Saját alkotásaim
Sok múlik az akaraton, de még mennyire,
és ha az ember nem küzd kitartóan,
minden esélye elszáll messzire.
A félrenézés, a szemlehunyás sosem segít,
aki gyenge és gyáván lehajtja a fejét,
az legtöbbször mindent elveszít.
Sok múlik az akaraton, akár maga az élet,
és ki nem tudja összeszedni önmagát,
az a nap minden percében félhet.
Az igazságot belátni nehezebb, mint tagadni,
és sokkal könnyebb becsukni a szemeket,
mint mindenkor embernek maradni.
Könnyebb félrenézni és az álomvilágban élni,
és könnyebb elutasítani a valóság létét is,
hisz sokkal egyszerűbb rettegni, s félni.
Az igazságot belátni nehéz, igen súlyos teher,
amit cipelni a lélek számára fájón keserű,
ám önnön lelkéért mindenki maga felel.
Aki nem akarja látni a valóságot, az igazat,
az egy álomvilágban és burokban él,
és nem hiszi, e világ csak kirakat.
Kirakat, mely ügyesen megtéveszt, becsap,
varázsol a szemeknek és a tudatnak is,
ám végezetül mindenkire lecsap.
Aki nem akarja látni, hogy mi lehet a vége,
s miként végezheti a végtelenre várva,
az jobb, ha egy irányba néz, félre.
Sokan önmaguknak is hazudnak sok mindenről,
az életről, a valóságról és az érzelmeikről is,
s hagyományt teremtenek mindebből.
Hazugságok fortyogó lávájában telnek a napjaik,
hazugság lesz minden percük és pillanatuk,
s szégyentől piroslanak a fáradt arcaik.
Sokan önmaguknak is hazudnak, úgy könnyebb,
könnyebb elfogadni a cukormázas valótlant,
hiszen félrenézni a lehető legkönnyebb.
Félrenézve sokkal könnyebb elviselni ezt az életet,
egyszerűbb tudomást sem venni semmiről,
és lekicsinyíteni a valóságos tényeket.
Így nem kell meglátni a sok szenvedést, a kínokat,
a kizsákmányolást, a végtelen kihasználást,
a butaságot és a nekünk megásott sírokat.
Nem kell szembesülni azzal, biz gyengék vagyunk,
és mániásan ragaszkodunk a megszokotthoz,
miközben esélyt az életre nem is kapunk.
Nem kell látni, hogy igazából nincs szükség reánk,
szükségtelen lények vagyunk, sőt, élősködők,
s kik ezt mondják, halált hoznak miránk.
Ám nem csupán miránk, hanem a gyermekekre is,
elvéve a jövőjüket végleg, megölve a reményt,
és elvárva a teljes engedelmességet csakis.
Nem kell látni, hogyan ölik le az állatok sokaságát,
s fosztanak meg a természetes élelmiszerektől,
elvárva eme kegyetlenségük elfogadását.
Nem fogja bántani a szemünket a víznek a hiánya,
s amikor ez bekövetkezik megtervezett módon,
már hiába kiáltjuk a fájdalmunkat a világba.
Nem kell szembesülnünk a manipulációk sorával,
és nem kell látnunk a valóságot, az igazságot,
s nem kell küzdenünk elménk homályával.
Félrenézve sokkal könnyebb eltűrni az egész létet,
és lemondani a szabadságunkról szemlesütve,
majd megszégyenülve várni a sötét véget.
A valóságot nem komolyan venni igen nagy hiba,
s hiába a félrenézés, meg a sok hamis áltatás,
mindezeken sajnos nem segít az ima.
A valóságot nem komolyan venni biza felelőtlen,
és hazudhat önmagának bárki, bármennyit,
végül mind ott végezzük, a temetőben.
Sokan nem akarják meglátni az igazságot, a valót,
inkább behunyják a szemüket és félrenéznek,
szívesebben hallgatnak meg egy csalót.
Sokan nem akarják meglátni azt, ami nyilvánvaló,
mivel az nagyon kellemetlen lehet a számukra,
és nekik a hazugság inkább elfogadható.
Könnyebb a szemeket behunyni, mint látni a valót,
és könnyebb nem tudomást venni a gondokról,
mint elzavarni minden hazugot, s csalót.
Kényelmesebb mások kínján viccelődni, s tréfálni,
semmint megoldani mindenkinek a saját baját,
az elől persze nehéz csak úgy elsétálni.
Egyszerűbb félrenézni, amikor sokan szenvednek,
s nem meghallani a segítségkérést, a fohászt,
persze végül mindenkinek csengetnek.
Könnyebb a szemeket behunyni, s másra gondolni,
akarattal elhessegetni az igazságot, a veszélyt,
és nehezebb építeni, mint rombolni.
