elesettek Archívum - Kiss Gyula versei

Sokan szorulnak segítségre

Sokan szorulnak segítségre, biztatásra, támaszra,

vigaszra a nehéz időkben és igazi szeretetre,

no meg ölelésre, tiszteletteljes válaszra.

Sokan vágynak szerelemre, egy boldogabb életre,

jobb egészségre, békességre és nyugalomra,

őszinte megértésre, sok hasonló lélekre.

Azonban sajnos mindez legtöbbször álom marad,

hiszen egyre kevesebben tudják ezt megélni,

ez a világ nem éppen a jó irányba halad.

Sokan szorulnak segítségre és sokan gondozásra,

gyámolításra, védelemre, kedves szavakra,

s törölnék el a rosszat gombnyomásra.

Az élet igazságtalan és gyakorta a jókat bünteti,

a gyengéket, az elesetteket, a sebezhetőeket,

s nem igen hagyja az igazságot küzdeni.

Azt sem hagyja, hogy magára találjon a remény,

és a sors vigaszt nyújtson a sérült lelkeknek,

emiatt szenved is az a számtalan szegény.

Az élet igazságtalan, nem meglepő, ilyen is volt,

szűkmarkú és fukar az álmok beteljesítésével,

sokak számára soha nem a sikerekről szólt.

Furmányos furfangok által nyomják el az embereket,

s taszítják őket szegénységbe és a nyomorba,

pokollá téve a mindennapi reggeleket.

Sikeresen elveszik az életkedvet, s kiirtják a reményt,

ellehetetlenítik az életet magát, sajna örökre,

s eltipornak minden elesettet, szegényt.

Furmányos furfangok által pusztítják el ezt a világot,

nem kímélve sem ártatlant, sem becsületest,

s pláne nem azt, aki az igazáért kiállott.

Szívvel szeretni és ésszel, tisztán látni a világot,

a valóságot nyitott szemmel megtapasztalni,

s megmenteni, ha kell, a legapróbb virágot.

Megóvni a gyengéket, az elesettek hosszú sorát,

védelmezni a családot, a legkisebb gyermekig,

és alkalmanként lemosni a nehéz út porát.

Szívvel szeretni, őszintén, érdekektől mentesen,

s mikor szükséges, kőkemény támasszá válni,

átölelni a hozzánk közel állókat kedvesen.