jár,

ám néha a kudarcát beismerni kénytelen.

A szájával mindenre képes valamennyi ember,

s bármire is, ha azt nem neki kell kiharcolni,

végül sokszor vívódik kisírt szemekkel.

Amikor rengeteg száj kiáltja

Amikor rengeteg száj kiáltja azt, mást akar,

elég a békéből, s a biztonságból, már zavar.

Unalmas a kiszámíthatóság és a nyugalom,

hiszen nekik mindig kijár a pokoli jutalom.

Amikor számtalan szem tagadja a látványt,

felébresztik a lelkükben megbújó sárkányt.

Az pedig tüzet okád rájuk, s megégeti őket,

mind a kicsiket, nagyokat, férfiakat, nőket.

Amikor milliónyi fül nem szeretne hallani,

az igazságról csakis hamisakat kell vallani.

Valótlanságot, elfogadhatót, megtévesztőt,

félelmet gerjesztőt, rettentően elképesztőt.

Amikor rengeteg száj kiáltja, nincs értelem,

csak lázadás, tüntetés, amely nem vértelen.

Az ostobák maguknak tulajdonítják a fényt,

és megtagadnak mindenféle értelmes lényt.

A megvásárolható szeretet

A megvásárolható szeretet vajmi keveset ér,

kizárólag anyagi javak, juttatások éltetik,

csakis érdekkel fekszik és azzal is kél.

A megvásárolható szeretet érzelem nélküli,

nem valódi, nem őszinte és megjátszott,

a szerepét a valósággal összefésüli.

Az ember ifjúkorában

Az ember ifjúkorában túl könnyelmű és léha,

félvállról vesz mindent, főleg a valóságot,

ha e kedve olyan, gondolkozik is néha.

Lekezeli az idősebbeket és nem is hisz nekik,

sőt, flegmán visszamosolyog az intő szóra,

pedig ők minden szavát áhítattal lesik.

Nem érdekli az igazság, az a számára smafu,

ahogyan az sem számít, ki, miről is beszél,

hiszi, amit hall, az mind csakis kamu.

Sajna telik fölötte az idő, és benő a feje lágya,

immár nem a buli, nem a tobzódás élteti,

s nem csupán a szex a leghőbb vágya.

Másként szemlél mindent, s másként gondol,

másként reagálja le az élete összes percét,

ha pedig veszít, csakis némán tombol.

Az élete vége felé visszatekint, milyen ember,

érdemes-e a tiszteletre, a megbecsülésre,

vagy egy nulla, aki senkinek nem kell.

Az ember ifjúkorában sorra vívja a harcokat,

illúziókat kerget és nem tud lenyugodni,

amíg el nem jön érte is az alkonyat.

Félrenézve sokkal könnyebb

Félrenézve sokkal könnyebb elviselni ezt az életet,

egyszerűbb tudomást sem venni semmiről,

és lekicsinyíteni a valóságos tényeket.

Így nem kell meglátni a sok szenvedést, a kínokat,

a kizsákmányolást, a végtelen kihasználást,

a butaságot és a nekünk megásott sírokat.

Nem kell szembesülni azzal, biz gyengék vagyunk,

és mániásan ragaszkodunk a megszokotthoz,

miközben esélyt az életre nem is kapunk.

Nem kell látni, hogy igazából nincs szükség reánk,

szükségtelen lények vagyunk, sőt, élősködők,

s kik ezt mondják, halált hoznak miránk.

Ám nem csupán miránk, hanem a gyermekekre is,

elvéve a jövőjüket végleg, megölve a reményt,

és elvárva a teljes engedelmességet csakis.

Nem kell látni, hogyan ölik le az állatok sokaságát,

s fosztanak meg a természetes élelmiszerektől,

elvárva eme kegyetlenségük elfogadását.

Nem fogja bántani a szemünket a víznek a hiánya,

s amikor ez bekövetkezik megtervezett módon,

már hiába kiáltjuk a fájdalmunkat a világba.

Nem kell szembesülnünk a manipulációk sorával,

és nem kell látnunk a valóságot, az igazságot,

s nem kell küzdenünk elménk homályával.

Félrenézve sokkal könnyebb eltűrni az egész létet,

és lemondani a szabadságunkról szemlesütve,

majd megszégyenülve várni a sötét véget.

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon, ne a máséval,

és ne a mások életét kritizálja, hanem önmagáét,

s még azt is szívvel tegye, ne ártó szándékkal!

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon, még ha fáj is,

és vetkőzze le végre az irigységet, a rosszindulatot,

s kezdjen valami igazán szépbe, jóba, de máris!

Mindig csak az a kellene

Mindig csak az a kellene, nem pedig a tegyünk valamit,

nem a kapjuk össze magunkat és mozduljunk meg,

s nem a hallgassuk meg más értelmes szavait.

Mindenkinek kellene a pénz, a jólét, s kellene a vagyon,

kellene a szeretet, a szerelem, az egészség, s a siker,

olyan sokan remélik, ezt megszerzik egy napon.

Kellene minden, ami másnak, csak tenni ne kelljen érte,

az lenne az igazi, ha mindez magától történne meg,

és ama gesztenyét mások kikaparnák már végre.

Mindig csak az a kellene, az akarom és annyira vágyom,

a nekem oly régóta kijárna és a meddig várjak még,

a tétlenség gyümölcse nem lesz több, csak álom.

Amikor egy szerelmes szívet gúzsba köt

Amikor egy szerelmes szívet gúzsba köt a kultúra, a szokás,

s a kort alapjaiban meghatározó elvárások sokasága,

akkor a szerelmes nőn, hatalmas a nyomás.

Amikor egy szerelmes szívet gúzsba köt a társadalom, a hit,

s önmaga is állandóan szenved a lelke mély sebeitől,

új kapcsolat felé csak félve és nehezen nyit.

Mindenki küzd

Mindenki küzd a saját életével, a saját sorsával,

a mindennapi terhekkel, a nehézségekkel,

és sokszor nem bír önnön gondjával.

Folyamatos a harc az idővel, a nehéz percekkel,

az elvárásokkal, a túlzott követelményekkel,

és a szinte megvalósíthatatlan tervekkel.

Mindenki küzd a munkahelyén és az iskolában,

betegként a kórházban, küzd a lelki sebeivel,

s többet van másutt, mint az otthonában.

Csak addig kellünk

Csak addig kellünk, amíg hasznot remélnek tőlünk,

amíg az uralkodó elit, életre érdemesnek tart,

s amíg sok pénzt, javakat sajtol ki belőlünk.

Addig, amíg nem vagyunk betegek, van még erőnk,

míg el lehet hitetni velünk, fontosak vagyunk,

s azt is, hogy még mindig lehetünk nyerők.

Addig, míg engedelmesek vagyunk és fejet hajtunk,

nem beszélünk vissza és nem gondolkodunk,

s míg a hatalmat gyakorolhatják rajtunk.

Csak addig kellünk, míg képesek vagyunk dolgozni,

el tudjuk látni a reánk kiszabott feladatok sorát,

s még arrébb tudjuk magunkat vonszolni.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31