Saját alkotásaim
Mindenki ragaszkodik ahhoz, amit megszokott,
a maga kis életéhez, a saját álomvilágához,
és a döntéseihez, melyeket meghozott.
Mindenki ragaszkodik ahhoz, ami eddig éltette,
a céljaihoz, a reményeihez és a vágyaihoz,
s mindahhoz, ami a lelkét nem sértette.
A beidegződés sok rosszat teremt, biza sokat,
ellehetetleníti a jobb dolgok befogadását,
és mindebből jó soha nem fogant.
Olyan utat mutat, mely a valóságban nincsen,
egy utat, amely az álomvilág útjára terel,
s túlmutat értelmen, valódi kincsen.
A beidegződés sok rosszat teremt, ész nélkül,
a megszokás hatalma elaltatja az elmét,
s a különlegesség is elvész legvégül.
Hideg szelek fújnak, az emberek dideregnek,
kellemesebb, melegebb helyekre igyekeznek.
Ám a lelkek is fáznak legbelül, s szenvednek,
hiszen a rideg idők maradnak, nem engednek.
Kilátástalanságot fúj a közeledő vihar magja,
s nem hallik meg a segítségért kiáltók hangja.
Eme hangokat elnyomja a bent zakatoló szív,
amely rémülten dobogva isteni segítséget hív.
Hideg szelek fújnak, szétzúzva a megszokást,
s rettentő ereje elhozhatja az utolsó felvonást.
A természet színpadáról eltávozhat az ember,
ha a reá váró borzalmakkal küzdeni nem mer.
