uralom Archívum - Kiss Gyula versei

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

A sorsát senki nem uralja

A sorsát senki nem uralja, hiába is szeretné,

s hiába is vágyja a nyugalmat, a békét,

sokszor az aggódás teszi beteggé.

Hiába álmodik az igazról, a szépről, a jóról,

és hiába vágyik elismerésre, dicséretre,

ha soha nem akar érteni a szóból.

Hiába álmodik oly csodásakat, hiába remél,

s hiába ontja magából az ígéretek sorát,

ha igazából csak magában beszél.

A sorsát senki nem uralja, hiheti, hogy igen,

és ámíthatja is magát azzal, hogy ő más,

végül megtudja, a valóság milyen.

Miért hagyja az elefánt

Miért hagyja az elefánt, hogy nekimenjen a bolha,

és igyekezzen egyfolytában a vérét kiszívni,

éreztetve, hogy az elefánt neki szolga?

Miért hagyja, hogy folyamatosan hőzöngve csípje,

élősködjön rajta, mint egy beképzelt király,

és megpróbálja őt belefojtani a vízbe?

Miért hagyja az elefánt, hogy ez a mihaszna uralja,

kihasználja és kinevesse, miközben egy senki,

s csupán az elefánton múlik az uralma?

A gazdag mindenhol gazdag

A gazdag mindenhol gazdag, a szegény pedig szegény,

ezen a világon számtalan a baj és a probléma,

s ezt a bolygót cserben hagyta a remény.

A gazdag mindenhol gazdag, mindenkor a pénz az úr,

csak az érdekek számítanak, no meg a hatalom,

és az emberek szívében a keserűség dúl.

A gonosz sosem fog beletörődni

A gonosz sosem fog beletörődni a vereségbe, a kudarcba,

és abba, hogy szembe mer szállni vele a fény serege,

mert nem bírja elviselni, hogy inog a hatalma.

Ideges, feszült és legfőképpen mérges, mert vesztésre áll,

pedig mindig mindent bevetett, háborúkat, ármányt,

ám győzelmi reménye hamarosan a semmibe száll.

A gonosz sosem fog beletörődni az uralma gyengülésébe,

inkább feláldozza az egész világot, ezúttal véglegesen,

és alantasan reagál a jónak minden rezdülésére.

Amikor becstelenek uralják a világot

Amikor becstelenek uralják a világot, az sötétbe borul,

országok és népek senyvednek galádságuk miatt,

az igazság, s a remény, a vég szélére szorul.

Amikor becstelenek uralják a világot, a gonosz tombol,

őrjöngve éli ki szennyes vágyait, pusztítja a létet,

s nem nyugszik, míg mindent le nem rombol.

Amíg le tudják kötni a nép figyelmét

Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig arat a sötét,

van ideje megtervezni és kivitelezni az ármányait,

miközben az ember pihen, iszogatva a sörét.

Ihatja a borát is, vagy a pálinkáját, az sem számít sokat,

mivel nem tudja befolyásolni a kegyetlen terveket,

pláne úgy, hogy csakis önmaga ellen fogad.

Annak idején a gladiátorviadalok is eme célt szolgálták,

meg a kenyér dobálása a közönség, a tömeg közzé,

s e cirkusszal, a hatalmat tovább formázták.

Formázták, de nem a jóra és nem a szépre, ezekre soha,

mindig is az uralmon lévőknek kedvezett mindez,

s még sajnos nem áldozott le az elnyomás kora.

Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig ők nyernek,

és ők irányítanak, ők döntik el, hogy kik élhetnek,

s örömöt, csakis a totális hatalomban lelnek.

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét, de mennyire,

ilyen módon teszik tönkre a normális életet, létet,

s a kegyetlenségért sem mennek messzire.

Mindazon javakat, amelyeket megkeresnek az emberek,

nem gyógyításra, tanításra, vagy közjóra fordítják,

persze adókból, háborúkból van rengeteg.

Eltiporják a szabadságot, béklyóban tartják az értelmet,

eltitkolják mindazt, amiről a népnek tudnia kellene,

és lesöpörnek minden igazságot, sérelmet.

Szándékosan káoszba ölik a világot, hogy uralni tudják,

és nem nyugszanak addig, amíg a célt el nem érik,

s míg a koporsófedelet, a világra nem csukják.

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét a sok rosszra,

és lerombolni az eddig megszokott életszínvonalat,

rabláncot téve a lelkekre, örök élethosszra.

Szívszorító jövő

Szívszorító jövő vár mindenkire, aki él,

aki mindennap megküzd a sorsával,

s közben a közelgő végzetétől fél.

Félhet is, hiszen túlontúl erős a gonosz,

bőven van pénze, markában a világ,

és minden jót elpusztít, eloroz.

Elveszi a reményt is, a lélek reményét,

éjjel-nappal hazudik, rettegést kelt,

s kiéli az elmebaját, szeszélyét.

Gőgösen, s öntelten vigyorog az élőkre,

összeugraszt, kegyetlenül megoszt,

és senki nem vonhatja kérdőre.

Az irányítás élteti csupán és a hatalom,

a totális ellenőrzés a bolygó felett,

sőt, a mindenek feletti uralom.

Ellenfele az értelem gyenge lábakon áll,

s szövetségesére, a fénynek seregére,

sajnos hiába és csalódottan vár.

Szívszorító jövő árnya száll a sötétben,

s ha az emberiség nem tér észhez,

eltűnik a sorsnak a ködében.

A félelem vezérli

A félelem vezérli a mindennapok összes percét,

az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,

emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.

Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,

egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,

és felelősséget semmi iránt nem vállal.

Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,

a mindenekfölött állás és az istenné válás,

s a buta szolgák fölötti teljes uralom.

A félelem vezérli az egész életet, minden napot,

s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,

amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31