Saját alkotásaim
A világ tengere fölött hatalmas vihar tombol,
s nem nyugszik, míg mindent le nem rombol.
Veszélyben van minden hajó, s az összes élet,
ennek a viharnak talán semmi nem vet véget.
A világ tengere fölött őrjöng a pusztítás ereje,
kegyelmet nem ismer, de nem is az a szerepe.
Aki élni akar, annak a végsőkig küzdenie kell,
ha nem teszi, a lelke békességet soha nem lel.
Könnyű becsmérelni másoknak a szenvedését,
lenézni a tetteiket, azt, amit képviselnek,
és kihasználni mindőjük békességét.
Könnyű elvárni, bírálni, megvetni, s letagadni,
gyűlölettől vezérelve dühöngeni, tombolni,
és végül mindenféle jóról lemaradni.
Könnyű becsmérelni, fenyegetni, tudás nélkül,
törni-zúzni és tartósan félelemben tartani,
a sors minden hitványra lesújt végül.
Könnyű megvezetni azt, akinek csukva a szeme,
aki elfogad mindenféle hazugságot és mindig,
s akinek az értelem hiányától nem fáj a feje.
Aki elvakult, akit megrémít az igazságnak réme,
aki azt sem hiszi el, amit önnön szemével lát,
s aki akkor is boldog, ha mindennek vége.
Könnyű megvezetni azt, aki gyűlöletből tombol,
akinek az igazi értékek soha nem számítottak,
s akinek az az öröm, ha pusztít és rombol.
A hergelés nem vezet jóra, vagy szépre,
a düh, a harag, csak pusztítani tud,
és mindez igen veszélyes a létre.
A felhergeltek magukat okosnak hiszik,
s tömegbe verődve bátornak tűnnek,
közben a gyűlölet zászlaját viszik.
A felhergeltek az igazat mind tagadják,
s tombolva bizonygatják az erejüket,
mások vesztét, pusztulását akarják.
A hergelés nem vezet el a békességhez,
s az indulatokat szabadjára engedve,
csak hozzájárul sokak félelméhez.
Régóta dühöng a vihar, homokot visz a szél,
szerte hordja a városokba és a falvakba,
s mindenki megszenvedi, aki csak él.
Régóta dühöng a vihar, tébolyultan tombol,
a homok belekerül az emberek szemébe,
s így nem látják, mi mindent lerombol.
A tébolynak nincs határa, az őrület tombol,
haragot és gyűlöletet szít, pusztít szerte,
s minden igazán jó dolgot lerombol.
Homályt hoz az életbe, elvakítva a tudatot,
elbizonytalanít és megtéveszt sokakat,
meghamisít igen sok igaz mondatot.
A tébolynak nincs határa, egyre növekszik,
viszályokat gerjeszt, egymás ellen fordít,
és az értelem elpusztítására törekszik.
A harag soha nem tesz jót, csak a lelket öli,
s elpusztítja az emberi kapcsolatokat is,
amikor a kését a barátságokba döfi.
A harag soha nem tesz jót, csupán rombol,
s még az egészséget is képes letérdeltetni,
miközben ész nélkül, esztelenül tombol.
A manipulált időjárás lesújtott, tört és zúzott,
tetőket bontott le, fákat tépett ki a földből,
sok település a lezúduló vízben úszott.
A manipulált időjárás lesújtott és nem kímélt,
volt, ahol jéggel is jutalmazta az embereket,
s versenybe szállt, a ki is az erősebb díjért.
A mélységes sötétség gyorsan terjed a világban,
kihasználva a butaságot dühöng, tombol,
és ez történik minden irányban.
A mélységes sötétség gyorsan terjed, viharként,
megfertőzve az elmét és az emberi lelket,
végül mi marad majd vigaszként?
Viharos szél tombol szerte, tör, zúz, pusztít,
kiszárítja a földet, lerázza a termést,
s eközben csak keveset szundít.
Viharos szél tombol, az ereje igen hatalmas,
nem maga a természet tette ilyenné,
s ami utána marad, az fájdalmas.
