Saját alkotásaim
Vágtat az Óhaj szelek szárnyán,
Ő nem egy akármilyen látvány.
Álomvilág övezi a hosszú útján,
sokat rágódik jelenén és múltján.
Szeretne szeretni, de olyan nehéz,
reméli a boldogság hozzá is benéz.
Félénk és gátlásos, egy igazi jellem,
nem téveszti meg a bűbáj és kellem.
Őszinte érzelmekre vágyik legbelül,
olyanokra miket igazán megbecsül.
A sors sohasem volt kíméletes vele,
szíve mégis igaz szeretettel van tele.
Zöld mezők fölött süt a Nap,
kristálytisztán csobog a patak,
a dús rét mindennap esőt kap,
kék vizű tóban úsznak a halak.
Az élőlények szeretik egymást,
nincs gyilkolás, irigység, harag,
másoktól tanulnak egy, s mást,
tudásukból az idő le nem farag.
Szeretet árad a tiszta levegőben,
nincs betegség, nincs fájdalom,
a Nap is mosolyog lemenőben,
nem létezik környezeti ártalom.
Az ember szíve ölelésre vágyik
és békétlenségnek nyoma sincs,
minden jó után jön újabb másik,
a legapróbb öröm is nagy kincs.
