mindennapok Archívum - 7 / 13 oldal

Amikor a sátán ivadéka

Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,

felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,

csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.

Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,

hogy a világot csak a játszóterének tekinti,

ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.

Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,

attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,

és soha nem tud elszámolni a jussával.

A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,

a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,

a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.

Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,

és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,

akkor ennek a világnak visszaút nincsen.

Könnyű becsmérelni

Könnyű becsmérelni másoknak a szenvedését,

lenézni a tetteiket, azt, amit képviselnek,

és kihasználni mindőjük békességét.

Könnyű elvárni, bírálni, megvetni, s letagadni,

gyűlölettől vezérelve dühöngeni, tombolni,

és végül mindenféle jóról lemaradni.

Könnyű becsmérelni, fenyegetni, tudás nélkül,

törni-zúzni és tartósan félelemben tartani,

a sors minden hitványra lesújt végül.

A szájával mindenre képes

A szájával mindenre képes valamennyi ember,

tud ígérgetni, javasolni, bírálni, hazudozni,

de megsértődik, ha senkinek nem kell.

A szájával le tudja hozni a csillagokat az égről,

tud szerelmet vallani, hősként szerepelni,

és ehhez fel sem kell állnia a székből.

A szájával becsmérel, dicsőít, hízeleg, elismer,

mételyez, kételyez és mindig mást hibáztat,

oly kevesen tartanak ki egyenes gerinccel.

A szájával elvárja azt, amire önmaga képtelen,

ugyanakkor úgy véli, hogy neki minden jár,

ám néha a kudarcát beismerni kénytelen.

A szájával mindenre képes valamennyi ember,

s bármire is, ha azt nem neki kell kiharcolni,

végül sokszor vívódik kisírt szemekkel.

Nincs bocsánat azoknak

Nincs bocsánat azoknak, kik a hazájukat eladják,

akik megtagadnak minden nemzeti értéket,

és akik a népük szabadságát feladják.

Akiknek fontosabb az, hogy hatalomra jussanak,

akiknek a saját zsebük teletömése a fontos,

és akik vágyják, meg soha ne bukjanak.

Nincs bocsánat azoknak, kiknek a valóság kamu,

s hiába élteti őket a gyűlölet, meg a bosszú,

végül belőlük sem lesz más, csak hamu.

Az igazságot felfogni

Az igazságot felfogni, s megérteni, sokszor nehéz,

elfogadni, elviselni, pedig még jóval nehezebb,

nagyon meg tudja terhelni a lelket az egész.

Az igazságot felfogni nem mindenkinek egyszerű,

és még ha sikerül is, gyakran tagadni próbálják,

annak függvényében, hogy az milyen jellegű.

Egymás ellen fordítottak

Egymás ellen fordítottak sok embert, családot,

barátokat, szerelmeket tettek tönkre a galádok.

A politika mézes mérge oly mételyező, hatásos,

s mindaz, amit nekünk szánnak, kínzó, halálos.

Egymás ellen fordítottak, így pusztítják a jövőt,

és így biztosítják a hatalmukat a gaz cselszövők.

A megosztottság csak a népnek árt, nem nekik,

és mindezt a rengeteg pénzért, s nevetve teszik.

Virágos réteken

Virágos réteken sétál a megfáradt remény,

és azon mereng, az élet mennyire kemény.

Szomorú ettől, elege van, pihenőre vágyik,

a hajdani időkből már semmi nem látszik.

Tudja, az emberek könnyen becsaphatóak,

s a számára a gyengeségeik nyilvánvalóak.

Nem boldog, hisz látja, elesettek, esendők,

soha nem voltak, nem is lesznek egyenlők.

Virágos réteken kullog a remény zavartan,

s nem érti, hogy is lehet ennyire zavarban.

Úgy dönt, most ideje szabadságra vonulni,

míg ez a világ nem képes a hibáiból okulni.

Az egykor tiszta vizű folyót

Az egykor tiszta vizű folyót szenny árassza el,

mindennap folyik bele a szutyok, a méreg,

és így az életközössége pusztulásra lel.

Egykor ez a folyó a reményt, a békét táplálta,

a termőföldeket éltette, a tájat szépítette,

és mégis ez a sötét sors jutott a számára.

Az egykor tiszta vizű folyót őrzi az emlékezet,

nyugodt hullámzása biztonságot sugárzott,

és megihletett verseket, festményeket.

Az üres fejekbe

Az üres fejekbe kedves lakók költöztek,

mind helyezkedtek és versenyeztek,

tolakodtak, furakodtak, lökdöstek.

Ezek a lakók a gőg, a harag, s az uszítás,

a gyűlölet, a dühöngés, a hiszékenység,

a butaság, az ordítás és a pusztítás.

Mindőjük a legjobb akart lenni, az első,

látszott, a küzdelem igen nehéz lesz,

hisz a tudat ehhez nem volt kellő.

A tudat amúgy is akadály, szükségtelen,

egyszerű befolyásolni, meg elaltatni,

a vele való összhang reménytelen.

Így álltak rajthoz, lelkesülten, dühösen,

fej-fej mellett haladtak a legtöbbször,

és sokszor erőlködtek görcsösen.

Végül nem jutottak el a célba, elbuktak,

a lelkesedésük elszállt, s megrogytak,

az erejük és a tehetségük elfogytak.

Az üres fejekbe már nem fért be a jóság,

a szeretet, az értelem, meg a becsület,

az igazság nem megvehető jószág.

A szenny lapátolása

A szenny lapátolása igen erőteljesen folyik,

éjjel és nappal is dolgoznak a munkások,

ám valahogy a szenny mégsem fogyik.

Az emberek mocsokban állnak undorodva,

és a bepiszkított ruháik erősen bűzlenek,

miközben levegőre vágynak fuldokolva.

Unják nagyon és szenvednek tőle rendesen,

rá kellene jönniük, önmagukért tenni kell,

nem pedig csak várni, s tűrni csendesen.

A szenny lapátolása és a sár dobálása megy,

alaposan megkeserítve a mindennapokat,

az élettől néhány nyugodt perc már kegy.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31