Saját alkotásaim
Megérteni a megérthetetlent soha nem lehet,
az emberi elme egyszerűen képtelen rá,
és nem is tudja, mi az, amit tehet.
Megérteni a megérthetetlent kínzóan gyötrő,
a tudat hiába is reménykedik a csodában,
az eszmélés fájó lesz, mindent elsöprő.
Felfogni a felfoghatatlant senki nem képes,
hiába is szeretné megérteni a végtelent,
az ember elméje behatárolt, véges.
Felfogni a felfoghatatlant soha nem sikerül,
lehet próbálkozni, igyekezni és tanulni,
mindez sajnos kevés, végül kiderül.
Aki csak néz, ám mégsem lát a ködön túl,
és csakis a fantáziája bűvöletének hisz,
annak a lelkében bizonytalanság dúl.
Aki csak néz, de felfogni bármit képtelen,
nem fog rájönni sohasem, mi a valóság,
s arra sem, miért ekkora úr a félelem.
A világ valóságát felfogni nem egyszerű dolog,
a megértéséhez figyelem és értelem kell,
s nem elég annyi, hogy a Föld forog.
Aki a reményét a rózsaszínű álmokban keresi,
s önmagát áltatva hiszi, hogy megtalálja,
fájón csodálkozik, mikor mégsem leli.
A világ valóságát felfogni talán nem is sikerül,
lehet, hogy e valóság örök homályba vész,
és végül az azt kutató ember kimerül.
