eltiprás Archívum - Kiss Gyula versei

Milyen igazságos ez a világ

Milyen igazságos ez a világ és maga az élet,

bűnhődik az elesett, a szegény, a csóró,

amíg az elit tagjai dőzsölve élnek.

Nem számít az egyszerű ember, aki csak él,

aki küzd, hogy élhessen és azért is fizet,

s aki a nap minden percében fél.

Nem számít a beteg, akinek reménye sincs,

s nem számít, aki félti, óvja a családját,

mert a számára az az igazi kincs.

Nem számít az, aki becsületes, aki jót akar,

aki tisztességes és az igazságért harcol,

s akinek a hazugság mérge fanyar.

Nem számít a kizsákmányolt és a lenézett,

az sem, aki megpróbálja védeni magát,

hisz a lelke már többször megégett.

Milyen igazságos ez a világ, milyen csodás,

egy szuper hely, s a boldogság színtere,

ahol még a virágokon is van nyomás.

Ez a világ börtön

Ez a világ börtön a jóság, az értelem számára,

kiöli a lelket, elpusztítja a szeretet csíráját,

s a gyűlölet a legapróbb lényt is átjárja.

Elcsúfítja a szépet, eltiporja az igazat, a valót,

éket ver a családok soraiba, a barátok közé,

és eközben eltűr mindenféle gaz csalót.

Elszomorít, fájdalmat okoz, megöli a reményt,

élteti a gazdagokat, az elitet és a bűnösöket,

miközben eltiporja valamennyi szegényt.

Elfásít, elaltat, elveszi a szabadságot, s a jogot,

megfoszt a gyermekektől és mérgezi a létet,

eltűntet minden régi szépre utaló nyomot.

Ez a világ börtön, az emberiség rideg börtöne,

amelyet a legtöbben felfogni sem tudnak,

s melyet nevetve ural a sötétség ördöge.

Az élet nem leányálom

Az élet nem leányálom, hanem tragédiák sora,

néhanap adódnak boldog pillanatok is,

ám ezek hamar elillannak tova.

Az élet nem leányálom, a sírig tartó küzdelem,

melyben a lelkek szenvednek, sérülnek,

és ez így megy rendre, szüntelen.

Az élet nem leányálom, hanem a jók temetője,

a gonosz hangosan és vígan ünnepelget,

mialatt sokakat elhagy a teremtője.

Az élet nem leányálom, igazságtalan, kemény,

immár a szeretet sem a régi, túl gyenge,

s ezt a Földet elhagyja a remény.

Egy hazaáruló a hazája ellen

Egy hazaáruló a hazája ellen bármire képes,

a számára a júdás pénz a legfontosabb,

s neki a sötétség ragyogó, fényes.

Egy hazaáruló a hazája ellen vétkezik sokat,

bárkit és bármit eltapos a kedve szerint,

ha ebből neki bármily haszna fogant.

Egy hazaáruló a hazája ellen mindent bevet,

csak gőgösen kacag a népe szenvedésén,

s ha az végre kipusztul, jókorát nevet.

A világ minden zsarnoka

A világ minden zsarnoka el fog bukni egyszer,

amikor az emberek szíve tele lesz már sebbel.

Amikor nem bírják tovább elviselni a kínokat,

s nem szeretnék megásva látni a saját sírjukat.

A szemfényvesztés sikeres

A szemfényvesztés sikeres, ha elhiszi az ember,

ha áhítattal csodálja az őt megtévesztőket,

és ha a valódi megoldásra rá nem lel.

A szemfényvesztés sikeres, amíg a céljait eléri,

amíg kábulatban képes tartani az értelmet,

miközben a maradék elméket is feléli.

Egy hatalom álma

Egy hatalom álma az engedelmes szolga,

amely mindig fejet hajt, sosem lázad,

és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.

Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,

s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,

a lelke megnyugvást csakis így lel.

Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,

az a rengeteg probléma miatta van,

s ha élve maradhat, az egy csoda.

Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,

még a vízhiányért és a szárazságért is,

s a saját léte a világ számára teher.

Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,

ha az élelme megromlik a hűtőjében,

és semmiféle jóból nem lesz bőség.

Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,

ha sivataggá válik az egykori élettere,

s ha mindent kivégez az enyészet.

Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,

mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,

amikor már nem emészti őket a tét.

A markában tartja

A markában tartja az egész világot a gonosz,

és minden lény lüktető szívét szorítja,

miközben ő maga oszt, szoroz.

Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,

és jókat kacag a sok szenvedés láttán,

kinevetve az emberi sorsokat.

Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,

véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,

és áruláshoz köti az előrejutást.

A markában tartja a létet is a sötétség ereje,

befolyásol, megvesz és megveszteget,

ám nem mindenkire hat a deleje.

Amikor a burjánzó gaz uralja

Amikor a burjánzó gaz uralja az egész kertet,

és elzárja még a napfényt is a többiek elől,

más növény többé reményre nem lelhet.

Megfojtja őket, s kígyóként reájuk tekeredik,

erőszakosan elszívja előlük az éltető vizet,

és így folyamatosan föléjük kerekedik.

Amikor a burjánzó gaz uralja az életet magát,

és a haszonnövények sokasága haldoklik,

a gazdának épp ideje elővennie a kapát.

A gőgös nagyúr ül a trónján

A gőgös nagyúr ül a trónján, s flegmán alátekint,

elvárja, hogy az alattvalói hűen szolgálják,

és adózzanak neki újra, újfent, megint.

Mondjanak le a jogaikról, hiszen minek az nekik,

engedelmeskedjenek mindhalálig, s mindig,

és akkor a kegyét talán még el is nyerik.

Ne is kérdezzék, fogadják el, csak neki van igaza,

ő mindenekfelett áll, hiszen egy igazi isten,

ám egyszer őt is elpusztítja az idő vihara.

A gőgös nagyúr ül a trónján, s önmagát csodálja,

mikor nem látják, sokszor a tükör előtt pózol,

és hiszi, hogy ő ennek a világnak a csodája.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31