uralom Archívum - Kiss Gyula versei

Egy hatalom álma

Egy hatalom álma az engedelmes szolga,

amely mindig fejet hajt, sosem lázad,

és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.

Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,

s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,

a lelke megnyugvást csakis így lel.

Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,

az a rengeteg probléma miatta van,

s ha élve maradhat, az egy csoda.

Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,

még a vízhiányért és a szárazságért is,

s a saját léte a világ számára teher.

Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,

ha az élelme megromlik a hűtőjében,

és semmiféle jóból nem lesz bőség.

Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,

ha sivataggá válik az egykori élettere,

s ha mindent kivégez az enyészet.

Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,

mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,

amikor már nem emészti őket a tét.

A szolga csak addig kell

A szolga csak addig kell, amíg nem okoz bajt,

amíg a fejét lehajtva mindenfélét megtesz,

és soha nem is hallat semmiféle zajt.

Nem beszél vissza, nem elmélkedik, nem lát,

nem hall, nincsenek önálló gondolatai sem,

s az erdőben sosem látja majd meg a fát.

A szolga csak addig kell, míg az úrnak fontos,

amíg kellőképpen kiszolgálja az érdekeit,

melyeknek a legtöbbje aljas és mocskos.

Amikor a burjánzó gaz uralja

Amikor a burjánzó gaz uralja az egész kertet,

és elzárja még a napfényt is a többiek elől,

más növény többé reményre nem lelhet.

Megfojtja őket, s kígyóként reájuk tekeredik,

erőszakosan elszívja előlük az éltető vizet,

és így folyamatosan föléjük kerekedik.

Amikor a burjánzó gaz uralja az életet magát,

és a haszonnövények sokasága haldoklik,

a gazdának épp ideje elővennie a kapát.

Az udvar ura

Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,

aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,

és a számára minden baromfi furcsa.

Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,

hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,

a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.

Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,

elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,

és a tyúkok behódoljanak elvakultan.

Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,

az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,

s a haragtól befeszül az összes izma.

Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,

s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,

a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.

Amikor a pszichiátriát

Amikor a pszichiátriát egy idegbeteg vezeti,

akinek nincs önuralma, öntelt és gőgös,

az a tébolyt a tökély szintjére emeli.

Hiszi, hogy érte forog a Föld, ő maga a Nap,

tehát megtehet bármit, bárkivel, mindig,

s eme tudattól naponta új erőre kap.

Amikor a pszichiátriát egy idegbeteg uralja,

a többi betegnek sosem lesz nyugalma,

és ha mégis, az a tébolyult kudarca.

Semmi nem tart örökké

Semmi nem tart örökké, minden változik,

a legsötétebb vihar után is kisüt a Nap,

és egyszer a legrosszabb is távozik.

Elbukik majd a gőgösség hitvány uralma,

és hiába erőlködik őrjöngve a gonosz,

a fény fölött soha nem lesz hatalma.

Semmi nem tart örökké, tovaszáll az élet,

semmivé válnak az álmok és a vágyak,

az idő sem képes útját állni a végnek.

Mikor a farkasra bízzák

Mikor a farkasra bízzák, hogy őrizze a nyájat,

az nagyon fog örülni, hisz ez volt az álma,

s naponta bekap a birkákból egy párat.

Azonban ez sem elégíti ki, sokkal többet akar,

neki az összes birka kell, az utolsó szálig,

s számára a napi néhány igazán fanyar.

Mikor a farkasra bízzák, tegyen kedve szerint,

és ne is foglalkozzon a birkanép vágyával,

az istennek hiszi magát újra, s megint.

Amikor a sátán ivadéka

Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,

felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,

csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.

Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,

hogy a világot csak a játszóterének tekinti,

ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.

Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,

attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,

és soha nem tud elszámolni a jussával.

A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,

a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,

a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.

Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,

és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,

akkor ennek a világnak visszaút nincsen.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

A sorsát senki nem uralja

A sorsát senki nem uralja, hiába is szeretné,

s hiába is vágyja a nyugalmat, a békét,

sokszor az aggódás teszi beteggé.

Hiába álmodik az igazról, a szépről, a jóról,

és hiába vágyik elismerésre, dicséretre,

ha soha nem akar érteni a szóból.

Hiába álmodik oly csodásakat, hiába remél,

s hiába ontja magából az ígéretek sorát,

ha igazából csak magában beszél.

A sorsát senki nem uralja, hiheti, hogy igen,

és ámíthatja is magát azzal, hogy ő más,

végül megtudja, a valóság milyen.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31