szárazság Archívum - Kiss Gyula versei

Nem kell Afrikába menni

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elegendő eme látványhoz az ablakot kitárni.

Égető napfény, kiszáradt fű és haldokló fák,

az ember bármerre néz, csakis ilyeneket lát.

Szomjazó föld, madarak, s mindenféle állat,

mindegyikük igen gyorsan áldozattá válhat.

Hamis felhők, s rendszeresen szórt mérgek,

hamarosan a tetemeken mulatnak a férgek.

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elég csupán az egykori szép vidéket bejárni.

Igaz, még nincsenek oroszlánok és zsiráfok,

de van szenvedés, félelem, hervadó virágok.

Keserű könnyek

Keserű könnyek áztatják a kiszáradt földet,

igen szomorú emberek könnyei ezek,

akik siratják az egykori zöldet.

A növény és állatvilágot, az élettel teli tájat,

a csicsergő madarakat, a fürge őzeket,

a sűrű bokrokat, dús lombú fákat.

Keserű könnyek válnak semmivé a porban,

és tűnnek el ott viharos gyorsasággal,

ahogy minden jó is eltűnik sorban.

A szegény a felelős mindenért

A szegény a felelős mindenért, nem a gazdag,

és ő a hibás a világ valamennyi bajáért,

neki semmit csak úgy nem adnak.

Viselje el a terheket, a hőséget, a szárazságot,

a nagy számlákat, adókat, meghurcolást,

s ne is fogalmazzon meg jókívánságot.

Pláne ne magának, s a többi szegénynek sem,

örüljön, hogy víz nélkül élhet egy darabig,

miközben a könnytől kiszárad a szem.

A szegény a felelős mindenért, ahogy mindig,

miközben az elit húst eszik, pezsgőt iszik,

az ő lelkében már a remény sem izzik.

Csuromvizes ruhák

Csuromvizes ruhák, izzadtság, forró levegő,

elviselhetetlen nappalok, gyötrő éjjelek,

szomjas állatok és kiszáradt legelő.

Pusztuló termőföldek, s víz nélküli patakok,

madártetemek az utak mentén szerte,

és kimerültségtől tántorgó alakok.

Csuromvizes ruhák, orrokat facsaró szagok,

a manipulált időjárás vígan teszi a dolgát,

eközben szenvednek kicsik, nagyok.

Semmi nem mozdul

Semmi nem mozdul. Fojtogat a forró levegő.

Szenved ember, állat és csontszáraz a legelő.

A hőség tombolva pusztít, leizzaszt, kimerít,

s előbb-utóbb, de biztosan mindenkit kiterít.

Semmi nem mozdul. A csinált forróság arat,

a levegő izzik, perzsel, s fuldokolnak a halak.

A növények kókadoznak, veszélyben a létük,

s joggal érzik azt, hogy senki nem tesz értük.

Néma sikolyok hallatszanak a határban

Néma sikolyok hallatszanak a határban, sírnak a növények,

víz nélkül haldokolnak, s a termésük jórészt odalett,

sajnos nem tudnak ellene tenni a szegények.

Kiszáradt a kukorica, a napraforgók feje nem a Napot látja,

a búza, a lucerna és sok más növény tikkadtan hever,

egy részük learatva, más részük a végét várja.

Néma sikolyok hallatszanak a határban, a szárazság gyötör,

hatott a sok szándékos méregszórás és a pusztítás,

az emberek éheztetése, a gonosznak gyönyör.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30