ragaszkodás Archívum - Kiss Gyula versei

Anya

Anya. Ő az, aki védi a gyermekét egész életében,

aki bármit megtesz érte és aki néha észrevétlen.

Aki megvonja a saját szájától is a falatot, ha kell,

és aki őszinte örömöt, a gyermeke örömében lel.

Aki szívvel szeret, s az utolsó pillanatig támogat,

és aki mindig próbálja megszépíteni az álmokat.

Aki betegen is segít és sokszor erőn felül teljesít,

s aki a legproblémásabb helyzetekben is lelkesít.

Aki felnőttként sem hagy magunkra bennünket,

aki megsimogat és a végsőkig ápolja a lelkünket.

Nem hisszük el, amikor kihuny a ragyogó fénye,

és fájón jövünk rá, mit is jelentett a drága lénye.

Az orkok ragaszkodnak

Az orkok ragaszkodnak a magas várukhoz,

és az azt körülvevő mitikus sötétséghez,

amely illeszkedik gonosz vágyukhoz.

A vágyuk az emberek világa fölötti uralom,

a káosz teremtése és a félelem keltése,

a pusztítás mámora nekik jutalom.

A sötétség leple alatt állandóan támadnak,

véres, habzó szájjal sújtanak le a világra,

az emberek semmi jót nem várhatnak.

Ha nem küzdenek, az orkoké lesz a diadal,

ha rettegnek, még a reményük is elvész,

és túlontúl hamar véget ér a viadal.

Az orkok ragaszkodnak a lopott javakhoz,

a könyörtelen, kegyetlen hatalmukhoz,

ám végül a végzet nekik is harangoz.

Mindenki ragaszkodik ahhoz

Mindenki ragaszkodik ahhoz, amit megszokott,

a maga kis életéhez, a saját álomvilágához,

és a döntéseihez, melyeket meghozott.

Mindenki ragaszkodik ahhoz, ami eddig éltette,

a céljaihoz, a reményeihez és a vágyaihoz,

s mindahhoz, ami a lelkét nem sértette.

Érdemes ragaszkodni valamihez

Érdemes ragaszkodni valamihez, ha az már nem jó,

legyen az bármi, az életvitel, vagy a megszokás,

és miért van az, hogy másról nem lehet szó?

Biztos, hogy annyira tökéletes volt ez idáig minden,

annyira, hogy foggal-körömmel védeni kellene,

s létezne, hogy jobb lehetőség már nincsen?

Érdemes ragaszkodni valamihez, akkor is, ha rossz,

ha csak szenvedésből állnak ki a mindennapok,

s ha mindez, egy soha véget nem érő hossz?

Miért ragaszkodnak az emberek

Miért ragaszkodnak az emberek a sivár kis életükhöz,

az igen sanyarú napjaikhoz és a szenvedéseikhez,

melyek közelebb viszik őket a végzetükhöz?

Miért ragaszkodnak az emberek a reménytelen léthez,

a fájó sebeikhez, a gyötrelmük hosszabbításához,

és inkább a rosszhoz, mint a jóhoz, széphez?

Miért is ragaszkodunk annyira

Miért is ragaszkodunk annyira, eme csodás életünkhöz,

mely számtalan gondot és fájdalmat okoz nekünk,

s egyre csak közelebb visz a végzetünkhöz?

Hogyan vagyunk képesek elfogadni az elnyomás terhét,

a kizsákmányoltságot, a semmibe vételt, a lenézést,

s miért hajtjuk végre, a sötétség gaz tervét?

Miképpen tudhatnak egymás ellen fordítani bennünket,

könnyedén megosztani, akaratunktól megfosztani,

s véglegesen uralni a testünket, lelkünket?

A szeretteink védelme nem a legfontosabb a számunkra,

az ő érdekük, a biztonságuk, egészségük megóvása,

szeretnénk kéretlen terheket a vállunkra?

Miért is ragaszkodunk annyira ahhoz, hogy vezessenek,

mások mondják meg, mit is tehetünk, s érezhetünk,

vágynánk, hogy egy tömegsírba temessenek?

Nem lehet

Nem lehet szeretetet venni, azt ki kell érdemelni,

meg kell dolgozni érte, jó szívvel, tettekkel,

és minden lépést fontos mérlegelni.

Az igazi szeretet őszinte, segítőkész, ragaszkodó,

támogató, melengeti a lelket gondok idején,

és soha nem erőszakos, parancsoló.

Nem lehet szeretet nélkül élni és nem is érdemes,

túlontúl rideg, kemény, s kegyetlen világ ez,

melyben a szeretet nagyon is lényeges.

Túlterhelten

Túlterhelten az emberek nem gondolkoznak,

energiáikat az ébren maradásra fordítják,

és sok másról nem is gondoskodnak.

Nem figyelnek arra sem, mi köröttük alakul,

hiszen jóhiszeműen elhisznek mindent,

s ragaszkodnak a múlthoz makacsul.

Fel sem fogják, a múltjuk nem térhet vissza,

eltűrnek bármit, bármilyen hazugságot,

s nem nyílik a zsebükben a bicska.

Sokuk képtelen megérteni, innen nincs kiút,

s hiába reménykednek, az életükre törnek,

akkor lesz vége, ha mindőjük kimúlt.

Túlterhelten az emberek sajna fejet hajtanak,

s miközben élő zombiként járják útjukat,

a háttérben a gyilkos tervek zajlanak.

Egy igaz ölelés

Egy igaz ölelés annyira örömteli, s szívet melengető,

különösképpen, ha azt egy kisgyermektől kapjuk,

hiszen az esetben még kevésbé elfeledhető.

Az ölelés az öröm kiteljesedése, az őszinte szereteté,

a ragaszkodásé, az érdek nélküli, valós érzelmeké,

legyenek azok nőké, férfiaké, gyermekeké.

Egy igaz ölelés feldobhatja a napot, s vidítja a lelket,

emlékezetes pillanatot hagyhat az emlékezésnek,

és általa mindenki kis megnyugvásra lelhet.

A jó anya

A jó anya a gyermekét a legelejétől kezdve védi,

ápolja, gondozza, sokszor a széltől is óvja,

s ha nincs mellette, a távolból is félti.

Mindent megtesz érte, amit csak emberileg lehet,

mi erejéből futja, sőt gyakorta erőn felül is,

és feltétel nélkül, tiszta szívből szeret.

A saját gondjait, s a problémáit a háttérbe szorítja,

odaadja az utolsó krajcárját, a legjobb falatokat,

hiszen imádja, s ha teheti csókokkal borítja.

A gyermeke örömében az örömét leli, jóra tanítja,

igyekszik tisztességes embert nevelni belőle,

s a legkisebb bánatát is megérzi, gyanítja.

A jó anya soha nem ártana, semmi pénzért őneki,

sem parancsra, sem zsarolásra, s fenyegetésre,

a jövőjét, a testi épségét kockára nem teszi.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31