emberek Archívum - 3 / 72 oldal

Amikor több már

Amikor több már a fájdalom, mint kellene,

s jóval több a szenvedés, mint az öröm,

megmutatkozik az ember jelleme.

Amikor több már a homály, több a feledés,

s az ember egykori fénye a sötétbe vész,

gyorsan elhalkul a kacaj, nevetés.

Amikor több már a hazugság, mint az igaz,

és sokkal több a gyűlölet a szeretetnél,

oly keveseknek adatik meg a vigasz.

Amikor több már a sérelem minden jónál,

és a lelket beborítja a sebeinek tömege,

egy simogatás többet érhet a szónál.

Amikor több már az utálat, mint az imádat,

és több a kegyetlenség is a békességnél,

ideje lenne végre beismerni a hibákat.

Minden szép álomnak

Minden szép álomnak vége szakad egyszer,

és mindenkinél eljön majd az a pillanat,

mikor már nem ragyog a Nap reggel.

Minden szép álomnak szomorú lesz a vége,

s valamennyi elvész a végtelen ködében,

mialatt mi eljutunk békésen a révbe.

Amíg egy nemzetet

Amíg egy nemzetet meg tudnak osztani,

addig azt sikeresen ki is tudják fosztani.

Állandó sötétségben, félelemben tartják,

nehogy elővehesse a régi fényes kardját.

Amíg egy nemzetet szétszakít a gyűlölet,

addig csak egymásra ordítják a bűnöket.

Ha összefognának, jóval többre vihetnék,

s nem folyamatosan a reményt temetnék.

Mindenki elvan

Mindenki elvan a saját gondjaival, bajaival,

és nincsen ideje foglalkozni a világ zajaival.

Sőt, túl sokszor még önmagára sem jut idő,

s emiatt nem kifejezetten lesz rózsás a jövő.

Egy hazaáruló a hazája ellen

Egy hazaáruló a hazája ellen bármire képes,

a számára a júdás pénz a legfontosabb,

s neki a sötétség ragyogó, fényes.

Egy hazaáruló a hazája ellen vétkezik sokat,

bárkit és bármit eltapos a kedve szerint,

ha ebből neki bármily haszna fogant.

Egy hazaáruló a hazája ellen mindent bevet,

csak gőgösen kacag a népe szenvedésén,

s ha az végre kipusztul, jókorát nevet.

Nincs is olyan ember

Nincs is olyan ember, akinek ne lenne gondja,

ki ne őrizne féltett titkokat a lelkébe zárva,

és aki nem önmaga hibáinak a foglya.

Nincs is olyan ember, aki ne szenvedne sokat,

akinek ne lennének problémái, fájdalmai,

és aki ne hinné, hogy ő maga áldozat.

Nincs is olyan ember, ki ne vágyakozna a jóra,

ne vágyna szeretetre, ölelésre, boldogságra,

és alkalomadtán néhány kedves szóra.

Az emberek világa

Az emberek világa egy hamis és hazug világ,

tele önáltatással, csalással, kapzsisággal,

amelyben mindennaposak a viták.

Az emberek világa egy látszat, megtervezett,

szemfényvesztő, megtévesztő és lélekölő,

s az esetek többségében elrendezett.

Az emberek világa kegyetlen, rettegéssel teli,

a legtöbb ember sokat szenved, kínlódik,

és önmaga békéjét sehogyan sem leli.

Egy értelmes lény

Egy értelmes lény védi az utódait bármi áron,

harcol értük és az életben maradásukért,

a végsőkig, az bármennyire is fájjon.

Egy értelmes lény küzd, néha könnyes szemmel,

s ha kell, feláldozza magát a gyermekeiért,

nem úgy tesz, mint sokszor az ember.

Csupán egy rövid szösszenet

Csupán egy rövid szösszenet az egész létünk,

akad benne egy kevés öröm, sok félelem,

s végül nem derül ki, mennyit értünk.

Megannyi titkot és érzelmet viszünk az útra,

miközben a végtelen felé suhan a lelkünk,

s meglehet, ezeket nem élnénk át újra.

Csupán egy rövid szösszenet, mi nekünk jár,

és sokszor meglepetésszerűen távozunk,

kár tagadni is, ez bizony nagyon fáj.

Az egész életünk

Az egész életünk kínok, panaszok sokasága,

legfőképp szenvedés és jó adag rettegés,

mielőtt eltűnünk az idő mocsarába.

Eltitkolt érzések, érzelmek kísérik az utunk,

bizonytalanság, kétkedés és sok félelem,

előbbre azonban sehogy nem jutunk.

Az egész életünk tragédiák sora és halmaza,

a hiszékenység, s a butaság uralja a létet,

egyszer talán eljön az értelem hajnala.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31