bántás Archívum - Kiss Gyula versei

Aki csak a rosszat akarja látni

Aki csak a rosszat akarja látni, az azt is fogja,

nem látja meg a jóságot, vagy a szépséget,

s önnön keserűségének lesz a foglya.

Nem hallja meg a madarak csilingelő énekét,

tudomást sem vesz a gyönyörű virágokról,

és nem is fogja fel a szeretet lényegét.

Nem tűnik fel neki, ha a Nap ragyog az égen,

nem értékeli a jó szándékot, a segítséget,

ahogy a Hold mosolyát sem az éjben.

Aki csak a rosszat akarja látni, magát bántja,

a számára a jókedv, s a derű, nem létezik,

sőt, ami ingyen van, még az is drága.

Könnyebb kritizálni

Könnyebb kritizálni, mint jó példát mutatni,

és egyszerűbb irigykedni, meg áskálódni,

mint egy szebb világ után kutatni.

Könnyebb másokat kigúnyolni és megalázni,

mint a saját terheket sikeresen megoldani,

s az élet komoly kihívásaira reagálni.

Könnyebb kritizálni mindent, mint szeretni,

és könnyebb elfogadni a hazugságok árját,

mint a valót felismerve, szívből nevetni.

A léleknek nincs szüksége

A léleknek nincs szüksége a bántásra, a semmire,

a rosszra, a sértegetésekre és a gonoszra,

hiszen azok nem visznek messzire.

Nincs szüksége az ármányra, s az irigységre soha,

ahogyan nincs a hamisságra, aljasságra sem,

mert azok nem vezetnek végül sehova.

A léleknek nincs szüksége hitegetésre, s ámításra,

van viszont szeretetre, boldogságra, örömre,

amelyek őt magát veszik számításba.

Sokszor mondunk olyanokat

Sokszor mondunk olyanokat, amiket nem is akarunk,

és amiket nem gondoltunk igazán komolyan,

mégis a békétlenség felé haladunk.

Sokszor mondunk olyanokat, amik másoknak fájnak,

meggyötrik a lelkeket, lerombolják a jóságot,

s végül a sátánnak kedvében járnak.

Az embereknek nem bántani kellene egymást

Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,

és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,

hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.

Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,

a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,

így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.

Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,

segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,

és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.

Az embernél nincs kegyetlenebb faj

Az embernél nincs kegyetlenebb faj és nem is lesz,

érdekből, s pénzért öl, háborúzik, gyilkol,

önnön céljaiért minden megtesz.

Élvezetből pusztít, rombol és elveszi mások javait,

irtja az állatokat, eltiporja a növényeket,

s elhallgattatja az igazak szavait.

Szórakozásból bántja a gyengéket, s az elesetteket,

önmagát túlértékeli és oly okosnak hiszi,

előidéz folyton új veszedelmeket.

Az embernél nincs kegyetlenebb faj, bizony nincs,

pedig van jó oldala is, szép álmokkal teli,

s él benne szeretet, ami valódi kincs.

Sokan a keserűségüket

Sokan a keserűségüket, s a fájdalmukat nem bírják,

és másokon vezetik le a kínzó feszültségüket,

a lelki bajaikat, kívülállók kárára vívják.

Próbálják leplezni azt, ami valójában bennük rejlik,

tagadják, hogy lenne bármi, ami bántaná őket,

s azt hiszik, minden gondolatukat elrejtik.

Sokan a keserűségüket feloldani nem képesek soha,

és mindig találnak okot, hogy mást bántsanak,

holott önmagukban van a fájdalmuk oka.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30