Egy csodás őszi estén, amikor eláll a szél,
az álmok sokasága fantáziadús útjára kél.
Odafent, miközben a csillagok ragyognak,
parányi szépség jut kicsiknek, nagyoknak.

Saját alkotásaim
Egy csodás őszi estén, amikor eláll a szél,
az álmok sokasága fantáziadús útjára kél.
Odafent, miközben a csillagok ragyognak,
parányi szépség jut kicsiknek, nagyoknak.

Bizony többre képes az elme, mint a test,
amíg az elme a fantáziával szárnyal,
addig a test igen puhány és rest.
Bizony többre képes az elme, ha hagyják,
ha nem zárják be kalitkába, ketrecbe,
s még a becsületét is visszaadják.

A manipulációk világában csodás ám az élet,
mindig ragyog a Nap és a boldogság alap,
szeretetben fürdik valamennyi lélek.
Vidámak a napok, egészségesek az emberek,
nincs viszály, nincs harag, nincs ellentét,
és van örülni való sok, sőt, rengeteg.
Mindenki azt hihet, amit akar és azt is tehet,
nincs szörnyű gonosz, sosem volt ármány,
tejben-vajban fürdik felnőtt, s gyerek.
A becsület és a tisztesség, természetes dolog,
a segítőszándék, az ölelés mindennapos,
s még az idő kereke is a jó felé forog.
Csupán képzeletben létezik félelem, rettegés,
s a háborúk pokla kizárólag mesékben él,
nincs gazság, álszentség, vagy tettetés.
A manipulációk világában nem elesett senki,
ellenkezőleg, fitt és fürge, penge elmével,
eme világban remek embernek lenni.

Téli estéken, amikor a város mélyen alszik,
és még a csend is csendesen szunyókál,
semmiféle nesz, zörej, nem hallik.
Csillagok vigyázzák a nyugalmat és a békét,
fennen ragyognak már évmilliárdok óta,
s tőlük kapja minden lélek a fényét.
Téli estéken szorgosan dolgoznak az álmok,
a fantáziák segítségével messzire jutnak,
igen hasonlóak, ámde mégis mások.

Aki csak néz, ám mégsem lát a ködön túl,
és csakis a fantáziája bűvöletének hisz,
annak a lelkében bizonytalanság dúl.
Aki csak néz, de felfogni bármit képtelen,
nem fog rájönni sohasem, mi a valóság,
s arra sem, miért ekkora úr a félelem.

Az álomvilág addig szép, amíg alszik az ember,
amíg a fantáziája szabadon szárnyal,
és amíg fel nem ébred reggel.
Az álomvilág addig szép, míg nyugodt az álom,
míg békés, ellazító, varázslatos, csodás,
és pihenteti a lelket, hosszú távon.

Mikor a szemek kívánják, de a gyomornak nem kell,
ott az a rengeteg finom étel és csak reá várnak,
ám túl sokat kapott belőlük este, meg reggel.
Mikor a szemek kívánják, ám a test inkább pihenne,
pedig ég benne a vágy és a fantáziája sarkallja,
kimerülten, s elmélázva fekszik pihegve.
Mikor a szemek kívánják mindazt, amit meglátnak,
és szeretnék megkapni, birtokolni a sok szépet,
kiderül, a pénztárcával ellenségei egymásnak.

Aki álomvilágban él, azt a valóság arcul csapja,
és hiába hitegeti magát, hogy csak képzeleg,
fájni fog, amíg önmagát helyre nem rakja.
Aki álomvilágban él, annak keserű lesz a reggel,
mert rá kell döbbennie, hogy az éjjelnek vége,
és nem álmodhatja ugyanazt még egyszer.

Röpke, békés pillanatok, napsütés, fújdogáló szél,
tiszta levegő, vidáman játszó árnyékok a falon,
és a fantázia a lelkesedéssel új életre kél.
Röpke, békés pillanatok, nyugalom, éledő remény,
rügyező bokrok, szépen sarjadó fű mindenütt,
és az álom, hogy az élet nem is oly kemény.


Az álmok bolygóján bármikor megtörténhet bármi,
az elme csodás dolgokat képes varázsolni,
és könnyű a fantáziák földjén járni.
Szemet gyönyörködtető tájak, békesség, nyugalom,
egy igazán mesés világ, lelket felemelő érzés,
ezen a helyen nem létezik unalom.
Az álmok bolygóján megszépülnek a titkos vágyak,
és életre kelnek a szívben rejtőző érzelmek,
miközben a madarakkal szállnak.
