Saját alkotásaim
A markában tartja az egész világot a gonosz,
és minden lény lüktető szívét szorítja,
miközben ő maga oszt, szoroz.
Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,
és jókat kacag a sok szenvedés láttán,
kinevetve az emberi sorsokat.
Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,
véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,
és áruláshoz köti az előrejutást.
A markában tartja a létet is a sötétség ereje,
befolyásol, megvesz és megveszteget,
ám nem mindenkire hat a deleje.
Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,
felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,
csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.
Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,
hogy a világot csak a játszóterének tekinti,
ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.
Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,
attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,
és soha nem tud elszámolni a jussával.
A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,
a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,
a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.
Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,
és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,
akkor ennek a világnak visszaút nincsen.
Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,
és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,
amikor nézi a fenti világot fáradtan.
Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,
a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,
hiszen fenn, már minden romokban.
Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,
nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,
s mind a bográcsokban végzik végül.
Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,
és sunyin uszítanak biztonságos helyről,
amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.
Némely emberhez képest a Sátán egy álom,
sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,
mit eme világ magára tett, az a járom.
A sátán trükkje az, hogy elhomályosítja az elmét,
ködöt bocsát az agyakra, elvakítja a szemet,
s mindeközben bőszen ássa a vermét.
Vermét, amelybe belapátolja a hiszékenyek sorát,
és oda kerül mindenki, ki bedől a szavainak,
és nem keresi mindennek a valós okát.
Csupa jót ígér az embereknek, mindenféle szépet,
a vágyaik által vezérelt csodákat, varázslatot,
és közben sikeresen butítja el a népet.
A pokoli mézesmadzagot mindőjük előtt elhúzza,
folyamatosan csepegteti a ragadós maszlagot,
és a remény szelét sikeresen elfújja.
A sátán trükkje sötét szemfényvesztésen alapszik,
s minél többször adja elő bizarr mutatványát,
a hatalma annál inkább gyarapszik.
